Ayanna writings

3.rész A démon egy meglehetősen régi bérházba vezetett. Egész úton nem szólalt meg, én pedig féltem beszélgetést kezdeményezni. Pedig rengetek dolog volt, amit meg akartam tőle kérdezni. A szoba egy ágyas volt, és azon az ágyon kívül, szinte semmi más nem volt benne. Nem mintha másra számítottam volna. A démon, ahogy a szobába ért, leült az ágyra, és elővette a telefonját. Furcsa hívásokat kezdeményezett, majd hosszan tárgyalt mindenkivel. Az egészből egy szót sem értettem. Közben alig vette le a szemét rólam. Látványosan nem bízott bennem. Türelmesen megvártam, amíg befejezni. Leülni sem mertem. Talán épp azért, mert az egyetlen ülőalkalmatosság az ágy volt, amin pedig ő ült. Képtelen lettem volna melléülni. Mire befejezte, már hajnali egy volt. Végre eltette a mobilját. Rám nézett. - Te a földön alszol. – mondta, majd leheveredett az ágyra. Csendesen bólintottam. Még mindig nem mertem megszólalni. Leültem a földre, és összehúztam magam. Hátam a hideg falnak döntöttem

Mindhalálig Egy fényes villanás, majd hirtelen égő fájdalmat éreztem a vállamban. Odakaptam a fejem. Csúnyán megsérült. Egyik kezemmel átfogva vérző vállamat, elugrottam egy újabb támadás elől. Az előttem álló lány gonosz vigyorral folytatta a támadást. Még ő egyre jobban beleélte magát, úgy én egyre jobban fáradtam. Nem ez volt az első találat, amit bekaptam. Az alattam elterülő homoktengerre vetettem magam, ahogy elszáguldott felettem egy tűzcsóva. A lány elmosolyodott. -           Talán ideje lenne visszatámadni. Nem, angyalka? – vigyorgott gúnyosan. Összehúztam a szemöldökömet, és sérült szárnyaimra pillantottam. Ez a második alkalom, hogy megjelentek. És én nem tudtam róluk semmit. Az egyetlen, ami megtanultam az utóbbi napokban, az a repülés. De a sérüléseim, és az alvatlanság miatt most erre is képtelen voltam. Csak álltam tehetetlenül, és az előttem álló lányra meredtem. Mégis, miért támadott rám? Miért támadnak meg mostanában ezek az abnormális emberek? És a