Ha a menny nem is fogad vissza 13.

13. fejezet

Ismerős érzés kerített hatalmába, mikor megéreztem magam alatt a kényelmetlen fém asztalt, ami Brad laborjában volt. Ugyanitt keltem fel, és ugyanilyen pocsék állapotban, mint amikor Brad első kísérletezgetései alkalmával adott Ren véréből.

Vagyis majdnem. Most sokkal rosszabbul voltam.

Oldalra hajoltam, mikor rám tört a köhögésroham.

- Amy! Jól vagy? – Brad hangja.

A világ forgott velem, ezért visszafeküdtem a fémre. Nem tudtam megszólalni, nem tudtam válaszolni, csak őrülten ziháltam.

- Még mindig lehetetlenül magas lázad van. Bírd ki egy kicsit, mindjárt jobb lesz.

A világ ismét elsötétült. Minden forró volt, és sötét. Fogalmam sem volt mennyi idő telhetett el, mire sikerült ismét magamhoz térnem. Ezúttal nem a fémen feküdtem. A saját lakásomban voltam. Fényévekkel jobban éreztem magam. A démonok okozta gyenge fájdalom visszatért, de semmivel sem okozott nagyobb fájdalmat, mint azelőtt, hogy találkoztam volna az angyallal. Ez a felismerés megnyugtatott.

Ekkor vettem észre, hogy valaki fogja a kezem. És egy szék volt az ágyam mellé húzva.

- Ren! – a hangom gyenge volt, de tiszta.

- Csak nyugodtan, Brad szerint még egy ideig feküdnöd kell. Hogy érzed magad?

Aggódik értem?

- Már jól vagyok. Ren… a kezed…

- Oh ez? Az egyensúly miatt kell, ne törődj vele.

- Milyen egyensúly? Mi történt velem? – kérdeztem, mert úgy tűnt a testem után végre az agyam is hajlandó visszatérni a normális működéséhez.

- Az az angyal történt – sóhajtott Ren. – Emlékszel, amikor Brad adott neked a véremből, nem sokkal azután, hogy idejöttél?

Bólintottam. Erősen élt bennem az emlék.

- Az nem csak egy fegyver – folytatta. – Brad ezzel csökkentette is a fájdalmadat, amit a démonok miatt érzel. A későbbi kísérletek során szintén kaptál valamennyit, így fokozatosan beállt a szervezetedben egy egyensúly. Nos, az alapvető angyali kisugárzásod amúgy is gyenge volt, ezért tehettük ezt meg. Viszont annak a semmirekellő angyalnak a felbukkanása mindent elrontott.

- Te tudsz Davidről?- kérdeztem meglepetten.

Ren szája gúnyos mosolyra húzódott.

- Szóval csak úgy letegezed. Szép. Mit csináltatok, amikor meglátogatott, hm? Brad szerint, ahhoz, hogy ennyire felborítsa az egyensúlyt benned, mindenképp érintkeznetek kellett – Ren közelebb hajolt. – Milyen információkat adtál ki neki?

- Én nem..! – kezdtem, majd lesütöttem a szemem. Az angyallal való viselkedésem még mindig annyira érthetetlen volt, hogy zavarba jöttem tőle. – A jelenléte… annyira vonzott. Annyira… kellemes volt a közelében lenni. – Eddig ilyen sohasem fordult elő velem. –  Én mégis… hazudtam neki.

Ren egy ideig várt, hátha folytatom a beszámolót, de mikor látta rajtam, hogy mást nem fogok mondani, elengedte a kezem.

- Helyes – mondta és már el is indult az ajtó felé.

- Ren! – a gondolatra, hogy magamra hagy, összeszorult a gyomrom.

- Amy, neked hűségesnek kell maradnod – mondta nekem háttal állva. – Hozzám. Csak is hozzám – azzal kiment a lakásomból.