Érző komornyikom 4.

Érző komornyikom
4.rész

Mikor hazaértem, még mindig Korey-en járt az eszem. Arra a következtetésre jutottam, hogy a rengeteg barátnőjének köszönhetően meg volt a tehetsége olvasni a legtöbb lány érzéseiben. És mivel nálam egy igaz érzelmet sem vett észre – ami már önmagában is abszurdnak tűnt, hiszem tökéletesen elsajátítottam őket – ezért úgy gondolta, hogy elzárom őket. Ami még mindig nem magyarázza meg, hogy miért az érintkezéssel akarta megtörni az álcámat. Eszerint az elmélet szerint ugyanis az érintésével felszínre kellett volna törjenek az igazi érzéseim, még azelőtt, hogy el tudnám őket fojtani. Ehelyett viszont csak monoton lett a hangom.

Még a végén én magam fogom elvezetni az igazsághoz. Ez nem jó. Mostantól Korey közelében fel kell készülnöm mindenféle hirtelen támadásra. Sóhajtottam. Ez jelentősen megnehezíti a dolgomat.

A bejárati ajtón belépve rögtön megláttam Jayt. A kanapén ült és a tévét nézte. Amikor észrevett, lehalkította a készüléket és felállt.

- Üdv itthon – mosolygott.

Bólintottam és leültem mellé a vajszínű kanapénkra, a táskámat az asztal mellett hagyva. Ő is visszaült és egy ideig csak csendben bámultuk a lenémított tévét. Valami híradóféleség ment, de én nem tudtam rá koncentrálni. Teljesen elmerültem a gondolataimban. Talán tíz perc is eltelhetett így, amikor eszembe jutott valami.

- Jay… - suttogtam, majd mikor felém fordult, a kezemet az arcára helyeztem, és lágyan végigsimítottam az ajkán. Vártam a reakcióját.

A fiú szeme tágra nyílt és automatikus elhúzódott a hirtelen érintés elől, de épp csak annyira, hogy észrevegyem. A kezem vele mozdult, nem rázta le magáról. Szaporábban kezdte venni a levegőt.

Aztán, mint aki rájön valamire, kifújta a levegőt, becsukta a szemét, és lassan felállt. A konyhába sétált, az asztal mellé, majd megszólalt.

- Éhes vagy?

Követtem a tekintetemmel, és figyeltem minden mozdulatát. Sejtettem, hogy a nemek felcserélésével nem kapom meg azt a reakciót, amit nekem kellett volna produkálnom Korey előtt, de azért egy próbát megért. És így is kaptam egy fontos részletet, amit felhasználhatok a későbbiekben.

- Nem – mondtam, majd felvéve a táskámat a szobám felé vettem az irányt.

Jay meglepett volt, amikor megérintettem az arcát, és csak később tudott reagálni. Hát nem ugyanezt csináltam én is? Lefagytam. Ha Korey felemlegeti ezt, egyszerűen mondhatom, hogy a meglepettségem mutatkozott meg egy ilyen reakcióban, nem pedig a felkészültségem hiányát látta.

Ráadásul Jay is ugyanúgy elutasított engem, mint én Korey-t, szóval ebben semmi különleges nincs. Ez csak annyit jelent, hogy nem potenciális barátnőként tekint rám, ahogy én se tekintek így Korey-re. Bár tény, hogy Jay fiú, ezért a saját reakciómmal való összehasonlítása nem épp megfelelő. Ez ugyanis azt jelentené, hogy én fiúsan kezeltem Korey. Mint ahogy bármelyik másik fiú haverja tette volna.

Bár jelen helyzetemben az is előfordulhat, hogy csak Jay számára nem volt elég a vonzerőm. Ez kissé aggasztott. Korey vonzereje ugyanis köztudottan a legnagyobb volt a suliban, így tényleg alig akadt egy-két lány, aki ellenállt neki. Tehát az előbbi kísérletemet mégsem hozhatom teljesen összefüggésbe azzal, amit Korey-val csináltunk.

Ekkor Jay jelent meg a küszöbömön, tiszteletteljesen kopogva a nyitott ajtón.

- Minden rendben? – kérdezte aggodalmas arccal.

Ezt a kifejezést látva rögtön átnéztem az előző szituációt az ő szemén keresztül, keresve a motívumot, mit ronthattam el, ami miatt azt gondolja, hogy bármi bajom lehet.

Hát persze. Az ő szemszögéből az egész úgy tűnhetett, mintha belezúgtam volna. Miután pedig ezt kimutattam, ő visszautasított, aztán elmentem a szobámba duzzogni.

- Persze – feleltem. Nem akartam ezt az elméletét alátámasztani, de nem láttam értelmét megcáfolni sem. Nem hinném, hogy ez olyan dolog lenne, amiről beszámolna a szüleimnek. – Ma már nem lesz szükségem a szolgálataidra – tettem hozzá.

- És mi lesz a vacsorával?

- Nem vagyok éhes – azzal visszafordultam a házi feladataimhoz.

Túl sok minden volt, amit rendbe kellett rakjak a fejemben, és még a szüleimmel is beszélnem kéne. Mivel Jay nem nehezítette meg a dolgomat, így azt gondoltam, nyugodtan maradhat. Ezt már csak a szüleimnek kellett becsomagolni valami zavaros érzelemhalmazba.

Nem is beszélve Abby-ról. Nem hagyhatom, hogy továbbra is egy olyan alak után vágyakozzon, mint Korey. Az a srác előbb utóbb úgyis meg fogja bántani.