Ugrás a fő tartalomra

Ha a menny nem is fogad vissza 5.

Ha a menny nem is fogad vissza
5.rész


Két órával később már volt egy rendes irodám, és a feladatom a démonok által kivégzettek nyomainak eltűntetése volt. Ki hitte volna, hogy a démonoknál is van, aki csak egésznap ül, és írogat?
Az irodát Brad szerezte nekem, a fehér köpenyes férfi, aki, mint kiderült kísérletekkel foglalkozik. Hogy milyen kísérletekről van szó, azt nem akartam megkérdezni. Voltak elképzeléseim mivel foglalkozhat egy démon tudós.
Bradnek mindent elmondtam magamról, miután ő volt az egyetlen személy, aki szóba állt velem ezen a helyen. És nem is voltak titkaim. A férfi pszichológiai torzulással, vagy elfajzással magyarázta a Renhez való kötöttségem, ami még az angyali feladataimtól is elszakított. Aztán nagy örömömre beszélt Renről is. Elég magas fokozatú volt, a démonok hierarchiája szerint, több beosztottja volt, és többnyire terepmunkát végzett. Értsd: embereket vagy angyalokat gyilkolt, vagy az ő meggyilkolásukra adott ki parancsot. Az ilyen dolgok hallatán még mindig felizzik bennem a düh és a vágy, hogy megmentsem őket. Nehéz lesz elnyomni.
Persze Brad nem ingyen beszélt nekem minderről. Később meg kell látogatnom a laborjában. De vállaltam a kockázatot.
Brad néhány órára magamra hagyott, én pedig úgy döntöttem meglátogatom újdonsült főnökömet, Rent. Úgy tűnik ő volt az épület tulajdonosa, és ennek a cégnek a vezetője. Az emberek kedvéért tartották a formaságokat.
A lépcsőn felérve idegesen kopogtattam az ajtaján. Szinte azonnal kinyitotta, én pedig hátrahőköltem a közelségétől. Pillantásával végigmért, tekintete kifürkészhetetlen volt.
Megköszörültem a torkom.
-          - Brad adott egy irodát. Mától itt dolgozok. – nyögtem ki nehezen.
Rennek megindult felém a keze, én pedig összerezzentem. Végül csak a kezemet fogta meg, és behúzott az irodájába. Megállt előttem és keményen a szemembe nézett.
-           - Ha nekem dolgozol, tisztában kell lenned néhány dologgal.
Bólintottam.
-           - Először is; nem öldösheted az embereimet. Másodszor; bevetésre velem jössz. Még nem győztél meg a hűségedről. És harmadszor; nem tudom, mit akarsz tőlem, de nem fogod megkapni. Csak addig mehetsz, ameddig én akarom, hogy menj. Csak azt csinálod, amit én mondok, hogy csinálj, megértetted?
Ez rendesen bántottam a büszkeségem, de egyelőre csak rábólintottam. Majd meglátja, hogy hasznosabbnak bizonyulok annál, mint, hogy így bánjon velem. És az érzéseimet sem adom fel. Nem, azok után amiken keresztül mentem miatta.
-           - A francba is, ne nézz így rám! – tolt el magától, majd visszaült az asztala mögé. – Sosem találkoztam még ilyen képességekkel, de ne használd ezt többet rajtam! Ne csináld ezt a vonzást!
A szemem tágra nyílt a meglepetéstől.
-           - Milyen vonzást? – néztem rá óvatosan.
-           - Hát ezt! Mindig meg akarlak érinteni, amikor a közelemben vagy. Hagyd abba!
A szívem hevesebben kezdett verni. Közelebb léptem az asztalához.
-           - Nincs semmilyen vonzó képességem. Ha vonzódsz hozzám, az nem egy különleges képesség miatt van. – mondtam, azzal megfordultam, és kimentem az irodájából.
Egész testemben remegtem, ahogy futottam Bradhez. Szinte feltéptem az ajtaját.
-           - Hohó! Nyugi, kislány. – rakott le óvatosan egy kémcsövet. – Beszéltél Rennel?
-           - Brad! – álltam meg az orra előtt. – Meg akarsz érinteni?
Brad mohón végignézett.
-           - Persze, hogy meg akarlak. Minden egyes szövetedből mintát akarok venni, hogy tanulmányozhassam, mennyiben különbözik egy angyal lénye egy démonétól. A halott angyalok nem voltak túl nagy segítség.
-           - Nem úgy értem! – csattantam fel. – Hanem, hogy vonzódsz-e hozzám? Érzel valami különleges erőt áradni belőlem, ami arra késztet, hogy megérints?
Brad unottam válaszolt, miközben elővett egy tűt.
-           - Nem. Ha partnert keresel egy éjszakai kalandhoz, rossz embert választottál. Különben nem Ren után futkosol? Elmúlt a kötődésed? – nézett fel meglepetten.
-           - Nem, nem múlt el – mondtam csalódottan, mire Brad megnyugodott. Úgy látszik ezt is tanulmányozni akarja, hogy alakult ki. – Csak Ren azt mondta, hogy, ha a közelében vagyok, meg akar érinteni. Azt hitte, ez valami furcsa képességem.
Brad elgondolkodva méregette a tűt, amit időközben belém szúrt, hogy vegyen egy kis vért. Szinte meg sem éreztem a fájdalmat.
-           - Amy! Legközelebb szólj, ha találkozol Rennel. Ott akarok lenni.
Beleegyezően bólintottam, miközben egyre álmosabb lettem. Talán Brad valami altatófélét is belém fecskendezett időközben? Nem, egyszerű altató nem működik egy angyalon…
-           - Brad… - próbáltam artikulálni, de a szavaim értelmetlen foszlányok voltak csak.
Nem tudtam megszólalni, nem tudtam mozdulni, és a szemem is lassan lecsukódott. Talán itt az ideje, hogy meghaljak?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Érző komornyikom 5.

5.rész Másnap kómásan keltem ki az ágyból. Iszonyú rosszul aludtam, ami ritkán fordul elő velem. Az ébresztőórám hangja sértette a fülemet, és csak még hangosabb lett, amikor a sikertelen lecsapás után a földre hullott és ott folytatta őrjítő hadjáratát. Mikor felkeltem, hogy a helyére rakjam, lemehetett a vércukorszintem, mert egyszer csak elhomályosult a világ, és fekete pontok jelentek meg a szemem előtt. Megpróbáltam kitisztítani a fejem, és a fürdőszobába kullogtam. Benyitottam, majd megálltam a tükör előtt, hogy alaposan szemügyre vegyem sápadt arcomat. Csak ekkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. A zuhanykabin kinyílt, és Jay nézett ki a párával borított helységből. Akaratlanul is végigmértem. Fekete fürtjei vizesen lógtak csillogó szemébe, kidolgozott felsőteste pedig fehéren derengett a fürdőszoba lágy fényében. Egy vízcsepp lassan elindult a hajáról, és végigfolyt a mellkasán. Aztán még lejjebb tévedt a szemem. - Helena? – nézett rám mogyoróbarna szeme...

A kaszás 2.

2. fejezet A templomba visszaérve levettem a csuklyát a fejemről, és mélyen beszívtam az ismerős illatú, állott levegőt. A kaszám nyele melegen felizzott. Egy barna köpenyt viselő férfi jött oda hozzám. - Szép munka, lányom. Értesítettük a rendőrséget, hamarosan meg fogják találni a fiút. Mára nincs több feladatod, elmehetsz. - Értettem, Arnold atya. Tiszteletteljesen bólintottam a pap felé, majd elindultam a lépcsőhöz, és biccentettem a velem szembejövő kaszásoknak. Későre járt, a legtöbbjüket most kezdték el mozgósítani. Felmentem a kőlépcsőn, és megálltam az egyszerű faajtó előtt, ami a szobámat rejtette. A folyosón álldogált néhány kaszás, páran pedig a szomszéd szoba előtt beszélgettek. Mikor melléjük értem, udvariasan köszöntöttek. - Üdv itthon, Nihil Naomi kaszás. Bólintottam, és a kilincsre tettem a kezem. - Naomi! Csak most értél vissza? Mekkora szívás, engem pont most hívtak el. A szőke lány, aki odafutott hozzám, Hanna volt. Régóta ismertem. Ő volt az ...

Hakai 4.

4. fejezet Alaris herceget végig vezettem a kastély minden jelentősebb helyisége mellett. Megmutattam neki a tróntermet, ahol a király és a helytartók szoktak politikai megbeszéléseket tartani és a hatalmas fürdőt, melyet a szolgák legfinomabb illatú virágokkal borítanak be minden hétvégén. Aztán elvezettem a kőfaragványhoz, mely a mondák szerint a birodalom első királyának kardját ábrázolta. A herceg minden történetet végighallgatott, sokszor kérdéseket is tett fel. Úgy tűnt, őszintén érdeklődött a birodalom és a kastély iránt. Mindemellett pedig folyamatosan figyelt engem. Feltűnt, hogy a szokásosnál sokkal többször nézett rám. Nemcsak az arcomat figyelte fürkésző szemekkel, de a kezem minden mozdulatát is követte a szemeivel. Ha azért küldték, hogy megfigyeljen engem, akkor nagyon alaposan végezte a munkáját. Végül kivezettem a kastély túlsó oldalán, majd körbe mutattam. - Ez pedig itt a gyakorlópálya. A katonák itt szokták fejleszteni és összemérni a képességeiket. Az a nagyob...