Ugrás a fő tartalomra

Hakai 8.5

8.5 fejezet

Wane az erkélyen térdelt, és nézte ahogy a herceg elvezeti a sérült hercegnőt. Valamiért az jutott eszébe, hogy jól mutatnak együtt. Ez a gondolat annyira meglepte, hogy rögtön tagadóan rázni kezdte a fejét. Miután kitisztította a gondolatait, a korláthoz lépett és végig nézett az azt díszítő kardokon. Megkereste a helyet, ahol a hercegnő állt, és alaposan megvizsgálta a korlátot, de az imént történteknek nyoma sem volt. Nem volt ott se vér, se szakadt ruhadarab. A kardok itt is ugyanolyanok voltak, mint a többi helyen.

Wane felsóhajtott. Ezek szerint a tervük elbukott.

Ekkor egy suhanást hallott, majd egy éles fémet érzett a torkánál.

- Hol van a hercegnő? – kérdezte egy női hang, mire a testőr elmosolyodott.

- A sérülteknek ágyban a helyük. – felelte Wane.

- Válaszolj a kérdésemre. – sziszegte a fogai között Vi, miközben közelebb vitte a tőrt a férfi torkához.

- Nemrég mentek el a herceggel. – válaszolta. – Úgy tudom a hercegnő szobája volt az úti cél.

- Tessék?!

Wane kihasználta a nő pillanatnyi figyelmetlenségét, elkapta a tőrt szorító karját, majd a nő mögé került és hátra csavarta a kezét. A tőr kiesett Vi kezéből, és még mielőtt reagálhatott volna, Wane a másik kezét is elkapta.

- Sose kerülj egy tapasztalt harcos mögé. – súgta a férfi a testőrnő fülébe.

Vi felszisszent a fájdalomtól, mikor megérezte Wane erős szorítását a sérült karján.

- Eressz el. – szűrte a fogai között, és maga is meglepődött, amikor a férfi engedelmeskedett.

Vi karja erőtlenül hullott le maga mellé. Bár Wane mögötte állt, mégsem fordult meg. Fejét lehajtotta, vállai megereszkedtek. Egyértelműen látszott, hogy az iménti összecsapás sokat vett ki az erejéből.

- Miért nem kísérted el őket? – kérdezte a férfitól.

- Én, nos… hátra maradtam nyomozni.

- Nyomozni?

Vi erre már megfordult és a férfi szemébe nézett, de az kerülte a pillantását.

- Mi történt?

- Semmi olyan, ami miatt aggódnod kéne. – forgatta a szemét Wane.

- A hercegnő veszélyben volt?!

- Te nagyobb veszélyben leszel, ha továbbra is figyelmen kívül hagyod a sérülésed.

- Meg kell keresnem a hercegnőt. – mondta Vi, de amint tett egy lépést a lábai összecsuklottak alatta.

Wane az utolsó pillanatban kapta el, mielőtt a nő a kemény talajnak csapódott volna. Vi egész teste lángolt a láztól. A testőrnő szaggatottan vette a levegőt, mellkasa szabálytalan ritmusban emelkedett és süllyedt, és az arca kipirosodott. Wane a nő térdei alá nyúlt és a karjaiba vette. Szemöldökét összeráncolva nézett végig a gondos kötésen, ami a nő egész jobb karját beborította.

- Ha akkoriban nem lettél volna annyira kitartó – suttogta. – Akkor nem kellett volna így megsérülnöd.

Wane magához szorította az eszméletlen nőt, majd vissza sem nézve a bál felé, leugrott vele az erkélyről.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Érző komornyikom 5.

5.rész Másnap kómásan keltem ki az ágyból. Iszonyú rosszul aludtam, ami ritkán fordul elő velem. Az ébresztőórám hangja sértette a fülemet, és csak még hangosabb lett, amikor a sikertelen lecsapás után a földre hullott és ott folytatta őrjítő hadjáratát. Mikor felkeltem, hogy a helyére rakjam, lemehetett a vércukorszintem, mert egyszer csak elhomályosult a világ, és fekete pontok jelentek meg a szemem előtt. Megpróbáltam kitisztítani a fejem, és a fürdőszobába kullogtam. Benyitottam, majd megálltam a tükör előtt, hogy alaposan szemügyre vegyem sápadt arcomat. Csak ekkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. A zuhanykabin kinyílt, és Jay nézett ki a párával borított helységből. Akaratlanul is végigmértem. Fekete fürtjei vizesen lógtak csillogó szemébe, kidolgozott felsőteste pedig fehéren derengett a fürdőszoba lágy fényében. Egy vízcsepp lassan elindult a hajáról, és végigfolyt a mellkasán. Aztán még lejjebb tévedt a szemem. - Helena? – nézett rám mogyoróbarna szeme...

A kaszás 2.

2. fejezet A templomba visszaérve levettem a csuklyát a fejemről, és mélyen beszívtam az ismerős illatú, állott levegőt. A kaszám nyele melegen felizzott. Egy barna köpenyt viselő férfi jött oda hozzám. - Szép munka, lányom. Értesítettük a rendőrséget, hamarosan meg fogják találni a fiút. Mára nincs több feladatod, elmehetsz. - Értettem, Arnold atya. Tiszteletteljesen bólintottam a pap felé, majd elindultam a lépcsőhöz, és biccentettem a velem szembejövő kaszásoknak. Későre járt, a legtöbbjüket most kezdték el mozgósítani. Felmentem a kőlépcsőn, és megálltam az egyszerű faajtó előtt, ami a szobámat rejtette. A folyosón álldogált néhány kaszás, páran pedig a szomszéd szoba előtt beszélgettek. Mikor melléjük értem, udvariasan köszöntöttek. - Üdv itthon, Nihil Naomi kaszás. Bólintottam, és a kilincsre tettem a kezem. - Naomi! Csak most értél vissza? Mekkora szívás, engem pont most hívtak el. A szőke lány, aki odafutott hozzám, Hanna volt. Régóta ismertem. Ő volt az ...

Hakai 4.

4. fejezet Alaris herceget végig vezettem a kastély minden jelentősebb helyisége mellett. Megmutattam neki a tróntermet, ahol a király és a helytartók szoktak politikai megbeszéléseket tartani és a hatalmas fürdőt, melyet a szolgák legfinomabb illatú virágokkal borítanak be minden hétvégén. Aztán elvezettem a kőfaragványhoz, mely a mondák szerint a birodalom első királyának kardját ábrázolta. A herceg minden történetet végighallgatott, sokszor kérdéseket is tett fel. Úgy tűnt, őszintén érdeklődött a birodalom és a kastély iránt. Mindemellett pedig folyamatosan figyelt engem. Feltűnt, hogy a szokásosnál sokkal többször nézett rám. Nemcsak az arcomat figyelte fürkésző szemekkel, de a kezem minden mozdulatát is követte a szemeivel. Ha azért küldték, hogy megfigyeljen engem, akkor nagyon alaposan végezte a munkáját. Végül kivezettem a kastély túlsó oldalán, majd körbe mutattam. - Ez pedig itt a gyakorlópálya. A katonák itt szokták fejleszteni és összemérni a képességeiket. Az a nagyob...