Ugrás a fő tartalomra

Ha a menny nem is fogad vissza 13.



13. fejezet
Ismerős érzés kerített hatalmába, mikor megéreztem magam alatt a kényelmetlen fém asztalt, ami Brad laborjában volt. Ugyanitt keltem fel, és ugyanilyen pocsék állapotban, mint amikor Brad első kísérletezgetései alkalmával adott Ren véréből.
Vagyis majdnem. Most sokkal rosszabbul voltam.
Oldalra hajoltam, mikor rám tört a köhögésroham.
- Amy! Jól vagy? – Brad hangja.
A világ forgott velem, ezért visszafeküdtem a fémre. Nem tudtam megszólalni, nem tudtam válaszolni, csak őrülten ziháltam.
- Még mindig lehetetlenül magas lázad van. Bírd ki egy kicsit, mindjárt jobb lesz.
A világ ismét elsötétült. Minden forró volt, és sötét. Fogalmam sem volt mennyi idő telhetett el, mire sikerült ismét magamhoz térnem. Ezúttal nem a fémen feküdtem. A saját lakásomban voltam. Fényévekkel jobban éreztem magam. A démonok okozta gyenge fájdalom visszatért, de semmivel sem okozott nagyobb fájdalmat, mint azelőtt, hogy találkoztam volna az angyallal. Ez a felismerés megnyugtatott.
Ekkor vettem észre, hogy valaki fogja a kezem. És egy szék volt az ágyam mellé húzva.
- Ren! – a hangom gyenge volt, de tiszta.
- Csak nyugodtan, Brad szerint még egy ideig feküdnöd kell. Hogy érzed magad?
Aggódik értem?
- Már jól vagyok. Ren… a kezed…
- Oh ez? Az egyensúly miatt kell, ne törődj vele.
- Milyen egyensúly? Mi történt velem? – kérdeztem, mert úgy tűnt a testem után végre az agyam is hajlandó visszatérni a normális működéséhez.
- Az az angyal történt – sóhajtott Ren. – Emlékszel, amikor Brad adott neked a véremből, nem sokkal azután, hogy idejöttél?
Bólintottam. Erősen élt bennem az emlék.
- Az nem csak egy fegyver – folytatta. – Brad ezzel csökkentette is a fájdalmadat, amit a démonok miatt érzel. A későbbi kísérletek során szintén kaptál valamennyit, így fokozatosan beállt a szervezetedben egy egyensúly. Nos, az alapvető angyali kisugárzásod amúgy is gyenge volt, ezért tehettük ezt meg. Viszont annak a semmirekellő angyalnak a felbukkanása mindent elrontott.
- Te tudsz Davidről?- kérdeztem meglepetten.
Ren szája gúnyos mosolyra húzódott.
- Szóval csak úgy letegezed. Szép. Mit csináltatok, amikor meglátogatott, hm? Brad szerint, ahhoz, hogy ennyire felborítsa az egyensúlyt benned, mindenképp érintkeznetek kellett – Ren közelebb hajolt. – Milyen információkat adtál ki neki?
- Én nem..! – kezdtem, majd lesütöttem a szemem. Az angyallal való viselkedésem még mindig annyira érthetetlen volt, hogy zavarba jöttem tőle. – A jelenléte… annyira vonzott. Annyira… kellemes volt a közelében lenni. – Eddig ilyen sohasem fordult elő velem. –  Én mégis… hazudtam neki.
Ren egy ideig várt, hátha folytatom a beszámolót, de mikor látta rajtam, hogy mást nem fogok mondani, elengedte a kezem.
- Helyes – mondta és már el is indult az ajtó felé.
- Ren! – a gondolatra, hogy magamra hagy, összeszorult a gyomrom.
- Amy, neked hűségesnek kell maradnod – mondta nekem háttal állva. – Hozzám. Csak is hozzám – azzal kiment a lakásomból.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Érző komornyikom 1.

Érző komornyikom 1.rész Egy újabb iskolai nap. Vége. A diákok pakolnak, beszélgetnek, örülnek, hogy ezt a napot is túlélték.   Tervezgetik a programjaikat, randijukat és minden más délutáni szórakoztató elfoglaltságukat. Én a helyemet maradtam. Nem láttam értelmét a pakolásnak, hiszen a nagy tömegben úgyse jutnék ki egyhamar. Így hát csendesen néztem az embereket. -            - Heeeeleeeenaaaa – kiáltotta valaki a nevem a terem másik végéből. Abby volt az, a bolondos barátnőm. Szőke hajkoronája csak úgy lobogott mögötte, ahogy felém rohant. Őt ismerve megint el akarja hívni ebédelni Korey-t, és hogy ne legyen túl feltűnő, engem és Korey egyik haverját is magával rángatja. -            - Megint Korey, Abby? – kérdeztem tőle felvéve egyik vidám hangulatom látszatát. -             - Shhhh! – tette az ujját a szá...
Megjegyzés küldése
További információk

Érző komornyikom 5.

5.rész Másnap kómásan keltem ki az ágyból. Iszonyú rosszul aludtam, ami ritkán fordul elő velem. Az ébresztőórám hangja sértette a fülemet, és csak még hangosabb lett, amikor a sikertelen lecsapás után a földre hullott és ott folytatta őrjítő hadjáratát. Mikor felkeltem, hogy a helyére rakjam, lemehetett a vércukorszintem, mert egyszer csak elhomályosult a világ, és fekete pontok jelentek meg a szemem előtt. Megpróbáltam kitisztítani a fejem, és a fürdőszobába kullogtam. Benyitottam, majd megálltam a tükör előtt, hogy alaposan szemügyre vegyem sápadt arcomat. Csak ekkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. A zuhanykabin kinyílt, és Jay nézett ki a párával borított helységből. Akaratlanul is végigmértem. Fekete fürtjei vizesen lógtak csillogó szemébe, kidolgozott felsőteste pedig fehéren derengett a fürdőszoba lágy fényében. Egy vízcsepp lassan elindult a hajáról, és végigfolyt a mellkasán. Aztán még lejjebb tévedt a szemem. - Helena? – nézett rám mogyoróbarna szeme...
Megjegyzés küldése
További információk

Ha a menny nem is fogad vissza 1.rész

1.rész Talán őrültség. Talán az egészet én találtam ki. Vagy meg sem szabadott volna történnie. De annyi biztos, hogy nem volt mindennapi dolog. Pontosan tudom, ki vagyok, és hogy mi a feladatom. Tudom, miért vagyok itt, hogy kik ellen harcolok. Ismerem a barátaimat, és az ellenségeimet. Hiszen születésemtől kezdve ezt tanították nekem. Másban nem is hihetek. A szárnyas lény, aki a jókért harcol, megvédi az embereket. Ez lennék én. És a társaim. Történeteink szerint évezredek óta harcolunk a démonokkal, akik sötétséget is romlást hoznak a világra. Történelem, hittan, mesék. A való életben egy csöppet máshogy van. Az angyalok között felosztották a feladatokat. Én városvédő vagyok, ami meglehetősen békés munka. Az országot területekre osztottuk magunk között, így a város, amit kaptam épp elég kis területet foglal magába ahhoz, hogy egyedül tudjam felügyelni. Hogy ez mit jelent? Ha erre téved egy démon, megölöm. Nincs kérdés. Bár az emberek közé való beépüléshez munka kell,...
Megjegyzés küldése
További információk