Ugrás a fő tartalomra

Hakai 9.5

 9.5 fejezet

Alaris ébren ült az ágyán, mikor Wane megjelent az ablakában kezében egy boros üveggel. A herceg át sem öltözött, csak összekulcsolt kézzel ült bámult maga elé. Testőre megjelenésekor haragos pillantást vetett rá.

- Wane! Hol voltál egész este? – förmedt rá.

- A bálon, hercegem. Ki kellett próbálnom a kínálatot. – emelte magasba az üveget.

- Nem sikerült a tervünk, a hercegnő sértetlen. – mondta a herceg, és idegesen beletúrt a hajába.

- Sejtettem. – felelte Wane. – Az erkély korlátján nem találtam vért vagy más sérülésre utaló nyomot.

A herceg egy ideig hallgatott, majd felemelte a mellette fekvő tőrt és a testőr elé dobta.

- Ez meg micsoda? – kérdezte Wane, majd lehajolt, hogy felvegye az éles tárgyat. – A királyi család egyik tőre? Miért adtad ezt ide?

- Ezt a hercegnő dobta rám.

- Hogyan? Hogy került ez hozzá?

Alaris beharapta az ajkát.

- Itt felejtettem, amikor betörtünk a várba. – mondta kis hezitálás után.

- Tessék?! Te magaddal hoztad a Rai birodalom királyi családjának egy tőrét a titkos akciónkra? – Wane a homlokához emelte a kezét. – Ezért mondtam, hogy jobb lenne, ha egyedül mennék. Egy hercegnek nincs elég tapasztalata az ilyen betörésekhez.

- Ijesztésnek szántam! – emelte fel a hangját Alaris. – Azt hittem, ha eldobok egy tőrt, az arra járó hölgy megijed majd, és elfut. De Naida hercegnő sosem azt teszi, amire számítok.

Wane a herceg elé sétált, majd letérdelt elé. Komor arckifejezéssel nézett fel rá.

- Hercegem. – kezdte lassan, és Alaris szemébe nézett. – Ne essen kétségbe. Csak csinálja azt, amit mindig. Amiben a legjobb.

- A legjobb? – kérdezett vissza a herceg.

Alaris egy pillanatra összeráncolta a szemöldökét, pillantása az ablaküvegre tévedt, ahol tükörképe nézett vissza rá. Majd vonásai kisimultak és bólintott.

- Igazad van. – fordult vissza Wane-hez. – Csak azt kell csinálnom, amit a Rai birodalomban. Amihez a legjobban értek.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Érző komornyikom 5.

5.rész Másnap kómásan keltem ki az ágyból. Iszonyú rosszul aludtam, ami ritkán fordul elő velem. Az ébresztőórám hangja sértette a fülemet, és csak még hangosabb lett, amikor a sikertelen lecsapás után a földre hullott és ott folytatta őrjítő hadjáratát. Mikor felkeltem, hogy a helyére rakjam, lemehetett a vércukorszintem, mert egyszer csak elhomályosult a világ, és fekete pontok jelentek meg a szemem előtt. Megpróbáltam kitisztítani a fejem, és a fürdőszobába kullogtam. Benyitottam, majd megálltam a tükör előtt, hogy alaposan szemügyre vegyem sápadt arcomat. Csak ekkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. A zuhanykabin kinyílt, és Jay nézett ki a párával borított helységből. Akaratlanul is végigmértem. Fekete fürtjei vizesen lógtak csillogó szemébe, kidolgozott felsőteste pedig fehéren derengett a fürdőszoba lágy fényében. Egy vízcsepp lassan elindult a hajáról, és végigfolyt a mellkasán. Aztán még lejjebb tévedt a szemem. - Helena? – nézett rám mogyoróbarna szeme...

A kaszás 2.

2. fejezet A templomba visszaérve levettem a csuklyát a fejemről, és mélyen beszívtam az ismerős illatú, állott levegőt. A kaszám nyele melegen felizzott. Egy barna köpenyt viselő férfi jött oda hozzám. - Szép munka, lányom. Értesítettük a rendőrséget, hamarosan meg fogják találni a fiút. Mára nincs több feladatod, elmehetsz. - Értettem, Arnold atya. Tiszteletteljesen bólintottam a pap felé, majd elindultam a lépcsőhöz, és biccentettem a velem szembejövő kaszásoknak. Későre járt, a legtöbbjüket most kezdték el mozgósítani. Felmentem a kőlépcsőn, és megálltam az egyszerű faajtó előtt, ami a szobámat rejtette. A folyosón álldogált néhány kaszás, páran pedig a szomszéd szoba előtt beszélgettek. Mikor melléjük értem, udvariasan köszöntöttek. - Üdv itthon, Nihil Naomi kaszás. Bólintottam, és a kilincsre tettem a kezem. - Naomi! Csak most értél vissza? Mekkora szívás, engem pont most hívtak el. A szőke lány, aki odafutott hozzám, Hanna volt. Régóta ismertem. Ő volt az ...

Hakai 4.

4. fejezet Alaris herceget végig vezettem a kastély minden jelentősebb helyisége mellett. Megmutattam neki a tróntermet, ahol a király és a helytartók szoktak politikai megbeszéléseket tartani és a hatalmas fürdőt, melyet a szolgák legfinomabb illatú virágokkal borítanak be minden hétvégén. Aztán elvezettem a kőfaragványhoz, mely a mondák szerint a birodalom első királyának kardját ábrázolta. A herceg minden történetet végighallgatott, sokszor kérdéseket is tett fel. Úgy tűnt, őszintén érdeklődött a birodalom és a kastély iránt. Mindemellett pedig folyamatosan figyelt engem. Feltűnt, hogy a szokásosnál sokkal többször nézett rám. Nemcsak az arcomat figyelte fürkésző szemekkel, de a kezem minden mozdulatát is követte a szemeivel. Ha azért küldték, hogy megfigyeljen engem, akkor nagyon alaposan végezte a munkáját. Végül kivezettem a kastély túlsó oldalán, majd körbe mutattam. - Ez pedig itt a gyakorlópálya. A katonák itt szokták fejleszteni és összemérni a képességeiket. Az a nagyob...