Ayanna writings

3. fejezet A Nap már felkelt, és gyönyörű idő volt, amikor elindultam Brenna halálának helyszínéhez. Szokatlan ilyen korai órában lelkeket begyűjteni, amikor ilyen nagy aktivitása van az embereknek. Legtöbben munkába igyekeztek, figyelmük alább hagyott, ebben a napszakban nem számítottak kaszásokra. Szerencsém volt, hogy a kirívó köpenyem mellett volt valamim, ami még nagyobb feltűnést keltett; a kaszám. Így az emberek nagy része még a reggeli sürgés ellenére is észrevett, és megtartotta a kellő távolságot. Így minden akadály nélkül sikerült megérkeznem a kívánt helyszínre, ami egy irodaház volt. A halál időpontja pontosan két perc múlva lesz. Az ajtó még nem világított vörösen. Behunytam a szemem, és türelmesen vártam. Éreztem magamon az irodaházba igyekvő emberek gyanakvó, és félelemmel vegyes tekintetét, de nem mozdultam el az épület elől. Egészen addig várakoztam, amíg meg nem hallottam a sikolyt. A fülsüketítően éles hang félbeszakította a reggel nyugalmát. Az ember

5.rész Másnap kómásan keltem ki az ágyból. Iszonyú rosszul aludtam, ami ritkán fordul elő velem. Az ébresztőórám hangja sértette a fülemet, és csak még hangosabb lett, amikor a sikertelen lecsapás után a földre hullott és ott folytatta őrjítő hadjáratát. Mikor felkeltem, hogy a helyére rakjam, lemehetett a vércukorszintem, mert egyszer csak elhomályosult a világ, és fekete pontok jelentek meg a szemem előtt. Megpróbáltam kitisztítani a fejem, és a fürdőszobába kullogtam. Benyitottam, majd megálltam a tükör előtt, hogy alaposan szemügyre vegyem sápadt arcomat. Csak ekkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. A zuhanykabin kinyílt, és Jay nézett ki a párával borított helységből. Akaratlanul is végigmértem. Fekete fürtjei vizesen lógtak csillogó szemébe, kidolgozott felsőteste pedig fehéren derengett a fürdőszoba lágy fényében. Egy vízcsepp lassan elindult a hajáról, és végigfolyt a mellkasán. Aztán még lejjebb tévedt a szemem. - Helena? – nézett rám mogyoróbarna szeme

14. fejezet A nap hátralevő részét az ágyamban töltöttem. Bár a fájdalom elmúlt, a testem kimerültnek és nehéznek éreztem. Este viszont úgy gondoltam, vissza kell menjek az irodába. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy emberek tűnnek el. Volt egy olyan érzésem, hogy ez nem Ren műve. Én is része voltam annak a csapatnak, akik azért felelősek, hogy a démonok által kivégzett emberek utáni nyomokat eltüntessék, de egyetlen olyan feladatot sem kaptam, ami olyan eltűnt emberekre vonatkozott volna, akik idevalósiak. Bár elképzelhető, hogy Ren direkt nem nekem adta ezeket az aktákat, ennek nem láttam értelmét. Ha pedig igazam van, akkor egy másik démonról van szó. Egy rivális. Ráadásul David is bekerült a képbe. A nyomozó hamar rá fog jönni, hogy Ren vezeti ennek a városnak a démonait. És akkor támadást indít. Bennem pedig nem voltak kétségek afelől, hogy kinek az oldalára állok. Muszáj beszélnem Rennel. És meg kell védenem őt. De mindenekelőtt Braddel kell találkoznom. Rá kell jön