3.5. fejezet
A két király belépett a harci
megbeszéléseknek helyet adó terembe, és megálltak az asztal mellett. Egyikük
sem szándékozott leülni. Egy ideig farkasszemet néztek, majd Seamon király
törte meg a csendet.
- - Milyen nosztalgikus érzés ebbe a szobába
belépni. Bár sok embert gyűjtöttél magad köré, Aeneas király, ebben a teremben
mégis egyes egyedül vagy. Hiszen a velem megkötött szerződést egyedül kötötted.
- - Én betartottam a szerződés rám eső részét.
Remélem Te is megtartottad a saját részed.
- - Lassan a testtel Aeneas. A szavaid nem elegek
ahhoz, hogy meggyőzzenek. Látnom kell a saját szemeimmel. – mondta Seamon
király az asztalra támaszkodva.
- - Megkérdezem még egyszer. Titokban tartottad,
Seamon?
- - Hogy a lányod egy szörnyeteg? Még a saját
fiamnak sem mondtam el.
- - Naida nem szörnyeteg! – Aeneas király az
asztalra csapott.
Seamon király még csak meg sem
rezdült a másik hangulatváltozásától.
- - Mint mondtam, erről a saját szememmel kell
meggyőződnöm.
- - Mit akarsz vele tenni?
- - Én? Én ugyan semmit. – legyintett. – Csupán
megfigyelem. Hiszen ezért jöttem el idáig, nem igaz? – vigyorgott.
- - Hát persze, te sosem mocskolnád be a kezed.
- - Azért van amiért megéri. – kacsintott. – De ha a
lányod valóban olyan emberi, amilyennek Te mondod, akkor erre nem lesz szükség.
- - A lányom ember.
- - Hát persze. Hadd ne kelljen emlékeztesselek
arra, amit az a szörny tett az országommal, akit te a feleségednek hívtál.
- - Ne merj így beszélni a feleségemről!
Seamon király elmosolyodott.
- - Úgy látom még ha a birodalmaink békében is
élnek, mi ketten sosem fogunk megbékélni egymással.
- - Sosem fogok neked megbocsátani. – mondta Aeneas
király, gyűlölettől eltorzult arccal.
Seamon király mosolya szomorúvá
vált. Tekintetét elfordította és az ablak felé fordult.
- - A helyedben én sem tenném.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése