3. fejezet
A felszólításra nemcsak a
kapuőrök mozdultak. Szinte a semmiből léptek elő és jelent meg a helytartók
mellett is az általuk hozott őrség, és persze a király mellett is jó pár őr
tűnt fel. A királyi udvar testőrkapitánya pedig a kapuőröket felügyelte. Az őrök
száma egyértelműen utalt a birodalom felé irányuló bizalmatlanságra. Mintha az
elmúlt húsz év békéje, és diplomáciai kapcsolata nem is létezett volna.
A hatalmas kapu hangos dörgéssel
mozdult meg. Mindenki feszült figyelemmel várt a túloldalt megjelenő hintóra.
- - Naida. – szólt halkan a király. – Vi veled van?
- - Mint mindig, atyám. – feleltem.
Bár látszólag sehol sem volt a
szóban forgó testőr, én tudtam, hogy a közelben van, és figyel. A sebe ugyan
lelassította a mozdulatait, de ez nem volt elég ahhoz, hogy gátolja a feladata
elvégzésében.
Apám előrelépett én pedig mellé
álltam. Körülöttünk szintén felsorakoztak a helytartók és a hozzájuk tartozó
őrség. A kapu kinyílt, és egy aranyszínű hintó jelent meg, lovasokkal
körülvéve. A lovakon ülő katonákat tetőtől talpig páncél borította, oldalakon
pedig ott lógott a kard. Mintha csak háborúba jöttek volna. Azonban mind a
hintó, mind a katonák megálltak a kapuban. Aztán a hintó ajtaja kinyílt, és
Seamon király jelent meg, fiával az oldalán. Apámmal együtt elindultunk
feléjük. Ahogy közelebb értünk, jobban is szemügyre vettem az érkezőket. Seamon
király termetes férfi volt, arcán szürke szakállt hordott, melyben már
megjelentek az őszülés jelei. Hátrasimított, fekete haja illett a vonásaihoz,
és a mosolya ellenére a tekintete éles maradt. Díszes ruhát viselt, ami a többi
katona páncéljáéhoz hasonlóan arany és fehér színekben pompázott, de nem volt
indokolatlanul túldíszítve. A mellette megjelenő férfi, aki feltehetőleg a fia,
Alaris herceg volt, az apjáéhoz illő díszes ruhát viselt. A fiatal férfinak
rövid, koromfekete haja volt, és szimpatikus tekintete. Magassága majdnem
megegyezett a királyéval. Oldalukon mindkettőjüknek ott lógott a kardja, melyet
meg sem próbáltak eltakarni. A herceg nem mosolygott, magabiztosan nézett maga
elé. Szeme közöttünk, és a nemesek között szikázott, mintha megpróbálta volna
felmérni a hatalmi viszonyokat.
Mikor közelebb értek hozzánk,
csupán maroknyi testőr állt mellettük. A katonák várakozóan a kapuban maradtak,
a hintó közelébe. Testőrkapitányunk, Dean szintén visszatért, és megállt apám
oldalán.
- - Jó újra látni, Aeneas király. – köszöntette
Seamon király apámat egy széles mosollyal, melyet apám nem viszonzott.
- - Seamon király. Bemutatom a lányomat, Naida
hercegnőt.
- - Megtisztel, hogy eljött a születésnapomra,
Seamon király. Örülök, hogy megismerhetem. – hajtottam enyhén fejet a király
előtt.
- - Maga igazán gyönyörű, Naida hercegnő. Enyém a
megtiszteltetés. – mondta, majd fia vállára tette a kezét, aki pár évvel
idősebbnek tűnt nálam. – Ő pedig itt az én fiam, Alaris herceg.
- - Aeneas király, Naida hercegnő. Örvendek. –
mondta, majd meghajolt előttünk.
Ezután a helytartók is egyesével
bemutatkoztak a királynak, aki minden név után csak bólintott. Alaris viszont
jobban érdekelték a nemesek, ő mindenkivel váltott még pár szót a
bemutatkozásuk után. Egy idő után a mosoly is megjelent az arcán. A kormányzók
hűvös érdeklődéssel figyelték a királyt és a fiát. Mindkét fél óvatos maradt a
másikkal.
- - Igazán szép kastélyt építtettél, Aeneas. –
szólalt meg kis idő múlva Seamon király. –
A fiam alig várja, hogy körbe nézhessen. Nekünk pedig lenne mit
megbeszélnünk.
- - Valóban. – felelt apám. – Naida, megtennéd, hogy
körbe vezeted a kastélyban Alaris herceget? Nekem van némi megbeszélnivalóm
Seamon királlyal. Elvégre régen találkoztunk.
- - Természetesen, apám. – bólintottam, és a herceg
felé fordultam. – Alaris herceg, kérem kövessen.
A herceg vetett egy pillantást a
két királyra, majd mellém lépett.
- - Csak Ön után, hercegnő.
Rámosolyogtam a hercegre, majd
elindultam a kastély felé. Furdalt a kíváncsiság miről beszélhet a két király,
hiszen legalább 18 éve nem találkoztak egymással. És miért pont most? Miről kell beszélniük? De hátra hagytam a
kíváncsiságom és beléptem a kastélyba. Apám utasítása egyértelmű volt:
hagyjatok magunkra. Ezért így tettem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése