Ayanna writings

3.5. fejezet A két király belépett a harci megbeszéléseknek helyet adó terembe, és megálltak az asztal mellett. Egyikük sem szándékozott leülni. Egy ideig farkasszemet néztek, majd Seamon király törte meg a csendet. -       -  Milyen nosztalgikus érzés ebbe a szobába belépni. Bár sok embert gyűjtöttél magad köré, Aeneas király, ebben a teremben mégis egyes egyedül vagy. Hiszen a velem megkötött szerződést egyedül kötötted. -          -  Én betartottam a szerződés rám eső részét. Remélem Te is megtartottad a saját részed. -      -  Lassan a testtel Aeneas. A szavaid nem elegek ahhoz, hogy meggyőzzenek. Látnom kell a saját szemeimmel. – mondta Seamon király az asztalra támaszkodva. -          -  Megkérdezem még egyszer. Titokban tartottad, Seamon? -          -  Hogy a lányod egy szörnyeteg? Még a saját fiamnak sem mondtam el. -          -  Naida nem szörnyeteg! – Aeneas király az asztalra csapott. Seamon király még csak meg sem rezdült a másik hangulatváltozás

3. fejezet A felszólításra nemcsak a kapuőrök mozdultak. Szinte a semmiből léptek elő és jelent meg a helytartók mellett is az általuk hozott őrség, és persze a király mellett is jó pár őr tűnt fel. A királyi udvar testőrkapitánya pedig a kapuőröket felügyelte. Az őrök száma egyértelműen utalt a birodalom felé irányuló bizalmatlanságra. Mintha az elmúlt húsz év békéje, és diplomáciai kapcsolata nem is létezett volna. A hatalmas kapu hangos dörgéssel mozdult meg. Mindenki feszült figyelemmel várt a túloldalt megjelenő hintóra. -        - N aida. – szólt halkan a király. – Vi veled van? -         - Mint mindig, atyám. – feleltem. Bár látszólag sehol sem volt a szóban forgó testőr, én tudtam, hogy a közelben van, és figyel. A sebe ugyan lelassította a mozdulatait, de ez nem volt elég ahhoz, hogy gátolja a feladata elvégzésében. Apám előrelépett én pedig mellé álltam. Körülöttünk szintén felsorakoztak a helytartók és a hozzájuk tartozó őrség. A kapu kinyílt, és egy aranyszí

2. fejezet A hajnal sugarai még meg sem jelentek, mikor hallottam, hogy valaki belép a szobámba. Az ablakon beáramló sötétségből arra következtettem, hogy csak pár óra telt el azóta, hogy lefeküdtem. Fáradtan fordultam át a másik oldalamra és ismét behunytam a szemem. -           -  Vi, jelentést. -          - Sajnálom, hercegnő. Elvesztettem őket. Erre kinyitottam a szemem és felültem. Vér szaga csapta meg az orrom. -          - Többen voltak? -      - Igen. – felelte a testőröm. A sötétben alig tudtam kivenni az alakját. – Egészen a külső kapuig üldöztem a tolvajt, mikor megjelent a társa. Mindketten tapasztalt harcosok voltak. -          - Értem. -          - Fogadja őszinte bocsánatkérésem. – mondta Vi, és letérdelt az ágyam mellé. -     - Talán jobb is így. – feleltem, és a pengére gondoltam. – Nem lett volna valami szép tőlünk, ha elfogjuk Seamon király előőrsét. -          - Seamon király…? -          - Vi, mutasd a karod. Amíg a testőr levette véres