Ayanna writings

Hullámok csapnak össze a fejem fölött. Idelent mégis nyugodt a tenger. Olyannyira, hogy egy árva lélek sincs körülöttem. Egyedül vagyok. Vajon volt ez valaha máshogy? Volt id ő , amikor nem voltam egyedül? Mintha mindig is így lett volna. Ahogy a tengerfenékre értem megláttam a hínárokat. Ide-oda billegtek a néma tengerben, mintha valami ritmusra ringanának. Lágyan végig húztam rajtuk a kezeimet, majd óvatosan elúsztam mellettük. Uszonyom apró hullámokat vert mögöttem. Talán ha nem itt lennék… Lassan a felszín felé úsztam karjaimmal a fényl ő Hold fel é ny ú ltam. Talán, ha nem a víz alatt lennék… Az ajkaim szétnyíltak, és egy lassú dallamot kezdtem énekelni. Mi lehet ez az érzés? A szirének nem éreznek, én mégis… Magányos voltam. ------------------------------------------------- Vajon mit éreznek az emberek mielőtt a tengerbe ugranak? Megbánás? Félelem? Magány? Én nem érzek semmit. Ahogy a homok besüpped a talpan alatt, és én haladok előre egyre mé