Ugrás a fő tartalomra

Angyal



Mindhalálig

Egy fényes villanás, majd hirtelen égő fájdalmat éreztem a vállamban. Odakaptam a fejem. Csúnyán megsérült. Egyik kezemmel átfogva vérző vállamat, elugrottam egy újabb támadás elől.
Az előttem álló lány gonosz vigyorral folytatta a támadást. Még ő egyre jobban beleélte magát, úgy én egyre jobban fáradtam. Nem ez volt az első találat, amit bekaptam.
Az alattam elterülő homoktengerre vetettem magam, ahogy elszáguldott felettem egy tűzcsóva. A lány elmosolyodott.
-          Talán ideje lenne visszatámadni. Nem, angyalka? – vigyorgott gúnyosan.
Összehúztam a szemöldökömet, és sérült szárnyaimra pillantottam. Ez a második alkalom, hogy megjelentek. És én nem tudtam róluk semmit. Az egyetlen, ami megtanultam az utóbbi napokban, az a repülés. De a sérüléseim, és az alvatlanság miatt most erre is képtelen voltam. Csak álltam tehetetlenül, és az előttem álló lányra meredtem.
Mégis, miért támadott rám? Miért támadnak meg mostanában ezek az abnormális emberek? És a francba is, hogy kerülnek szárnyak a hátamra?!
Pár napja még normális voltam. Most meg agyalhatok azon, hogy mikor halok meg. A következő pillanatban egy újabb tűzgolyó száguldott el mellettem csupán néhány centire a fejemtől. Nem volt időm a helyzetemen rágódni. El kell tűnnöm innen, vagy megöl.
-          Angyalka, angyalka. – nevetett a piros ruhás lány. – Ez így unalmas lesz, nem gondolod? Gyerünk, támaaadj már. – nyafogott.
Ha tudnék, már rég megtettem volna. A múltkor is csak szerencsém volt. A lány előrenyújtotta a kezeit, miután bonyolult mozdulatokat végzett velünk, ezzel konkrét tűzesőt bocsátva rám. A kezeimmel védtem az arcomat. A tűz nem ért el. Csodálkozva néztem fel rá.
-          Ha csak védekezni tudsz, nem érdekelsz. Pusztulj! – mondta a lány unottan, majd maga fölé emelte a kezeit.
Hatalmas szél keletkezett.

 Azonban végiggondolni sem volt időm. Ugyanis a következő támadása telibe talált. Mozdulni sem tudtam, nemhogy időben kitérni előle. Olyan hirtelen jött, hogy látni is alig láttam. A forgószél elkapott. Elkapott, és a homoktenger mélyére akart elásni. A széllökések lefele sodortak. Ezt tisztán éreztem. Azonban nem láttam semmit. Többé már nem. A testem tehetetlen kőkén zuhant a mélybe.
A francba, mozdulj már! Nem halhatok meg itt! Nem halhatok meg egy hülye sivatagban! Ez nem normális, ez nem normális ez tutira nem az! Még nem tudtam meg semmit sem magamról! Sem a lányról, sem a képességeiről. Túl kell élnem… Mozdulj már!
Zuhanok. Sötét van.
Segítség…
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Érző komornyikom 1.

Érző komornyikom 1.rész Egy újabb iskolai nap. Vége. A diákok pakolnak, beszélgetnek, örülnek, hogy ezt a napot is túlélték.   Tervezgetik a programjaikat, randijukat és minden más délutáni szórakoztató elfoglaltságukat. Én a helyemet maradtam. Nem láttam értelmét a pakolásnak, hiszen a nagy tömegben úgyse jutnék ki egyhamar. Így hát csendesen néztem az embereket. -            - Heeeeleeeenaaaa – kiáltotta valaki a nevem a terem másik végéből. Abby volt az, a bolondos barátnőm. Szőke hajkoronája csak úgy lobogott mögötte, ahogy felém rohant. Őt ismerve megint el akarja hívni ebédelni Korey-t, és hogy ne legyen túl feltűnő, engem és Korey egyik haverját is magával rángatja. -            - Megint Korey, Abby? – kérdeztem tőle felvéve egyik vidám hangulatom látszatát. -             - Shhhh! – tette az ujját a szá...
Megjegyzés küldése
További információk

Hakai 3.

3. fejezet A felszólításra nemcsak a kapuőrök mozdultak. Szinte a semmiből léptek elő és jelent meg a helytartók mellett is az általuk hozott őrség, és persze a király mellett is jó pár őr tűnt fel. A királyi udvar testőrkapitánya pedig a kapuőröket felügyelte. Az őrök száma egyértelműen utalt a birodalom felé irányuló bizalmatlanságra. Mintha az elmúlt húsz év békéje, és diplomáciai kapcsolata nem is létezett volna. A hatalmas kapu hangos dörgéssel mozdult meg. Mindenki feszült figyelemmel várt a túloldalt megjelenő hintóra. -        - N aida. – szólt halkan a király. – Vi veled van? -         - Mint mindig, atyám. – feleltem. Bár látszólag sehol sem volt a szóban forgó testőr, én tudtam, hogy a közelben van, és figyel. A sebe ugyan lelassította a mozdulatait, de ez nem volt elég ahhoz, hogy gátolja a feladata elvégzésében. Apám előrelépett én pedig mellé álltam. Körülöttünk szintén felsorakoztak a helytartók és a hozzájuk ta...
Megjegyzés küldése
További információk

Érző komornyikom 5.

5.rész Másnap kómásan keltem ki az ágyból. Iszonyú rosszul aludtam, ami ritkán fordul elő velem. Az ébresztőórám hangja sértette a fülemet, és csak még hangosabb lett, amikor a sikertelen lecsapás után a földre hullott és ott folytatta őrjítő hadjáratát. Mikor felkeltem, hogy a helyére rakjam, lemehetett a vércukorszintem, mert egyszer csak elhomályosult a világ, és fekete pontok jelentek meg a szemem előtt. Megpróbáltam kitisztítani a fejem, és a fürdőszobába kullogtam. Benyitottam, majd megálltam a tükör előtt, hogy alaposan szemügyre vegyem sápadt arcomat. Csak ekkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. A zuhanykabin kinyílt, és Jay nézett ki a párával borított helységből. Akaratlanul is végigmértem. Fekete fürtjei vizesen lógtak csillogó szemébe, kidolgozott felsőteste pedig fehéren derengett a fürdőszoba lágy fényében. Egy vízcsepp lassan elindult a hajáról, és végigfolyt a mellkasán. Aztán még lejjebb tévedt a szemem. - Helena? – nézett rám mogyoróbarna szeme...
Megjegyzés küldése
További információk