4.5 fejezet
Wane a meredek lejtésű tetőn állt, és onnan figyelte az elhaladó őröket. Mikor azok hátat fordítottak neki, átkúszott a másik oldalra, majd eggyel lentebb ereszkedett. Egészen lement az első emeletig, majd végigfutott a tető szélén, aztán lelapult. Ismét megvárta, míg pár őr elhalad. Óvatos léptekkel folytatta az útját. Aztán meghallott valamit, és megtorpant.
- - Mégis hova megy ilyen állapotban? Azonnal vissza kell jönnie! – hallotta egy asszony kiáltását.
- - A hercegnő mellett a helyem. – felelte Vi.
Wane tisztán látta, ahogy a
testőr kisétál a gyógyítók szobájából. Jobb kezét a kézfejétől egészen a
válláig kötések borították. Az arcát nem látta, de a férfi biztos volt benne,
hogy ugyanazt a fennkölt magabiztosságot látná, mint amit a délután is.
- - Azt már nem! A hercegnőnek vannak más őrei is. – a gyógyító elkapta Vi sebesült karját, mire a nő felszisszent.
- - De hát… - próbált ellenkezni, de az asszony a szavába vágott.
- - A délutáni felelőtlenségének hála a sebe elfertőződött. Ha nem pihenteti, akár az egész karját is elveszítheti! Komolyan mondom… egy magához hasonló tapasztalt katona, hogy eshetett le egy fáról pont a sérült karjára?
Wane kuncogott. Gyorsan a szája
elé kapta a kezét, hogy tompítsa a hangot. Vi azonnal az ég felé fordította a
fejét, de Wane az árnyékban rejtőzött. A nő nem láthatta meg.
- - Indulás vissza, kisasszony! – folytatta a gyógyító. – Ma este ne is gondoljon arra, hogy megjelenik azon a bálon!
Azzal az asszony megragadta a
testőr ép karját és visszahúzta a szobába. Wane szemmel kísérte a karcsú nőt,
ahogy beletörődve a sorsába követi az asszonyt. Sötétszőke haja szinte
világított az éjszakában. Wane nem értette, hogy nézhette valaha férfinek a
makacs testőrt.
Mikor a nő eltűnt a szeme elől,
Wane ismét megindult a tetőn. Ahogy közeledett a bálterem felé, egyre
hangosabban hallotta a pengetős hangszerek játékát, és az emberek beszédének
zaját. Leugrott a tetőről, majd végig rohant a sötét folyosón. Aztán
felkapaszkodott egy oszlopra, majd felugrott az bálterem felől nyíló erkélyre.
A termet egy sötét függöny választotta el a hideg éjszakától. Wane közelebb
lépett, majd beosont a terembe amikor senki sem volt a közelben. A bálterem
teljes fényáradatban úszott, ami szinte bántotta a férfi szemét. Mindenhol
előkelő ruhába öltözött nemesek beszélgettek és ittak egymással. Senkinek nem
tűnt fel a jelenléte.
Felkapott egy üveget egy közeli
asztalról, majd ahogy jött, elindult visszafelé. Gond nélkül túljutott az
őrökön, és rövid időn belül már ismét a tetőn volt. Felmászott a legmagasabb
emelet oldalára, majd leült a tartóoszlopok szélére. Maga elé vette az üveget
és foggal ráharapott a kupakra, hogy levegye.
- - Wane. – hallatszott egy suttogás az éjszakában.
Wane megtorpant.
- - Wane. – hallotta ismét.
A testőr visszatette a kupakot az
üvegre, majd ismét felállt. Végig csúszott az emelet érdes oldalán, majd
átugrott egy másik szárny tetejére. Átbukfencezett egy gerenda alatt és egy
ablakpárkány lapján landolt. Széthúzta a szobát takaró függönyöket, aztán
beugrott a szobába, és a közepén féltérdre ereszkedett.
- - Hercegem. – vigyorgott Alaris hercegre.
- - Mi az ott a kezedben, Wane? – kérdezte a férfi.
A testőr felemelte a kezében lévő
üveget.
- - Ezt önnek hoztam. Minőségi bor a minőségi bálról. – kacsintott.
- - Beosontál, csak hogy ellopj némi alkoholt? A bálon úgyis korlátlan mennyiségben fogyaszthatsz.
- - Eh? Úgy érti nekem is mennem kell? – vágott egy grimaszt Wane.
- - Te vagy a testőröm, nem igaz?
- - És mégis kitől védjem meg a herceget? Az Önt körbe rajongó hölgyektől? – forgatta a szemét.
A herceg elmosolyodott, majd
levett egy kupát a szekrényéről és a testőr felé nyújtotta. Wane félmosolyra
húzta a száját, majd teletöltötte a herceg poharát.
- - Egészségedre. – emelte magasra poharát Alaris, majd mindketten inni kezdtek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése