Ugrás a fő tartalomra

Hakai 3.5

3.5. fejezet


A két király belépett a harci megbeszéléseknek helyet adó terembe, és megálltak az asztal mellett. Egyikük sem szándékozott leülni. Egy ideig farkasszemet néztek, majd Seamon király törte meg a csendet.
-     - Milyen nosztalgikus érzés ebbe a szobába belépni. Bár sok embert gyűjtöttél magad köré, Aeneas király, ebben a teremben mégis egyes egyedül vagy. Hiszen a velem megkötött szerződést egyedül kötötted.
-        - Én betartottam a szerződés rám eső részét. Remélem Te is megtartottad a saját részed.
-    - Lassan a testtel Aeneas. A szavaid nem elegek ahhoz, hogy meggyőzzenek. Látnom kell a saját szemeimmel. – mondta Seamon király az asztalra támaszkodva.
-        - Megkérdezem még egyszer. Titokban tartottad, Seamon?
-        - Hogy a lányod egy szörnyeteg? Még a saját fiamnak sem mondtam el.
-        - Naida nem szörnyeteg! – Aeneas király az asztalra csapott.
Seamon király még csak meg sem rezdült a másik hangulatváltozásától.
-        - Mint mondtam, erről a saját szememmel kell meggyőződnöm.
-        - Mit akarsz vele tenni?
-       - Én? Én ugyan semmit. – legyintett. – Csupán megfigyelem. Hiszen ezért jöttem el idáig, nem igaz? – vigyorgott.
-        - Hát persze, te sosem mocskolnád be a kezed.
-    - Azért van amiért megéri. – kacsintott. – De ha a lányod valóban olyan emberi, amilyennek Te mondod, akkor erre nem lesz szükség.
-         - A lányom ember.
-      - Hát persze. Hadd ne kelljen emlékeztesselek arra, amit az a szörny tett az országommal, akit te a feleségednek hívtál.
-         - Ne merj így beszélni a feleségemről!
Seamon király elmosolyodott.
-       - Úgy látom még ha a birodalmaink békében is élnek, mi ketten sosem fogunk megbékélni egymással.
-       - Sosem fogok neked megbocsátani. – mondta Aeneas király, gyűlölettől eltorzult arccal.
Seamon király mosolya szomorúvá vált. Tekintetét elfordította és az ablak felé fordult.
-       - A helyedben én sem tenném.

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Érző komornyikom 1.

Érző komornyikom 1.rész Egy újabb iskolai nap. Vége. A diákok pakolnak, beszélgetnek, örülnek, hogy ezt a napot is túlélték.   Tervezgetik a programjaikat, randijukat és minden más délutáni szórakoztató elfoglaltságukat. Én a helyemet maradtam. Nem láttam értelmét a pakolásnak, hiszen a nagy tömegben úgyse jutnék ki egyhamar. Így hát csendesen néztem az embereket. -            - Heeeeleeeenaaaa – kiáltotta valaki a nevem a terem másik végéből. Abby volt az, a bolondos barátnőm. Szőke hajkoronája csak úgy lobogott mögötte, ahogy felém rohant. Őt ismerve megint el akarja hívni ebédelni Korey-t, és hogy ne legyen túl feltűnő, engem és Korey egyik haverját is magával rángatja. -            - Megint Korey, Abby? – kérdeztem tőle felvéve egyik vidám hangulatom látszatát. -             - Shhhh! – tette az ujját a szá...
Megjegyzés küldése
További információk

Hakai 3.

3. fejezet A felszólításra nemcsak a kapuőrök mozdultak. Szinte a semmiből léptek elő és jelent meg a helytartók mellett is az általuk hozott őrség, és persze a király mellett is jó pár őr tűnt fel. A királyi udvar testőrkapitánya pedig a kapuőröket felügyelte. Az őrök száma egyértelműen utalt a birodalom felé irányuló bizalmatlanságra. Mintha az elmúlt húsz év békéje, és diplomáciai kapcsolata nem is létezett volna. A hatalmas kapu hangos dörgéssel mozdult meg. Mindenki feszült figyelemmel várt a túloldalt megjelenő hintóra. -        - N aida. – szólt halkan a király. – Vi veled van? -         - Mint mindig, atyám. – feleltem. Bár látszólag sehol sem volt a szóban forgó testőr, én tudtam, hogy a közelben van, és figyel. A sebe ugyan lelassította a mozdulatait, de ez nem volt elég ahhoz, hogy gátolja a feladata elvégzésében. Apám előrelépett én pedig mellé álltam. Körülöttünk szintén felsorakoztak a helytartók és a hozzájuk ta...
Megjegyzés küldése
További információk

Érző komornyikom 5.

5.rész Másnap kómásan keltem ki az ágyból. Iszonyú rosszul aludtam, ami ritkán fordul elő velem. Az ébresztőórám hangja sértette a fülemet, és csak még hangosabb lett, amikor a sikertelen lecsapás után a földre hullott és ott folytatta őrjítő hadjáratát. Mikor felkeltem, hogy a helyére rakjam, lemehetett a vércukorszintem, mert egyszer csak elhomályosult a világ, és fekete pontok jelentek meg a szemem előtt. Megpróbáltam kitisztítani a fejem, és a fürdőszobába kullogtam. Benyitottam, majd megálltam a tükör előtt, hogy alaposan szemügyre vegyem sápadt arcomat. Csak ekkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. A zuhanykabin kinyílt, és Jay nézett ki a párával borított helységből. Akaratlanul is végigmértem. Fekete fürtjei vizesen lógtak csillogó szemébe, kidolgozott felsőteste pedig fehéren derengett a fürdőszoba lágy fényében. Egy vízcsepp lassan elindult a hajáról, és végigfolyt a mellkasán. Aztán még lejjebb tévedt a szemem. - Helena? – nézett rám mogyoróbarna szeme...
Megjegyzés küldése
További információk