Ayanna writings

Ha a menny nem is fogad vissza 10.rész Másnap rögtön az irodámba mentem, és beletemetkeztem a munkába. Megoldatlan ügyek a rendőrségnél, eltűnt személyek, hónapokkal később előkerült testek… Az elején utáltam ezekkel foglalkozni, de jelenleg nem is élvezhettem volna jobban. Minden erőmmel azon voltam, hogy elfelejtsem mi történt tegnap. Bár iszonyatosan megkönnyebbültem, hogy nem kellett egy angyalt sem bántanom, mégis, a végén én lettem az, aki megsérült. Megráztam a fejem, és kihúztam a fiókot, hogy elővegyek egy újabb rendőrségi ügyet, amikor megláttam a fehér szövetet, amit Brad Blerryvel küldetett fel a múltkor. Kivettem és megforgattam az ujjaim között. Még mindig éreztem rajta Will jelenlétét, de már sokkal halványabban, habár a szövetre száradt fekete vért senki sem mosta le. Elgondolkodtam. Brad komolyan nem tudja, mire való ez? Vagy csak tesztelni akar, mennyit árulok el neki? Sóhajtottam. Meddig fog még tartani ez a tesztelgető időszak? Azt elhiszem, hogy nem b

A Kiválasztott 1.fejezet Megigazítottam a rövid szoknyakosztümöt, ahogy kiszálltam a liftből, miközben a vállamon lógó fekete táskát lágyan nyomogattam, hogy megbizonyosodjak róla, mindent elhoztam, ami kell. Hátradobtam rövid hajam, majd két kopogás után benyitottam az irodába. A többiek már vártak. A táskámat erőteljesen az asztalra helyeztem, és kivettem belőle a szükséges papírokat. Sikerült mindenki figyelmét együttesen a mondanivalómra terelnem. - Jó napot! Rögtön a tárgyra is térnék. A nevem Kisha Vomer. Én fogom ezt a rendezvényt kézbe venni. Sokak talán újak ebben a munkában és nehezen fogják teljesíteni a követelményeimet, mégis a legjobbat kell kihozniuk magukból, bármi is legyen az ára – körbenéztem a teremben és meglepett arcokat láttam összenézni egymással. A figyelmük viszont végül visszatért hozzám, így folytattam. – Akkor kezdjük is a helyszín kiválasztásával és berendezésével. Először is szeretném kikérni a színpadi rendezők véleményét és eddigi javaslatai

Érző komornyikom 4.rész Mikor hazaértem, még mindig Korey-en járt az eszem. Arra a következtetésre jutottam, hogy a rengeteg barátnőjének köszönhetően meg volt a tehetsége olvasni a legtöbb lány érzéseiben. És mivel nálam egy igaz érzelmet sem vett észre – ami már önmagában is abszurdnak tűnt, hiszem tökéletesen elsajátítottam őket – ezért úgy gondolta, hogy elzárom őket. Ami még mindig nem magyarázza meg, hogy miért az érintkezéssel akarta megtörni az álcámat. Eszerint az elmélet szerint ugyanis az érintésével felszínre kellett volna törjenek az igazi érzéseim, még azelőtt, hogy el tudnám őket fojtani. Ehelyett viszont csak monoton lett a hangom. Még a végén én magam fogom elvezetni az igazsághoz. Ez nem jó. Mostantól Korey közelében fel kell készülnöm mindenféle hirtelen támadásra. Sóhajtottam. Ez jelentősen megnehezíti a dolgomat. A bejárati ajtón belépve rögtön megláttam Jayt. A kanapén ült és a tévét nézte. Amikor észrevett, lehalkította a készüléket és felállt. - Üd