Ugrás a fő tartalomra

Ha a menny nem is fogad vissza 13.



13. fejezet
Ismerős érzés kerített hatalmába, mikor megéreztem magam alatt a kényelmetlen fém asztalt, ami Brad laborjában volt. Ugyanitt keltem fel, és ugyanilyen pocsék állapotban, mint amikor Brad első kísérletezgetései alkalmával adott Ren véréből.
Vagyis majdnem. Most sokkal rosszabbul voltam.
Oldalra hajoltam, mikor rám tört a köhögésroham.
- Amy! Jól vagy? – Brad hangja.
A világ forgott velem, ezért visszafeküdtem a fémre. Nem tudtam megszólalni, nem tudtam válaszolni, csak őrülten ziháltam.
- Még mindig lehetetlenül magas lázad van. Bírd ki egy kicsit, mindjárt jobb lesz.
A világ ismét elsötétült. Minden forró volt, és sötét. Fogalmam sem volt mennyi idő telhetett el, mire sikerült ismét magamhoz térnem. Ezúttal nem a fémen feküdtem. A saját lakásomban voltam. Fényévekkel jobban éreztem magam. A démonok okozta gyenge fájdalom visszatért, de semmivel sem okozott nagyobb fájdalmat, mint azelőtt, hogy találkoztam volna az angyallal. Ez a felismerés megnyugtatott.
Ekkor vettem észre, hogy valaki fogja a kezem. És egy szék volt az ágyam mellé húzva.
- Ren! – a hangom gyenge volt, de tiszta.
- Csak nyugodtan, Brad szerint még egy ideig feküdnöd kell. Hogy érzed magad?
Aggódik értem?
- Már jól vagyok. Ren… a kezed…
- Oh ez? Az egyensúly miatt kell, ne törődj vele.
- Milyen egyensúly? Mi történt velem? – kérdeztem, mert úgy tűnt a testem után végre az agyam is hajlandó visszatérni a normális működéséhez.
- Az az angyal történt – sóhajtott Ren. – Emlékszel, amikor Brad adott neked a véremből, nem sokkal azután, hogy idejöttél?
Bólintottam. Erősen élt bennem az emlék.
- Az nem csak egy fegyver – folytatta. – Brad ezzel csökkentette is a fájdalmadat, amit a démonok miatt érzel. A későbbi kísérletek során szintén kaptál valamennyit, így fokozatosan beállt a szervezetedben egy egyensúly. Nos, az alapvető angyali kisugárzásod amúgy is gyenge volt, ezért tehettük ezt meg. Viszont annak a semmirekellő angyalnak a felbukkanása mindent elrontott.
- Te tudsz Davidről?- kérdeztem meglepetten.
Ren szája gúnyos mosolyra húzódott.
- Szóval csak úgy letegezed. Szép. Mit csináltatok, amikor meglátogatott, hm? Brad szerint, ahhoz, hogy ennyire felborítsa az egyensúlyt benned, mindenképp érintkeznetek kellett – Ren közelebb hajolt. – Milyen információkat adtál ki neki?
- Én nem..! – kezdtem, majd lesütöttem a szemem. Az angyallal való viselkedésem még mindig annyira érthetetlen volt, hogy zavarba jöttem tőle. – A jelenléte… annyira vonzott. Annyira… kellemes volt a közelében lenni. – Eddig ilyen sohasem fordult elő velem. –  Én mégis… hazudtam neki.
Ren egy ideig várt, hátha folytatom a beszámolót, de mikor látta rajtam, hogy mást nem fogok mondani, elengedte a kezem.
- Helyes – mondta és már el is indult az ajtó felé.
- Ren! – a gondolatra, hogy magamra hagy, összeszorult a gyomrom.
- Amy, neked hűségesnek kell maradnod – mondta nekem háttal állva. – Hozzám. Csak is hozzám – azzal kiment a lakásomból.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Érző komornyikom 5.

5.rész Másnap kómásan keltem ki az ágyból. Iszonyú rosszul aludtam, ami ritkán fordul elő velem. Az ébresztőórám hangja sértette a fülemet, és csak még hangosabb lett, amikor a sikertelen lecsapás után a földre hullott és ott folytatta őrjítő hadjáratát. Mikor felkeltem, hogy a helyére rakjam, lemehetett a vércukorszintem, mert egyszer csak elhomályosult a világ, és fekete pontok jelentek meg a szemem előtt. Megpróbáltam kitisztítani a fejem, és a fürdőszobába kullogtam. Benyitottam, majd megálltam a tükör előtt, hogy alaposan szemügyre vegyem sápadt arcomat. Csak ekkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. A zuhanykabin kinyílt, és Jay nézett ki a párával borított helységből. Akaratlanul is végigmértem. Fekete fürtjei vizesen lógtak csillogó szemébe, kidolgozott felsőteste pedig fehéren derengett a fürdőszoba lágy fényében. Egy vízcsepp lassan elindult a hajáról, és végigfolyt a mellkasán. Aztán még lejjebb tévedt a szemem. - Helena? – nézett rám mogyoróbarna szeme...
Megjegyzés küldése
További információk

A kaszás 2.

2. fejezet A templomba visszaérve levettem a csuklyát a fejemről, és mélyen beszívtam az ismerős illatú, állott levegőt. A kaszám nyele melegen felizzott. Egy barna köpenyt viselő férfi jött oda hozzám. - Szép munka, lányom. Értesítettük a rendőrséget, hamarosan meg fogják találni a fiút. Mára nincs több feladatod, elmehetsz. - Értettem, Arnold atya. Tiszteletteljesen bólintottam a pap felé, majd elindultam a lépcsőhöz, és biccentettem a velem szembejövő kaszásoknak. Későre járt, a legtöbbjüket most kezdték el mozgósítani. Felmentem a kőlépcsőn, és megálltam az egyszerű faajtó előtt, ami a szobámat rejtette. A folyosón álldogált néhány kaszás, páran pedig a szomszéd szoba előtt beszélgettek. Mikor melléjük értem, udvariasan köszöntöttek. - Üdv itthon, Nihil Naomi kaszás. Bólintottam, és a kilincsre tettem a kezem. - Naomi! Csak most értél vissza? Mekkora szívás, engem pont most hívtak el. A szőke lány, aki odafutott hozzám, Hanna volt. Régóta ismertem. Ő volt az ...
Megjegyzés küldése
További információk

Hakai 4.

4. fejezet Alaris herceget végig vezettem a kastély minden jelentősebb helyisége mellett. Megmutattam neki a tróntermet, ahol a király és a helytartók szoktak politikai megbeszéléseket tartani és a hatalmas fürdőt, melyet a szolgák legfinomabb illatú virágokkal borítanak be minden hétvégén. Aztán elvezettem a kőfaragványhoz, mely a mondák szerint a birodalom első királyának kardját ábrázolta. A herceg minden történetet végighallgatott, sokszor kérdéseket is tett fel. Úgy tűnt, őszintén érdeklődött a birodalom és a kastély iránt. Mindemellett pedig folyamatosan figyelt engem. Feltűnt, hogy a szokásosnál sokkal többször nézett rám. Nemcsak az arcomat figyelte fürkésző szemekkel, de a kezem minden mozdulatát is követte a szemeivel. Ha azért küldték, hogy megfigyeljen engem, akkor nagyon alaposan végezte a munkáját. Végül kivezettem a kastély túlsó oldalán, majd körbe mutattam. - Ez pedig itt a gyakorlópálya. A katonák itt szokták fejleszteni és összemérni a képességeiket. Az a nagyob...
Megjegyzés küldése
További információk