Ayanna writings

 9.5 fejezet Alaris ébren ült az ágyán, mikor Wane megjelent az ablakában kezében egy boros üveggel. A herceg át sem öltözött, csak összekulcsolt kézzel ült bámult maga elé. Testőre megjelenésekor haragos pillantást vetett rá. - Wane! Hol voltál egész este? – förmedt rá. - A bálon, hercegem. Ki kellett próbálnom a kínálatot. – emelte magasba az üveget. - Nem sikerült a tervünk, a hercegnő sértetlen. – mondta a herceg, és idegesen beletúrt a hajába. - Sejtettem. – felelte Wane. – Az erkély korlátján nem találtam vért vagy más sérülésre utaló nyomot. A herceg egy ideig hallgatott, majd felemelte a mellette fekvő tőrt és a testőr elé dobta. - Ez meg micsoda? – kérdezte Wane, majd lehajolt, hogy felvegye az éles tárgyat. – A királyi család egyik tőre? Miért adtad ezt ide? - Ezt a hercegnő dobta rám. - Hogyan? Hogy került ez hozzá? Alaris beharapta az ajkát. - Itt felejtettem, amikor betörtünk a várba. – mondta kis hezitálás után. - Tessék?! Te magaddal hoztad a Rai bi

 9. fejezet Aznap este Vi nem jött el a szobámba. Úgy gondoltam, ez egy jó dolog, hiszen Vi-nek most sok pihenésre volt szüksége, és ismerve a gyógyítóinkat tudtam jól, hogy nem fogják elengedni. Ennek ellenére valahogy mégis magányos voltam. Nem tudtam aludni. Bámultam a mennyezetet a sötét szobában és a hercegre gondoltam. Alaris hangja csalódott volt, amikor észrevette, hogy nem sérültem meg. Ebben biztos voltam. Csak nem értettem az okát. Mi haszna lett volna belőle, ha megsérülök? Ráadásul mindenképpen látni akarta a sebemet. Vajon mire számított? Mire volt kíváncsi? És ami a legfontosabb, vajon tényleg megrendezett volna egy támadást, csak hogy ezt kiderítse? Az oldalamra fordultam, és a beszűrődő holdfényben magam elé tartottam a kezem. A bőröm fehérebb volt, mint a legtöbb emberé, mivel apámnak köszönhetően többet tartózkodtam a vár falaim belül, mint a napfényen. Valahol azt olvastam, hogy ez a legtöbb hercegnővel így van, hiszen a király jobban védi őket, mint a fiával te

8.5 fejezet Wane az erkélyen térdelt, és nézte ahogy a herceg elvezeti a sérült hercegnőt. Valamiért az jutott eszébe, hogy jól mutatnak együtt. Ez a gondolat annyira meglepte, hogy rögtön tagadóan rázni kezdte a fejét. Miután kitisztította a gondolatait, a korláthoz lépett és végig nézett az azt díszítő kardokon. Megkereste a helyet, ahol a hercegnő állt, és alaposan megvizsgálta a korlátot, de az imént történteknek nyoma sem volt. Nem volt ott se vér, se szakadt ruhadarab. A kardok itt is ugyanolyanok voltak, mint a többi helyen. Wane felsóhajtott. Ezek szerint a tervük elbukott. Ekkor egy suhanást hallott, majd egy éles fémet érzett a torkánál. - Hol van a hercegnő? – kérdezte egy női hang, mire a testőr elmosolyodott. - A sérülteknek ágyban a helyük. – felelte Wane. - Válaszolj a kérdésemre. – sziszegte a fogai között Vi, miközben közelebb vitte a tőrt a férfi torkához. - Nemrég mentek el a herceggel. – válaszolta. – Úgy tudom a hercegnő szobája volt az úti cél. - Tes

 8. fejezet Jobb kezemmel a hideg kerítésbe kapaszkodtam. A hátamba éles fájdalom nyilallt ahogy a kerítést díszítő hegyes kardok a bőrömbe fúródtak. Éreztem, hogy a ruhám elszakadt, mivel a fémkardok a bőrömet karcolták. Körbe néztem, és próbáltam keresni a veszély forrását. -           Mi értelme a jelenlétednek, ha képtelen vagy a feladatod elvégzésére?! – hallottam Alaris ingerült hangját. Megpróbáltam fókuszálni a sötétben, és megláttam a herceg előtt térdelő Wane alakját. -           Sajnálom, hercegem. Nem voltam elég gyors. -           A lassúságod a vesztünket is okozhatta volna! – kiáltotta a herceg, majd elindult felém. – Hercegnő, jól van? A herceg lába alatt ropogott valami. Lenéztem, és egy összetört üveg darabjait pillantottam meg. -           Mi történt? – kérdeztem. -           Egy borosüveg gurult le a tetőről. – felelte Alaris. – Elnézést kérek az iménti durva viselkedésemért, de ha nem lököm odébb, a hercegnő fejére esett volna. Jól érzi magát? Nem ese

 7. fejezet Mélyen beszívtam a hűvös éjszakai levegőt, amitől egy pillanatra elmúlt a fűző okozta fájdalom a mellkasomban. Elengedtem a herceg karját és odaléptem az erkély kerítéséhez, melyet az égfelé mutató hegyes fémkardok díszítettek. Lenéztem az udvarra. Akárcsak a kastély, most ez is sokkal jobban ki volt világítva, mint általában. Alaris mellém lépett, kezeit összekulcsolta maga mögött. Egyenes tartása olyan volt, mint az enyém. Ebben a pillanatban le se tagadhatta volna, hogy herceg. -           Kellemes az idő. – mondta. Bólintottam. -           Köszönöm, hogy kihívott. Jól esik a hűvös levegő. A herceg tekintete a cipőm felé fordult. -           Nem kényelmetlen? – kérdezte. -           Micsoda? Alaris visszafordult az udvar felé. -           Nem számít. Felejtse el. Elmosolyodtam. Tudtam, hogy a herceg értette. Szavak nélkül, pontosan tudja. Ha nemesnek születtél… Nem. Ha a királyi családba születtél, nincs olyan, hogy kényelmetlen. Csak szükséges és szüks

6. fejezet Az előttem felsorakozó emberek mintha sosem akartak volna elfogyni. A birodalom minden területéről jöttek nemesek, hogy elmondják jókívánságukat, és ajándékozzanak valamit. Annyi ékszert kaptam, hogy legalább kétharmadát biztosan el fogom ajándékozni ezután a bál után. Órák is eltelhettek, mire az utolsó nemesnek is megköszöntem az ajándékait, majd pár udvarias szó után csatlakozott a bálban részvevőkhöz. A lábaimat nyomta a díszes cipő, amit viseltem, és a szoros derékkötő alig engedett levegőhöz jutni, mégis egy pillanatra sem engedtem el magam. Különös figyelmet fordítottam rá, hogy a tartásom egyenes maradjon, és a mosolyomat is fent tartsam az egész ajándékozás alatt. Ezért aztán a szemem sem rebbent, amikor a nemesek tovább állásával megjelent az utolsó személy, Seamon király, fiával az oldalán. A király hófehér ruhát viselt, melyben arany díszítések voltak. Korona nem volt a fején, de magabiztos mosolya és megjelenése elég volt ahhoz, hogy magára vonzza a szemeket. Al