Ugrás a fő tartalomra

Angyal



Mindhalálig

Egy fényes villanás, majd hirtelen égő fájdalmat éreztem a vállamban. Odakaptam a fejem. Csúnyán megsérült. Egyik kezemmel átfogva vérző vállamat, elugrottam egy újabb támadás elől.
Az előttem álló lány gonosz vigyorral folytatta a támadást. Még ő egyre jobban beleélte magát, úgy én egyre jobban fáradtam. Nem ez volt az első találat, amit bekaptam.
Az alattam elterülő homoktengerre vetettem magam, ahogy elszáguldott felettem egy tűzcsóva. A lány elmosolyodott.
-          Talán ideje lenne visszatámadni. Nem, angyalka? – vigyorgott gúnyosan.
Összehúztam a szemöldökömet, és sérült szárnyaimra pillantottam. Ez a második alkalom, hogy megjelentek. És én nem tudtam róluk semmit. Az egyetlen, ami megtanultam az utóbbi napokban, az a repülés. De a sérüléseim, és az alvatlanság miatt most erre is képtelen voltam. Csak álltam tehetetlenül, és az előttem álló lányra meredtem.
Mégis, miért támadott rám? Miért támadnak meg mostanában ezek az abnormális emberek? És a francba is, hogy kerülnek szárnyak a hátamra?!
Pár napja még normális voltam. Most meg agyalhatok azon, hogy mikor halok meg. A következő pillanatban egy újabb tűzgolyó száguldott el mellettem csupán néhány centire a fejemtől. Nem volt időm a helyzetemen rágódni. El kell tűnnöm innen, vagy megöl.
-          Angyalka, angyalka. – nevetett a piros ruhás lány. – Ez így unalmas lesz, nem gondolod? Gyerünk, támaaadj már. – nyafogott.
Ha tudnék, már rég megtettem volna. A múltkor is csak szerencsém volt. A lány előrenyújtotta a kezeit, miután bonyolult mozdulatokat végzett velünk, ezzel konkrét tűzesőt bocsátva rám. A kezeimmel védtem az arcomat. A tűz nem ért el. Csodálkozva néztem fel rá.
-          Ha csak védekezni tudsz, nem érdekelsz. Pusztulj! – mondta a lány unottan, majd maga fölé emelte a kezeit.
Hatalmas szél keletkezett.

 Azonban végiggondolni sem volt időm. Ugyanis a következő támadása telibe talált. Mozdulni sem tudtam, nemhogy időben kitérni előle. Olyan hirtelen jött, hogy látni is alig láttam. A forgószél elkapott. Elkapott, és a homoktenger mélyére akart elásni. A széllökések lefele sodortak. Ezt tisztán éreztem. Azonban nem láttam semmit. Többé már nem. A testem tehetetlen kőkén zuhant a mélybe.
A francba, mozdulj már! Nem halhatok meg itt! Nem halhatok meg egy hülye sivatagban! Ez nem normális, ez nem normális ez tutira nem az! Még nem tudtam meg semmit sem magamról! Sem a lányról, sem a képességeiről. Túl kell élnem… Mozdulj már!
Zuhanok. Sötét van.
Segítség…
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hakai 7.

 7. fejezet Mélyen beszívtam a hűvös éjszakai levegőt, amitől egy pillanatra elmúlt a fűző okozta fájdalom a mellkasomban. Elengedtem a herceg karját és odaléptem az erkély kerítéséhez, melyet az égfelé mutató hegyes fémkardok díszítettek. Lenéztem az udvarra. Akárcsak a kastély, most ez is sokkal jobban ki volt világítva, mint általában. Alaris mellém lépett, kezeit összekulcsolta maga mögött. Egyenes tartása olyan volt, mint az enyém. Ebben a pillanatban le se tagadhatta volna, hogy herceg. -           Kellemes az idő. – mondta. Bólintottam. -           Köszönöm, hogy kihívott. Jól esik a hűvös levegő. A herceg tekintete a cipőm felé fordult. -           Nem kényelmetlen? – kérdezte. -           Micsoda? Alaris visszafordult az udvar felé. -           Nem számít. Felejtse el. Elmosolyodtam. Tudtam, hogy a herceg értette. Szavak nélkül, pontosan tudja. Ha nemesnek születtél… Nem. Ha a királyi családba születtél, nincs olyan, hogy kényelmetlen. Csak szükséges és szüks
Megjegyzés küldése
További információk

Hakai 8.

 8. fejezet Jobb kezemmel a hideg kerítésbe kapaszkodtam. A hátamba éles fájdalom nyilallt ahogy a kerítést díszítő hegyes kardok a bőrömbe fúródtak. Éreztem, hogy a ruhám elszakadt, mivel a fémkardok a bőrömet karcolták. Körbe néztem, és próbáltam keresni a veszély forrását. -           Mi értelme a jelenlétednek, ha képtelen vagy a feladatod elvégzésére?! – hallottam Alaris ingerült hangját. Megpróbáltam fókuszálni a sötétben, és megláttam a herceg előtt térdelő Wane alakját. -           Sajnálom, hercegem. Nem voltam elég gyors. -           A lassúságod a vesztünket is okozhatta volna! – kiáltotta a herceg, majd elindult felém. – Hercegnő, jól van? A herceg lába alatt ropogott valami. Lenéztem, és egy összetört üveg darabjait pillantottam meg. -           Mi történt? – kérdeztem. -           Egy borosüveg gurult le a tetőről. – felelte Alaris. – Elnézést kérek az iménti durva viselkedésemért, de ha nem lököm odébb, a hercegnő fejére esett volna. Jól érzi magát? Nem ese
Megjegyzés küldése
További információk

Another World

Another World A tévé előtt ültem, és hallgattam a híreket. Nem ez az első alkalom, hogy beszélnek róla. Engem mégis hirtelen ért. A játék egyre népesebb lesz, az ezres kezdőlétszámhoz képest szinte hihetetlen, hogy már a százezrest közelíti. Ez viszont nem maradhat sokáig rejtve a világ más részei elől, hamarosan az újságírók is fel fogják kapni a hírt. Ha pedig ez megtörténik, a legendáról lassan lehull a lepel. Hiszen informátorokat nem nehéz találni... Csupán jó helyen kell keresni őket. Jake… csak nem leszel hamarosan az ellenségem? Keserűen elmosolyodtam, és felálltam a kanapéról. Anyám még nem ért haza, szerdánként késő estig dolgozik. Megszokta, hogy ilyenkor már nem talál ébren. Felmentem a szobámba és ledőltem az ágyamba. A játékhoz különös módon lehet csatlakozni. Fejpánt, sisak és két-két chipes pánt kell a csuklókra és a bokákra. A rendszer képes felmérni ezáltal az egész alakot, és arcot, majd ugyanúgy megjeleníti a testet a virtuális világban is. Mindenki
Megjegyzés küldése
További információk