Ugrás a fő tartalomra

Hakai 3.5

3.5. fejezet


A két király belépett a harci megbeszéléseknek helyet adó terembe, és megálltak az asztal mellett. Egyikük sem szándékozott leülni. Egy ideig farkasszemet néztek, majd Seamon király törte meg a csendet.
-     - Milyen nosztalgikus érzés ebbe a szobába belépni. Bár sok embert gyűjtöttél magad köré, Aeneas király, ebben a teremben mégis egyes egyedül vagy. Hiszen a velem megkötött szerződést egyedül kötötted.
-        - Én betartottam a szerződés rám eső részét. Remélem Te is megtartottad a saját részed.
-    - Lassan a testtel Aeneas. A szavaid nem elegek ahhoz, hogy meggyőzzenek. Látnom kell a saját szemeimmel. – mondta Seamon király az asztalra támaszkodva.
-        - Megkérdezem még egyszer. Titokban tartottad, Seamon?
-        - Hogy a lányod egy szörnyeteg? Még a saját fiamnak sem mondtam el.
-        - Naida nem szörnyeteg! – Aeneas király az asztalra csapott.
Seamon király még csak meg sem rezdült a másik hangulatváltozásától.
-        - Mint mondtam, erről a saját szememmel kell meggyőződnöm.
-        - Mit akarsz vele tenni?
-       - Én? Én ugyan semmit. – legyintett. – Csupán megfigyelem. Hiszen ezért jöttem el idáig, nem igaz? – vigyorgott.
-        - Hát persze, te sosem mocskolnád be a kezed.
-    - Azért van amiért megéri. – kacsintott. – De ha a lányod valóban olyan emberi, amilyennek Te mondod, akkor erre nem lesz szükség.
-         - A lányom ember.
-      - Hát persze. Hadd ne kelljen emlékeztesselek arra, amit az a szörny tett az országommal, akit te a feleségednek hívtál.
-         - Ne merj így beszélni a feleségemről!
Seamon király elmosolyodott.
-       - Úgy látom még ha a birodalmaink békében is élnek, mi ketten sosem fogunk megbékélni egymással.
-       - Sosem fogok neked megbocsátani. – mondta Aeneas király, gyűlölettől eltorzult arccal.
Seamon király mosolya szomorúvá vált. Tekintetét elfordította és az ablak felé fordult.
-       - A helyedben én sem tenném.

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Érző komornyikom 5.

5.rész Másnap kómásan keltem ki az ágyból. Iszonyú rosszul aludtam, ami ritkán fordul elő velem. Az ébresztőórám hangja sértette a fülemet, és csak még hangosabb lett, amikor a sikertelen lecsapás után a földre hullott és ott folytatta őrjítő hadjáratát. Mikor felkeltem, hogy a helyére rakjam, lemehetett a vércukorszintem, mert egyszer csak elhomályosult a világ, és fekete pontok jelentek meg a szemem előtt. Megpróbáltam kitisztítani a fejem, és a fürdőszobába kullogtam. Benyitottam, majd megálltam a tükör előtt, hogy alaposan szemügyre vegyem sápadt arcomat. Csak ekkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. A zuhanykabin kinyílt, és Jay nézett ki a párával borított helységből. Akaratlanul is végigmértem. Fekete fürtjei vizesen lógtak csillogó szemébe, kidolgozott felsőteste pedig fehéren derengett a fürdőszoba lágy fényében. Egy vízcsepp lassan elindult a hajáról, és végigfolyt a mellkasán. Aztán még lejjebb tévedt a szemem. - Helena? – nézett rám mogyoróbarna szeme...
Megjegyzés küldése
További információk

Hakai 3.

3. fejezet A felszólításra nemcsak a kapuőrök mozdultak. Szinte a semmiből léptek elő és jelent meg a helytartók mellett is az általuk hozott őrség, és persze a király mellett is jó pár őr tűnt fel. A királyi udvar testőrkapitánya pedig a kapuőröket felügyelte. Az őrök száma egyértelműen utalt a birodalom felé irányuló bizalmatlanságra. Mintha az elmúlt húsz év békéje, és diplomáciai kapcsolata nem is létezett volna. A hatalmas kapu hangos dörgéssel mozdult meg. Mindenki feszült figyelemmel várt a túloldalt megjelenő hintóra. -        - N aida. – szólt halkan a király. – Vi veled van? -         - Mint mindig, atyám. – feleltem. Bár látszólag sehol sem volt a szóban forgó testőr, én tudtam, hogy a közelben van, és figyel. A sebe ugyan lelassította a mozdulatait, de ez nem volt elég ahhoz, hogy gátolja a feladata elvégzésében. Apám előrelépett én pedig mellé álltam. Körülöttünk szintén felsorakoztak a helytartók és a hozzájuk ta...
Megjegyzés küldése
További információk

Ha a menny nem is fogad vissza 14.

14. fejezet A nap hátralevő részét az ágyamban töltöttem. Bár a fájdalom elmúlt, a testem kimerültnek és nehéznek éreztem. Este viszont úgy gondoltam, vissza kell menjek az irodába. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy emberek tűnnek el. Volt egy olyan érzésem, hogy ez nem Ren műve. Én is része voltam annak a csapatnak, akik azért felelősek, hogy a démonok által kivégzett emberek utáni nyomokat eltüntessék, de egyetlen olyan feladatot sem kaptam, ami olyan eltűnt emberekre vonatkozott volna, akik idevalósiak. Bár elképzelhető, hogy Ren direkt nem nekem adta ezeket az aktákat, ennek nem láttam értelmét. Ha pedig igazam van, akkor egy másik démonról van szó. Egy rivális. Ráadásul David is bekerült a képbe. A nyomozó hamar rá fog jönni, hogy Ren vezeti ennek a városnak a démonait. És akkor támadást indít. Bennem pedig nem voltak kétségek afelől, hogy kinek az oldalára állok. Muszáj beszélnem Rennel. És meg kell védenem őt. De mindenekelőtt Braddel kell találkoznom. Rá kell jön...
Megjegyzés küldése
További információk