Ugrás a fő tartalomra

Hakai 3.5

3.5. fejezet


A két király belépett a harci megbeszéléseknek helyet adó terembe, és megálltak az asztal mellett. Egyikük sem szándékozott leülni. Egy ideig farkasszemet néztek, majd Seamon király törte meg a csendet.
-     - Milyen nosztalgikus érzés ebbe a szobába belépni. Bár sok embert gyűjtöttél magad köré, Aeneas király, ebben a teremben mégis egyes egyedül vagy. Hiszen a velem megkötött szerződést egyedül kötötted.
-        - Én betartottam a szerződés rám eső részét. Remélem Te is megtartottad a saját részed.
-    - Lassan a testtel Aeneas. A szavaid nem elegek ahhoz, hogy meggyőzzenek. Látnom kell a saját szemeimmel. – mondta Seamon király az asztalra támaszkodva.
-        - Megkérdezem még egyszer. Titokban tartottad, Seamon?
-        - Hogy a lányod egy szörnyeteg? Még a saját fiamnak sem mondtam el.
-        - Naida nem szörnyeteg! – Aeneas király az asztalra csapott.
Seamon király még csak meg sem rezdült a másik hangulatváltozásától.
-        - Mint mondtam, erről a saját szememmel kell meggyőződnöm.
-        - Mit akarsz vele tenni?
-       - Én? Én ugyan semmit. – legyintett. – Csupán megfigyelem. Hiszen ezért jöttem el idáig, nem igaz? – vigyorgott.
-        - Hát persze, te sosem mocskolnád be a kezed.
-    - Azért van amiért megéri. – kacsintott. – De ha a lányod valóban olyan emberi, amilyennek Te mondod, akkor erre nem lesz szükség.
-         - A lányom ember.
-      - Hát persze. Hadd ne kelljen emlékeztesselek arra, amit az a szörny tett az országommal, akit te a feleségednek hívtál.
-         - Ne merj így beszélni a feleségemről!
Seamon király elmosolyodott.
-       - Úgy látom még ha a birodalmaink békében is élnek, mi ketten sosem fogunk megbékélni egymással.
-       - Sosem fogok neked megbocsátani. – mondta Aeneas király, gyűlölettől eltorzult arccal.
Seamon király mosolya szomorúvá vált. Tekintetét elfordította és az ablak felé fordult.
-       - A helyedben én sem tenném.

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Érző komornyikom 1.

Érző komornyikom 1.rész Egy újabb iskolai nap. Vége. A diákok pakolnak, beszélgetnek, örülnek, hogy ezt a napot is túlélték.   Tervezgetik a programjaikat, randijukat és minden más délutáni szórakoztató elfoglaltságukat. Én a helyemet maradtam. Nem láttam értelmét a pakolásnak, hiszen a nagy tömegben úgyse jutnék ki egyhamar. Így hát csendesen néztem az embereket. -            - Heeeeleeeenaaaa – kiáltotta valaki a nevem a terem másik végéből. Abby volt az, a bolondos barátnőm. Szőke hajkoronája csak úgy lobogott mögötte, ahogy felém rohant. Őt ismerve megint el akarja hívni ebédelni Korey-t, és hogy ne legyen túl feltűnő, engem és Korey egyik haverját is magával rángatja. -            - Megint Korey, Abby? – kérdeztem tőle felvéve egyik vidám hangulatom látszatát. -             - Shhhh! – tette az ujját a szá...
Megjegyzés küldése
További információk

Hakai 3.

3. fejezet A felszólításra nemcsak a kapuőrök mozdultak. Szinte a semmiből léptek elő és jelent meg a helytartók mellett is az általuk hozott őrség, és persze a király mellett is jó pár őr tűnt fel. A királyi udvar testőrkapitánya pedig a kapuőröket felügyelte. Az őrök száma egyértelműen utalt a birodalom felé irányuló bizalmatlanságra. Mintha az elmúlt húsz év békéje, és diplomáciai kapcsolata nem is létezett volna. A hatalmas kapu hangos dörgéssel mozdult meg. Mindenki feszült figyelemmel várt a túloldalt megjelenő hintóra. -        - N aida. – szólt halkan a király. – Vi veled van? -         - Mint mindig, atyám. – feleltem. Bár látszólag sehol sem volt a szóban forgó testőr, én tudtam, hogy a közelben van, és figyel. A sebe ugyan lelassította a mozdulatait, de ez nem volt elég ahhoz, hogy gátolja a feladata elvégzésében. Apám előrelépett én pedig mellé álltam. Körülöttünk szintén felsorakoztak a helytartók és a hozzájuk ta...
Megjegyzés küldése
További információk

Ha a menny nem is fogad vissza 1.rész

1.rész Talán őrültség. Talán az egészet én találtam ki. Vagy meg sem szabadott volna történnie. De annyi biztos, hogy nem volt mindennapi dolog. Pontosan tudom, ki vagyok, és hogy mi a feladatom. Tudom, miért vagyok itt, hogy kik ellen harcolok. Ismerem a barátaimat, és az ellenségeimet. Hiszen születésemtől kezdve ezt tanították nekem. Másban nem is hihetek. A szárnyas lény, aki a jókért harcol, megvédi az embereket. Ez lennék én. És a társaim. Történeteink szerint évezredek óta harcolunk a démonokkal, akik sötétséget is romlást hoznak a világra. Történelem, hittan, mesék. A való életben egy csöppet máshogy van. Az angyalok között felosztották a feladatokat. Én városvédő vagyok, ami meglehetősen békés munka. Az országot területekre osztottuk magunk között, így a város, amit kaptam épp elég kis területet foglal magába ahhoz, hogy egyedül tudjam felügyelni. Hogy ez mit jelent? Ha erre téved egy démon, megölöm. Nincs kérdés. Bár az emberek közé való beépüléshez munka kell,...
Megjegyzés küldése
További információk