Ayanna writings

5.rész Másnap kómásan keltem ki az ágyból. Iszonyú rosszul aludtam, ami ritkán fordul elő velem. Az ébresztőórám hangja sértette a fülemet, és csak még hangosabb lett, amikor a sikertelen lecsapás után a földre hullott és ott folytatta őrjítő hadjáratát. Mikor felkeltem, hogy a helyére rakjam, lemehetett a vércukorszintem, mert egyszer csak elhomályosult a világ, és fekete pontok jelentek meg a szemem előtt. Megpróbáltam kitisztítani a fejem, és a fürdőszobába kullogtam. Benyitottam, majd megálltam a tükör előtt, hogy alaposan szemügyre vegyem sápadt arcomat. Csak ekkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. A zuhanykabin kinyílt, és Jay nézett ki a párával borított helységből. Akaratlanul is végigmértem. Fekete fürtjei vizesen lógtak csillogó szemébe, kidolgozott felsőteste pedig fehéren derengett a fürdőszoba lágy fényében. Egy vízcsepp lassan elindult a hajáról, és végigfolyt a mellkasán. Aztán még lejjebb tévedt a szemem. - Helena? – nézett rám mogyoróbarna szeme

14. fejezet A nap hátralevő részét az ágyamban töltöttem. Bár a fájdalom elmúlt, a testem kimerültnek és nehéznek éreztem. Este viszont úgy gondoltam, vissza kell menjek az irodába. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy emberek tűnnek el. Volt egy olyan érzésem, hogy ez nem Ren műve. Én is része voltam annak a csapatnak, akik azért felelősek, hogy a démonok által kivégzett emberek utáni nyomokat eltüntessék, de egyetlen olyan feladatot sem kaptam, ami olyan eltűnt emberekre vonatkozott volna, akik idevalósiak. Bár elképzelhető, hogy Ren direkt nem nekem adta ezeket az aktákat, ennek nem láttam értelmét. Ha pedig igazam van, akkor egy másik démonról van szó. Egy rivális. Ráadásul David is bekerült a képbe. A nyomozó hamar rá fog jönni, hogy Ren vezeti ennek a városnak a démonait. És akkor támadást indít. Bennem pedig nem voltak kétségek afelől, hogy kinek az oldalára állok. Muszáj beszélnem Rennel. És meg kell védenem őt. De mindenekelőtt Braddel kell találkoznom. Rá kell jön

13. fejezet Ismerős érzés kerített hatalmába, mikor megéreztem magam alatt a kényelmetlen fém asztalt, ami Brad laborjában volt. Ugyanitt keltem fel, és ugyanilyen pocsék állapotban, mint amikor Brad első kísérletezgetései alkalmával adott Ren véréből. Vagyis majdnem. Most sokkal rosszabbul voltam. Oldalra hajoltam, mikor rám tört a köhögésroham. - Amy! Jól vagy? – Brad hangja. A világ forgott velem, ezért visszafeküdtem a fémre. Nem tudtam megszólalni, nem tudtam válaszolni, csak őrülten ziháltam. - Még mindig lehetetlenül magas lázad van. Bírd ki egy kicsit, mindjárt jobb lesz. A világ ismét elsötétült. Minden forró volt, és sötét. Fogalmam sem volt mennyi idő telhetett el, mire sikerült ismét magamhoz térnem. Ezúttal nem a fémen feküdtem. A saját lakásomban voltam. Fényévekkel jobban éreztem magam. A démonok okozta gyenge fájdalom visszatért, de semmivel sem okozott nagyobb fájdalmat, mint azelőtt, hogy találkoztam volna az angyallal. Ez a felismerés megnyugtatott