Ugrás a fő tartalomra

Szirén


Hullámok csapnak össze a fejem fölött. Idelent mégis nyugodt a tenger. Olyannyira, hogy egy árva lélek sincs körülöttem. Egyedül vagyok.
Vajon volt ez valaha máshogy? Volt idő, amikor nem voltam egyedül?
Mintha mindig is így lett volna.
Ahogy a tengerfenékre értem megláttam a hínárokat. Ide-oda billegtek a néma tengerben, mintha valami ritmusra ringanának. Lágyan végig húztam rajtuk a kezeimet, majd óvatosan elúsztam mellettük. Uszonyom apró hullámokat vert mögöttem.
Talán ha nem itt lennék…
Lassan a felszín felé úsztam karjaimmal a fénylő Hold felé nyúltam.
Talán, ha nem a víz alatt lennék…
Az ajkaim szétnyíltak, és egy lassú dallamot kezdtem énekelni.
Mi lehet ez az érzés? A szirének nem éreznek, én mégis…

Magányos voltam.

-------------------------------------------------

Vajon mit éreznek az emberek mielőtt a tengerbe ugranak? Megbánás? Félelem? Magány?
Én nem érzek semmit.
Ahogy a homok besüpped a talpan alatt, és én haladok előre egyre mélyebbre a tengerbe… nem érzek semmit. Tudom jól, hogy mihelyt alámerülök, ott is fogok maradni. Mivel nem tudok úszni. Sosem tudtam. Annak ellenére sem, hogy egész életemet a tenger mellett éltem. Talán pont ezért. Talán mindig is tudtam, hogy a tenger lesz a végzetem.
Nem bánok semmit. Ennek így kell lennie.
A szél belekapott a hajamba. A sós víz már a nyakamig ért. Egy hullám csapott az arcomba, sós ízt hagyva maga után.
Még egy lépés előre. Itt már nem éreztem a homokot a talpam alatt. A víz alá merültem.
A hideg, sós víz mindenhol ott volt. A karjaim és lábaim már rég nem éreztem, de ahogy alámerültem, úgy ez a hűvösség már az arcomat is elérte. Talán ezért tartott el egy ideig, mire meghallottam.
Valaki énekelt. A víz alatt is tisztán hallottam a szomorú dalt. Egy megtört szív dalát.
Megigézett.
Kinyitottam a szemeim, és kutatni kezdtem a forrása után, de a sötét víz alatt semmit sem láttam és a só marta a szemem.
Egy hatalmas buborék úszott a felszín felé, amivel az utolsó levegő is elhagyta a tüdőm. Automatikusan igyekeztem levegőt venni, amivel csak víz áramlott be a nyitott ajkaim között. Szúrt a mellkasom, de nem törődtem vele.
Csak süllyedtem tovább, miközben hallgattam a gyönyörű dalt.

--------------------------------------------

Egy ember? Annak kell lennie. Már nem is emlékszem, mikor láttam lábakat utoljára.
Vajon él még? Ki kellene vinnem a partra. Az emberek számára a tenger halálos is lehet. Akárcsak az én fajtám.
De ezúttal emberek nem hallhatták a dalomat, mivel nem jöttem ki a felszínre. Akkor mit kereshet itt?
Elértük a homokos partot, és igyekeztem minél inkább kintebb húzni a vízből.
Holdfény világította meg az arcát, és csak ekkor láttam meg, milyen gyönyörű ember volt. Egy férfi.
Aki a következő pillanatban az oldalára fordult és heves köhögésben tört ki.
- Jól… vagy? – kérdeztem óvatosan, mikor csillapodott a rázkódása.
A férfi felnézett rám. Végignézett hosszú uszonyomon, majd a szemei visszatértek az enyéimhez. Hangja rekedtes és gyenge volt, amikor megszólalt.
- Ezt én is kérdezhetném. Te énekeltél, nem igaz?




Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Érző komornyikom 5.

5.rész Másnap kómásan keltem ki az ágyból. Iszonyú rosszul aludtam, ami ritkán fordul elő velem. Az ébresztőórám hangja sértette a fülemet, és csak még hangosabb lett, amikor a sikertelen lecsapás után a földre hullott és ott folytatta őrjítő hadjáratát. Mikor felkeltem, hogy a helyére rakjam, lemehetett a vércukorszintem, mert egyszer csak elhomályosult a világ, és fekete pontok jelentek meg a szemem előtt. Megpróbáltam kitisztítani a fejem, és a fürdőszobába kullogtam. Benyitottam, majd megálltam a tükör előtt, hogy alaposan szemügyre vegyem sápadt arcomat. Csak ekkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. A zuhanykabin kinyílt, és Jay nézett ki a párával borított helységből. Akaratlanul is végigmértem. Fekete fürtjei vizesen lógtak csillogó szemébe, kidolgozott felsőteste pedig fehéren derengett a fürdőszoba lágy fényében. Egy vízcsepp lassan elindult a hajáról, és végigfolyt a mellkasán. Aztán még lejjebb tévedt a szemem. - Helena? – nézett rám mogyoróbarna szeme...
Megjegyzés küldése
További információk

Hakai 3.

3. fejezet A felszólításra nemcsak a kapuőrök mozdultak. Szinte a semmiből léptek elő és jelent meg a helytartók mellett is az általuk hozott őrség, és persze a király mellett is jó pár őr tűnt fel. A királyi udvar testőrkapitánya pedig a kapuőröket felügyelte. Az őrök száma egyértelműen utalt a birodalom felé irányuló bizalmatlanságra. Mintha az elmúlt húsz év békéje, és diplomáciai kapcsolata nem is létezett volna. A hatalmas kapu hangos dörgéssel mozdult meg. Mindenki feszült figyelemmel várt a túloldalt megjelenő hintóra. -        - N aida. – szólt halkan a király. – Vi veled van? -         - Mint mindig, atyám. – feleltem. Bár látszólag sehol sem volt a szóban forgó testőr, én tudtam, hogy a közelben van, és figyel. A sebe ugyan lelassította a mozdulatait, de ez nem volt elég ahhoz, hogy gátolja a feladata elvégzésében. Apám előrelépett én pedig mellé álltam. Körülöttünk szintén felsorakoztak a helytartók és a hozzájuk ta...
Megjegyzés küldése
További információk

Ha a menny nem is fogad vissza 14.

14. fejezet A nap hátralevő részét az ágyamban töltöttem. Bár a fájdalom elmúlt, a testem kimerültnek és nehéznek éreztem. Este viszont úgy gondoltam, vissza kell menjek az irodába. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy emberek tűnnek el. Volt egy olyan érzésem, hogy ez nem Ren műve. Én is része voltam annak a csapatnak, akik azért felelősek, hogy a démonok által kivégzett emberek utáni nyomokat eltüntessék, de egyetlen olyan feladatot sem kaptam, ami olyan eltűnt emberekre vonatkozott volna, akik idevalósiak. Bár elképzelhető, hogy Ren direkt nem nekem adta ezeket az aktákat, ennek nem láttam értelmét. Ha pedig igazam van, akkor egy másik démonról van szó. Egy rivális. Ráadásul David is bekerült a képbe. A nyomozó hamar rá fog jönni, hogy Ren vezeti ennek a városnak a démonait. És akkor támadást indít. Bennem pedig nem voltak kétségek afelől, hogy kinek az oldalára állok. Muszáj beszélnem Rennel. És meg kell védenem őt. De mindenekelőtt Braddel kell találkoznom. Rá kell jön...
Megjegyzés küldése
További információk