Ugrás a fő tartalomra

A kaszás 1.



1.fejezet
Lassan lépkedtem a célom felé. Nem kellett sietnem, tudtam, hogy akkor fogok odaérni, amikor szükséges. Kaszám kényelmesen nyomta a vállamat. Hosszú köpenyem a földet söpörte, a fejemen lévő csuklya segített kizárni a külvilágot. Habár sosem teljesen.
- Egy kaszás!
- Istenem, felénk jön!
- Ne nézz rá! Megátkoz!
A fülemben visszhangot vertek a saját lépteim. Körülöttem emberek jelentek meg majd tűntek el. Félelemmel néztek rám és a sötét kaszámra, igyekeztek minél távolabb maradni. Még a velem szembejövő autók is visszafordultak. Tudták mit jelent, ha egy hozzám hasonlót látnak. De most nem értük jöttem, hanem egy ház felé tartottam. Egy háza felé, melynek ajtaja vöröslött a délutáni szürkületben. Bár ezt csak mi láttunk. A kaszások.
Megálltam az ajtó előtt. Gyönyörű volt. Ehhez a csodálatos színhez sosem fogok hozzászokni. Csak úgy vonzotta a tekintetemet. A kilincsre tettem a kezem, és egy mozdulattal kinyitottam.
Beléptem, és rögtön megláttam a szoba sarkában kuporgó zöldesen világító lelket. A függönyöket behúzták, ezért a nappali sötétjében még jobban kitűnt, mint a vörösen izzó ajtó, ami idehívott. Közelebb léptem hozzá, mire a lélek felemelte a tekintetét. Egy gyerek volt.
- Tudom mi vagy. De nem fogok veled menni. – mondta határozott arccal, azonban a szemei vörösek voltak a sírástól.
- Meghaltál. – mondtam neki, mire visszahőkölt a hangomtól.
- De ez nem érvényes! Még csak gyerek vagyok! Még rengeteg dolgot akarok csinálni! – kiáltotta, de a hangja elcsuklott.
Nem válaszoltam. Csak lassan hátranyúltam a kaszámért és megfordítottam, hogy a fémes vége a gyermek fejéhez érhessen.  A fiú még jobban összehúzta magát, kétségbeesetten menekülni akart. De nem volt hova. Felkiáltott, amikor a kaszám nyele a kezét érte, amivel az arcát takarta el. Aztán óvatosan elvette a kezét az arca elől, és meglepve tartotta maga elé. Visszahelyeztem a fekete kaszát a vállamra és figyeltem, ahogy lassan megnyugszik.
- Mi ez… az érzés?
A gyerek kezei fényleni kezdtek, és abbahagyta a sírást. Lassan az egész szobát átjárta a meleg fény, ami a fiú testéből áradt.
- Már semmit sem bánok. Köszönöm. – mosolygott könnyekkel a szemében, majd szertefoszlott a levegőben.
Ekkor vettem észre a fiú holttestét a szobában. A lépcsőn feküdt, kitekeredett végtagokkal.
Az emberek olyan törékenyek.
Elfordultam, és visszaindultam az ajtó felé, amely immár nem világított fényesen, elvesztette vörös színét. Többé nem volt rám itt szükség.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Érző komornyikom 5.

5.rész Másnap kómásan keltem ki az ágyból. Iszonyú rosszul aludtam, ami ritkán fordul elő velem. Az ébresztőórám hangja sértette a fülemet, és csak még hangosabb lett, amikor a sikertelen lecsapás után a földre hullott és ott folytatta őrjítő hadjáratát. Mikor felkeltem, hogy a helyére rakjam, lemehetett a vércukorszintem, mert egyszer csak elhomályosult a világ, és fekete pontok jelentek meg a szemem előtt. Megpróbáltam kitisztítani a fejem, és a fürdőszobába kullogtam. Benyitottam, majd megálltam a tükör előtt, hogy alaposan szemügyre vegyem sápadt arcomat. Csak ekkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. A zuhanykabin kinyílt, és Jay nézett ki a párával borított helységből. Akaratlanul is végigmértem. Fekete fürtjei vizesen lógtak csillogó szemébe, kidolgozott felsőteste pedig fehéren derengett a fürdőszoba lágy fényében. Egy vízcsepp lassan elindult a hajáról, és végigfolyt a mellkasán. Aztán még lejjebb tévedt a szemem. - Helena? – nézett rám mogyoróbarna szeme...
Megjegyzés küldése
További információk

A kaszás 2.

2. fejezet A templomba visszaérve levettem a csuklyát a fejemről, és mélyen beszívtam az ismerős illatú, állott levegőt. A kaszám nyele melegen felizzott. Egy barna köpenyt viselő férfi jött oda hozzám. - Szép munka, lányom. Értesítettük a rendőrséget, hamarosan meg fogják találni a fiút. Mára nincs több feladatod, elmehetsz. - Értettem, Arnold atya. Tiszteletteljesen bólintottam a pap felé, majd elindultam a lépcsőhöz, és biccentettem a velem szembejövő kaszásoknak. Későre járt, a legtöbbjüket most kezdték el mozgósítani. Felmentem a kőlépcsőn, és megálltam az egyszerű faajtó előtt, ami a szobámat rejtette. A folyosón álldogált néhány kaszás, páran pedig a szomszéd szoba előtt beszélgettek. Mikor melléjük értem, udvariasan köszöntöttek. - Üdv itthon, Nihil Naomi kaszás. Bólintottam, és a kilincsre tettem a kezem. - Naomi! Csak most értél vissza? Mekkora szívás, engem pont most hívtak el. A szőke lány, aki odafutott hozzám, Hanna volt. Régóta ismertem. Ő volt az ...
Megjegyzés küldése
További információk

Hakai 4.

4. fejezet Alaris herceget végig vezettem a kastély minden jelentősebb helyisége mellett. Megmutattam neki a tróntermet, ahol a király és a helytartók szoktak politikai megbeszéléseket tartani és a hatalmas fürdőt, melyet a szolgák legfinomabb illatú virágokkal borítanak be minden hétvégén. Aztán elvezettem a kőfaragványhoz, mely a mondák szerint a birodalom első királyának kardját ábrázolta. A herceg minden történetet végighallgatott, sokszor kérdéseket is tett fel. Úgy tűnt, őszintén érdeklődött a birodalom és a kastély iránt. Mindemellett pedig folyamatosan figyelt engem. Feltűnt, hogy a szokásosnál sokkal többször nézett rám. Nemcsak az arcomat figyelte fürkésző szemekkel, de a kezem minden mozdulatát is követte a szemeivel. Ha azért küldték, hogy megfigyeljen engem, akkor nagyon alaposan végezte a munkáját. Végül kivezettem a kastély túlsó oldalán, majd körbe mutattam. - Ez pedig itt a gyakorlópálya. A katonák itt szokták fejleszteni és összemérni a képességeiket. Az a nagyob...
Megjegyzés küldése
További információk