Hakai 4.5

4.5 fejezet

Wane a meredek lejtésű tetőn állt, és onnan figyelte az elhaladó őröket. Mikor azok hátat fordítottak neki, átkúszott a másik oldalra, majd eggyel lentebb ereszkedett. Egészen lement az első emeletig, majd végigfutott a tető szélén, aztán lelapult. Ismét megvárta, míg pár őr elhalad. Óvatos léptekkel folytatta az útját. Aztán meghallott valamit, és megtorpant.

-         - Mégis hova megy ilyen állapotban? Azonnal vissza kell jönnie! – hallotta egy asszony kiáltását.

-          - A hercegnő mellett a helyem. – felelte Vi.

Wane tisztán látta, ahogy a testőr kisétál a gyógyítók szobájából. Jobb kezét a kézfejétől egészen a válláig kötések borították. Az arcát nem látta, de a férfi biztos volt benne, hogy ugyanazt a fennkölt magabiztosságot látná, mint amit a délután is.

-     - Azt már nem! A hercegnőnek vannak más őrei is. – a gyógyító elkapta Vi sebesült karját, mire a nő felszisszent.

-          - De hát… - próbált ellenkezni, de az asszony a szavába vágott.

-    - A délutáni felelőtlenségének hála a sebe elfertőződött. Ha nem pihenteti, akár az egész karját is elveszítheti! Komolyan mondom… egy magához hasonló tapasztalt katona, hogy eshetett le egy fáról pont a sérült karjára?

Wane kuncogott. Gyorsan a szája elé kapta a kezét, hogy tompítsa a hangot. Vi azonnal az ég felé fordította a fejét, de Wane az árnyékban rejtőzött. A nő nem láthatta meg.

-        - Indulás vissza, kisasszony! – folytatta a gyógyító. – Ma este ne is gondoljon arra, hogy megjelenik azon a bálon!

Azzal az asszony megragadta a testőr ép karját és visszahúzta a szobába. Wane szemmel kísérte a karcsú nőt, ahogy beletörődve a sorsába követi az asszonyt. Sötétszőke haja szinte világított az éjszakában. Wane nem értette, hogy nézhette valaha férfinek a makacs testőrt.

Mikor a nő eltűnt a szeme elől, Wane ismét megindult a tetőn. Ahogy közeledett a bálterem felé, egyre hangosabban hallotta a pengetős hangszerek játékát, és az emberek beszédének zaját. Leugrott a tetőről, majd végig rohant a sötét folyosón. Aztán felkapaszkodott egy oszlopra, majd felugrott az bálterem felől nyíló erkélyre. A termet egy sötét függöny választotta el a hideg éjszakától. Wane közelebb lépett, majd beosont a terembe amikor senki sem volt a közelben. A bálterem teljes fényáradatban úszott, ami szinte bántotta a férfi szemét. Mindenhol előkelő ruhába öltözött nemesek beszélgettek és ittak egymással. Senkinek nem tűnt fel a jelenléte.

Felkapott egy üveget egy közeli asztalról, majd ahogy jött, elindult visszafelé. Gond nélkül túljutott az őrökön, és rövid időn belül már ismét a tetőn volt. Felmászott a legmagasabb emelet oldalára, majd leült a tartóoszlopok szélére. Maga elé vette az üveget és foggal ráharapott a kupakra, hogy levegye.

-          - Wane. – hallatszott egy suttogás az éjszakában.

Wane megtorpant.

-          - Wane. – hallotta ismét.

A testőr visszatette a kupakot az üvegre, majd ismét felállt. Végig csúszott az emelet érdes oldalán, majd átugrott egy másik szárny tetejére. Átbukfencezett egy gerenda alatt és egy ablakpárkány lapján landolt. Széthúzta a szobát takaró függönyöket, aztán beugrott a szobába, és a közepén féltérdre ereszkedett.

-          - Hercegem. – vigyorgott Alaris hercegre.

-          - Mi az ott a kezedben, Wane? – kérdezte a férfi.

A testőr felemelte a kezében lévő üveget.

-          - Ezt önnek hoztam. Minőségi bor a minőségi bálról. – kacsintott.

-          - Beosontál, csak hogy ellopj némi alkoholt? A bálon úgyis korlátlan mennyiségben fogyaszthatsz.

-          - Eh? Úgy érti nekem is mennem kell? – vágott egy grimaszt Wane.

-          - Te vagy a testőröm, nem igaz?

-          - És mégis kitől védjem meg a herceget? Az Önt körbe rajongó hölgyektől? – forgatta a szemét.

A herceg elmosolyodott, majd levett egy kupát a szekrényéről és a testőr felé nyújtotta. Wane félmosolyra húzta a száját, majd teletöltötte a herceg poharát.

-          - Egészségedre. – emelte magasra poharát Alaris, majd mindketten inni kezdtek.