A kaszás 2.

2. fejezet

A templomba visszaérve levettem a csuklyát a fejemről, és mélyen beszívtam az ismerős illatú, állott levegőt. A kaszám nyele melegen felizzott.

Egy barna köpenyt viselő férfi jött oda hozzám.

- Szép munka, lányom. Értesítettük a rendőrséget, hamarosan meg fogják találni a fiút. Mára nincs több feladatod, elmehetsz.

- Értettem, Arnold atya.

Tiszteletteljesen bólintottam a pap felé, majd elindultam a lépcsőhöz, és biccentettem a velem szembejövő kaszásoknak. Későre járt, a legtöbbjüket most kezdték el mozgósítani. Felmentem a kőlépcsőn, és megálltam az egyszerű faajtó előtt, ami a szobámat rejtette. A folyosón álldogált néhány kaszás, páran pedig a szomszéd szoba előtt beszélgettek. Mikor melléjük értem, udvariasan köszöntöttek.

- Üdv itthon, Nihil Naomi kaszás.

Bólintottam, és a kilincsre tettem a kezem.

- Naomi! Csak most értél vissza? Mekkora szívás, engem pont most hívtak el.

A szőke lány, aki odafutott hozzám, Hanna volt. Régóta ismertem. Ő volt az egyetlen, aki ilyen barátságosan mert beszélni velem. Persze ő mindenkivel ilyen volt, így ez nem meglepő.

- Jó munkát, Hanna.

- Köszi, Naomi! Aludj jól! – integetett, aztán elfutott.

A szobámba érve leültem az ágyam melletti szőnyegre, és magam elé helyeztem a kaszám. Pár percig csak élveztem a csendet, aztán lágyan végigsimítottam a pengén, majd felálltam és bementem a fürdőszobába lezuhanyozni.

Mikor kijöttem, hirtelen egy jéghideg érzés futott át rajtam, majd megéreztem a dühöt, ami a kaszámból áradt. Ismerős figyelmeztetés volt ez, amit már megannyiszor éreztem kicsi korom óta.

Az ajtóra villant a tekintetem, és nem sokkal később meg is hallottam a bátortalan kopogást.

Odamentem, és kitártam a gyenge faajtót. Egy fiatal kaszás állt mögötte, aki látszólag kényelmetlenül feszengett.

- Elnézést, hogy ilyenkor zavarlak, Nihil Naomi kaszás. Arnold atya küldött, hogy hozzak fel neked némi élelmet. Kihagytad a vacsorát.

- Köszönöm. – elvettem a tálcát, és már be is csuktam az ajtót.

A hideg érzés abban a pillanatban eltűnt. Letettem a tálcát az asztalra, majd bebújtam az ágyamba és lehunytam a szemem.

A szokásos harangozásra ébredtem. Pillantásom a tegnap esti érintetlen ételre villant. Felálltam az ágyamból és egyesével kiürítettem a WC-be a tálak tartalmát. Összekészültem, és a tálcával a kezemben kiléptem a folyosóra. Ahol rögtön Arnold atyával találtam szemben magam.

- Jó reggelt, Arnold atya.

- Jó reggelt Nihil Naomi kaszás. Látom tegnap este mégis sikerült enned valamennyit. Ennek örülök, nem engedhetjük meg, hogy legyengülj.

Bólintottam.

- Engedelmével, lemegyek reggelizni.

- Jó étvágyat lányom.

Mögöttem a többi szobából is elkezdtek kijönni a kaszások, ezért elindultam az étkező felé. Kaszám, mely most is a vállamat nyomta, nyugodtan pihent. Arnold atya különleges figyelmére egyáltalán nem reagált, nem tartotta veszélynek, nem úgy, mint a tegnap esti kaszást, akinek a jelenlétére rögtön reagált. Békésen simítottam végig a nyelét, miközben megkaptam a fejadagomat az ügyeletes szakácstól. Az étkezőben még alig voltak páran, ha minden jól megy, még Hannát is elkerülhetem.

A reggeli most is ízetlen volt, mint mindig, ennek ellenére nem tartott sokáig, hogy elfogyasszam. Nem maradhattam sokáig a többi kaszás jelenlétében. Elsőként értem a hatalmas aulába, ahol mindenki meg szokta kapni az aznapi kártyáit.

- Selson atya.

- Nihil Naomi kaszás, korán jöttél.

- Megvannak a kártyáim?

Az atya összehúzta a szemeit. Kezében megannyi ugyanolyannak tűnő kártyát tartott. Ezeket rendezgette.

- Tudod jól, hogy megvannak – az atya szinte lecsapta elém a számomra kijelölt kártyák halmazát. – Most menj.

- Értettem.

Felvettem a kártyákat, és már ki is léptem a teremből. Selson atya éles szavai különös módon megnyugtattak. Arnold atya szokatlan érdeklődése az étkezéseim iránt meglepő volt, viszont ezek szerint egyedi is. Tehát az egyház még nem kifogásolja a viselkedésem.

Ránéztem az első kártyára, és már éreztem is, ahogy felvillan az első vörös fénysugár a megcímzett ajtón. A név ezúttal: Brenna Koal. Kapucnim a fejemre hajtottam, kaszámat kényelmesen a vállamra helyeztem, és mielőtt még mással is találkoztam volna, kiléptem a templom ajtaján.

Indulhat a lélek vadászat.