Ayanna writings

11. fejezet Péntek volt. És Ren tényleg nem jött be egész héten. Én pedig bármennyire is örültem ennek a hét elején, most rá kellett jönnöm, hogy nagyon is hiányzik. Annyira, hogy a gondolataim lépten-nyomon visszavezetnek hozzá, akármit is csinálok. Minden R-hangra felkapom a fejem, a szoba bármely sarkába nézek, emlékek jutnak eszembe, és néha még érzem is, mintha itt lenne, és végigsimítana a karomon. Hátborzongató. Még jó, hogy nincsenek konkrét hallucinációim. Felálltam az asztaltól és megráztam a fejem, mintha ettől lerázhatnám magamról az emlékeket. Nagyon rég nem voltam ilyen sokáig távol tőle. Még mikor nem ismertem, és csak követtem, kétnaponta akkor is láttam. Ha nem is egészen közelről, de legalább tudtam, hogy minden rendben vele. Azóta pedig annyi minden megváltozott… én pedig elkezdtem egyre több után vágyakozni. Nekem a szíve is kell. Eszembe jutottam a saját gondolataim a csókunk után. Valóban… rettentő önző lettem. Most pedig azt se bánnám ha épp ut