Ugrás a fő tartalomra

Hakai 3.5

3.5. fejezet


A két király belépett a harci megbeszéléseknek helyet adó terembe, és megálltak az asztal mellett. Egyikük sem szándékozott leülni. Egy ideig farkasszemet néztek, majd Seamon király törte meg a csendet.
-     - Milyen nosztalgikus érzés ebbe a szobába belépni. Bár sok embert gyűjtöttél magad köré, Aeneas király, ebben a teremben mégis egyes egyedül vagy. Hiszen a velem megkötött szerződést egyedül kötötted.
-        - Én betartottam a szerződés rám eső részét. Remélem Te is megtartottad a saját részed.
-    - Lassan a testtel Aeneas. A szavaid nem elegek ahhoz, hogy meggyőzzenek. Látnom kell a saját szemeimmel. – mondta Seamon király az asztalra támaszkodva.
-        - Megkérdezem még egyszer. Titokban tartottad, Seamon?
-        - Hogy a lányod egy szörnyeteg? Még a saját fiamnak sem mondtam el.
-        - Naida nem szörnyeteg! – Aeneas király az asztalra csapott.
Seamon király még csak meg sem rezdült a másik hangulatváltozásától.
-        - Mint mondtam, erről a saját szememmel kell meggyőződnöm.
-        - Mit akarsz vele tenni?
-       - Én? Én ugyan semmit. – legyintett. – Csupán megfigyelem. Hiszen ezért jöttem el idáig, nem igaz? – vigyorgott.
-        - Hát persze, te sosem mocskolnád be a kezed.
-    - Azért van amiért megéri. – kacsintott. – De ha a lányod valóban olyan emberi, amilyennek Te mondod, akkor erre nem lesz szükség.
-         - A lányom ember.
-      - Hát persze. Hadd ne kelljen emlékeztesselek arra, amit az a szörny tett az országommal, akit te a feleségednek hívtál.
-         - Ne merj így beszélni a feleségemről!
Seamon király elmosolyodott.
-       - Úgy látom még ha a birodalmaink békében is élnek, mi ketten sosem fogunk megbékélni egymással.
-       - Sosem fogok neked megbocsátani. – mondta Aeneas király, gyűlölettől eltorzult arccal.
Seamon király mosolya szomorúvá vált. Tekintetét elfordította és az ablak felé fordult.
-       - A helyedben én sem tenném.

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Érző komornyikom 5.

5.rész Másnap kómásan keltem ki az ágyból. Iszonyú rosszul aludtam, ami ritkán fordul elő velem. Az ébresztőórám hangja sértette a fülemet, és csak még hangosabb lett, amikor a sikertelen lecsapás után a földre hullott és ott folytatta őrjítő hadjáratát. Mikor felkeltem, hogy a helyére rakjam, lemehetett a vércukorszintem, mert egyszer csak elhomályosult a világ, és fekete pontok jelentek meg a szemem előtt. Megpróbáltam kitisztítani a fejem, és a fürdőszobába kullogtam. Benyitottam, majd megálltam a tükör előtt, hogy alaposan szemügyre vegyem sápadt arcomat. Csak ekkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. A zuhanykabin kinyílt, és Jay nézett ki a párával borított helységből. Akaratlanul is végigmértem. Fekete fürtjei vizesen lógtak csillogó szemébe, kidolgozott felsőteste pedig fehéren derengett a fürdőszoba lágy fényében. Egy vízcsepp lassan elindult a hajáról, és végigfolyt a mellkasán. Aztán még lejjebb tévedt a szemem. - Helena? – nézett rám mogyoróbarna szeme...
Megjegyzés küldése
További információk

A kaszás 2.

2. fejezet A templomba visszaérve levettem a csuklyát a fejemről, és mélyen beszívtam az ismerős illatú, állott levegőt. A kaszám nyele melegen felizzott. Egy barna köpenyt viselő férfi jött oda hozzám. - Szép munka, lányom. Értesítettük a rendőrséget, hamarosan meg fogják találni a fiút. Mára nincs több feladatod, elmehetsz. - Értettem, Arnold atya. Tiszteletteljesen bólintottam a pap felé, majd elindultam a lépcsőhöz, és biccentettem a velem szembejövő kaszásoknak. Későre járt, a legtöbbjüket most kezdték el mozgósítani. Felmentem a kőlépcsőn, és megálltam az egyszerű faajtó előtt, ami a szobámat rejtette. A folyosón álldogált néhány kaszás, páran pedig a szomszéd szoba előtt beszélgettek. Mikor melléjük értem, udvariasan köszöntöttek. - Üdv itthon, Nihil Naomi kaszás. Bólintottam, és a kilincsre tettem a kezem. - Naomi! Csak most értél vissza? Mekkora szívás, engem pont most hívtak el. A szőke lány, aki odafutott hozzám, Hanna volt. Régóta ismertem. Ő volt az ...
Megjegyzés küldése
További információk

Hakai 4.

4. fejezet Alaris herceget végig vezettem a kastély minden jelentősebb helyisége mellett. Megmutattam neki a tróntermet, ahol a király és a helytartók szoktak politikai megbeszéléseket tartani és a hatalmas fürdőt, melyet a szolgák legfinomabb illatú virágokkal borítanak be minden hétvégén. Aztán elvezettem a kőfaragványhoz, mely a mondák szerint a birodalom első királyának kardját ábrázolta. A herceg minden történetet végighallgatott, sokszor kérdéseket is tett fel. Úgy tűnt, őszintén érdeklődött a birodalom és a kastély iránt. Mindemellett pedig folyamatosan figyelt engem. Feltűnt, hogy a szokásosnál sokkal többször nézett rám. Nemcsak az arcomat figyelte fürkésző szemekkel, de a kezem minden mozdulatát is követte a szemeivel. Ha azért küldték, hogy megfigyeljen engem, akkor nagyon alaposan végezte a munkáját. Végül kivezettem a kastély túlsó oldalán, majd körbe mutattam. - Ez pedig itt a gyakorlópálya. A katonák itt szokták fejleszteni és összemérni a képességeiket. Az a nagyob...
Megjegyzés küldése
További információk