Ayanna writings

A Kiválasztott 1.fejezet Megigazítottam a rövid szoknyakosztümöt, ahogy kiszálltam a liftből, miközben a vállamon lógó fekete táskát lágyan nyomogattam, hogy megbizonyosodjak róla, mindent elhoztam, ami kell. Hátradobtam rövid hajam, majd két kopogás után benyitottam az irodába. A többiek már vártak. A táskámat erőteljesen az asztalra helyeztem, és kivettem belőle a szükséges papírokat. Sikerült mindenki figyelmét együttesen a mondanivalómra terelnem. - Jó napot! Rögtön a tárgyra is térnék. A nevem Kisha Vomer. Én fogom ezt a rendezvényt kézbe venni. Sokak talán újak ebben a munkában és nehezen fogják teljesíteni a követelményeimet, mégis a legjobbat kell kihozniuk magukból, bármi is legyen az ára – körbenéztem a teremben és meglepett arcokat láttam összenézni egymással. A figyelmük viszont végül visszatért hozzám, így folytattam. – Akkor kezdjük is a helyszín kiválasztásával és berendezésével. Először is szeretném kikérni a színpadi rendezők véleményét és eddigi javaslatai

Érző komornyikom 4.rész Mikor hazaértem, még mindig Korey-en járt az eszem. Arra a következtetésre jutottam, hogy a rengeteg barátnőjének köszönhetően meg volt a tehetsége olvasni a legtöbb lány érzéseiben. És mivel nálam egy igaz érzelmet sem vett észre – ami már önmagában is abszurdnak tűnt, hiszem tökéletesen elsajátítottam őket – ezért úgy gondolta, hogy elzárom őket. Ami még mindig nem magyarázza meg, hogy miért az érintkezéssel akarta megtörni az álcámat. Eszerint az elmélet szerint ugyanis az érintésével felszínre kellett volna törjenek az igazi érzéseim, még azelőtt, hogy el tudnám őket fojtani. Ehelyett viszont csak monoton lett a hangom. Még a végén én magam fogom elvezetni az igazsághoz. Ez nem jó. Mostantól Korey közelében fel kell készülnöm mindenféle hirtelen támadásra. Sóhajtottam. Ez jelentősen megnehezíti a dolgomat. A bejárati ajtón belépve rögtön megláttam Jayt. A kanapén ült és a tévét nézte. Amikor észrevett, lehalkította a készüléket és felállt. - Üd

Ha a menny nem is fogad vissza 9.rész Ren egy parkba vitt. Ami meglepett. Azt hittem a démonok mindig elhagyatott helyeket választanak, ha valakit meg akarnak ölni. De a sötét sikátor helyett, amire számítottam, egy világos parkot találtam, tele emberekkel. És egy angyallal. Már távolról éreztem a jelenlétét. Az angyal egy újságot olvasott az egyik padon. Délután négy körül lehetett, tehát az emberi munkájával már biztos végzett. Harminc körüli férfinak nézett ki, így idősebb volt nálam, ami viszont az erején nem mutatkozott meg. A legtöbb városvédővel ez a helyzet, ezért sok kezdő harcos is könnyen erősebb lehet náluk. Nagyon sok múlik azon, hogy valaki mennyit használja az erejét. Én is nagyrészt akkor erősödtem meg, amikor tíz évet Ren követésével töltöttem, és lépten-nyomon harcokba bonyolódtam. 98 évig szinte egyáltalán nem használtam az erőmet, de az alatt a tíz év alatt behoztam a lemaradásom. Hiszem, hogy ellenfele lennék egy 108 éves harcos démonnak. Vagy akár angyal