Hakai 3.5

3.5. fejezet

A két király belépett a harci megbeszéléseknek helyet adó terembe, és megálltak az asztal mellett. Egyikük sem szándékozott leülni. Egy ideig farkasszemet néztek, majd Seamon király törte meg a csendet.

-     - Milyen nosztalgikus érzés ebbe a szobába belépni. Bár sok embert gyűjtöttél magad köré, Aeneas király, ebben a teremben mégis egyes egyedül vagy. Hiszen a velem megkötött szerződést egyedül kötötted.

-        - Én betartottam a szerződés rám eső részét. Remélem Te is megtartottad a saját részed.

-    - Lassan a testtel Aeneas. A szavaid nem elegek ahhoz, hogy meggyőzzenek. Látnom kell a saját szemeimmel. – mondta Seamon király az asztalra támaszkodva.

-        - Megkérdezem még egyszer. Titokban tartottad, Seamon?

-        - Hogy a lányod egy szörnyeteg? Még a saját fiamnak sem mondtam el.

-        - Naida nem szörnyeteg! – Aeneas király az asztalra csapott.

Seamon király még csak meg sem rezdült a másik hangulatváltozásától.

-        - Mint mondtam, erről a saját szememmel kell meggyőződnöm.

-        - Mit akarsz vele tenni?

-       - Én? Én ugyan semmit. – legyintett. – Csupán megfigyelem. Hiszen ezért jöttem el idáig, nem igaz? – vigyorgott.

-        - Hát persze, te sosem mocskolnád be a kezed.

-    - Azért van amiért megéri. – kacsintott. – De ha a lányod valóban olyan emberi, amilyennek Te mondod, akkor erre nem lesz szükség.

-         - A lányom ember.

-      - Hát persze. Hadd ne kelljen emlékeztesselek arra, amit az a szörny tett az országommal, akit te a feleségednek hívtál.

-         - Ne merj így beszélni a feleségemről!

Seamon király elmosolyodott.

-       - Úgy látom még ha a birodalmaink békében is élnek, mi ketten sosem fogunk megbékélni egymással.

-       - Sosem fogok neked megbocsátani. – mondta Aeneas király, gyűlölettől eltorzult arccal.

Seamon király mosolya szomorúvá vált. Tekintetét elfordította és az ablak felé fordult.

-       - A helyedben én sem tenném.