Ugrás a fő tartalomra

The boy who murdered love

The Boy who murdered love (dal ihlette)
A fiú, aki megölte a szerelmet


Lélekszakadva futottam előre, amíg meg nem láttam. Egy hatalmas küzdőtér közepén állt. Körülöttünk falak, hatalmas, omladozó falak. De én nem láttam mást rajta kívül. Azonnal a karjaiba akartam rohanni. Már csak pár lépés választott el tőle. Szinte észre sem vettem, ahogy a barátaim mögöttem szintén bejutnak a hatalmas térbe, és felveszik a formációt.
-           - Annie! Ne tört meg a formációt! – hallottam egy jó barát hangját.
De nem tudtam ellenállni. A fiú ott állt, és csak rám várt. Minden lépéssel egyre közelebb kerültem, egyre nyugodtabb lettem. Ekkor Devi mosolya hirtelen megváltozott. Már nem engem nézett.
Hatalmas íj került elő a semmiből, és körbefonta Devi karjait. Megtorpantam, amikor a nyíllal egy mögöttem álló barátomat célozta meg.
Sikoltás.
Vér.
-           - Shalen! – szemeimet elöntötték a könnyek, ahogy hátrafordulva megláttam a lányt. Egy nyíl állt ki a szívéből.
Újabb sikoltás. Újabb élettelen test esett a földre.
-           - Elég! – sikítottam visszafordulva Devi-hez.
Meg se hallotta. Ádáz tekintetével keresztülnézett rajtam. Mosolya vigyorgássá, majd vicsorgássá alakult át.
Térdre estem, amikor újabb nyílvessző suhant el mellettem.
-           - Elég…
Puffanás. Egy barátom fájdalmas nyögése.
-           - Fejezd be…
Sikoltás.
-           - Fejezd be! – ordítottam.
A fiú ügyet se vetett rám, miközben ismét egy nyílvessző került a kezébe a semmiből. Hátából hirtelen hófehér szárnyak törtek elő, folyamatosan megcáfolva a gyilkosságokat. A szárnyak elszakították a pólóját, ami rongyként hullott alá, felfedve ezáltal a fiú felsőtestét.
Megigézve néztem a helyet, ahol a szívének kellett volna lennie. De nem volt ott más, mint egy hatalmas sebhely.
Felkaptam a fejem, hogy újra a szemébe nézzek. Bár alig láttam a könnyektől, azt tisztán láttam, ahogy Devi szeme pirosan felizzik. Szárnyai kibontakoztak mögötte. Olyan hatalmasak voltak, hogy egészen betakarták a látóteremet.
A hófehér ragyogás teljesen elvakított. Így aztán alig vettem észre, amikor a fiú közelebb lépett hozzám, és leguggolt mellém. Felemelte a kezét, amiben immár nem volt íj, és lassan letörölt egy könnycseppet az arcomról. Reszketve figyeltem minden mozdulatát, de megmozdulni nem tudtam.
Másik kezét lassan a hátamra tette, és megnyugtatóan simogatni kezdte.
-           - D-Devi… - rekedt suttogás hagyta el a számat.
Majd éreztem, ahogy egy nyíl fúródik a hátamba.
Felsikoltottam a fájdalomtól.
Devi immár mindkét kezét az arcomon nyugtatta, körbefogva azt. Lassan közelebb hajolt, és lágyan megérintette az ajkaival az enyémeket. Ahogy elhúzta a száját, remegve estem össze.
Nem láttam többé semmit. Nem is hallottam. Csak feküdtem a hideg padlón, egy nyíllal a szívemben.
Hát ez lenne a vég?
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Érző komornyikom 1.

Érző komornyikom 1.rész Egy újabb iskolai nap. Vége. A diákok pakolnak, beszélgetnek, örülnek, hogy ezt a napot is túlélték.   Tervezgetik a programjaikat, randijukat és minden más délutáni szórakoztató elfoglaltságukat. Én a helyemet maradtam. Nem láttam értelmét a pakolásnak, hiszen a nagy tömegben úgyse jutnék ki egyhamar. Így hát csendesen néztem az embereket. -            - Heeeeleeeenaaaa – kiáltotta valaki a nevem a terem másik végéből. Abby volt az, a bolondos barátnőm. Szőke hajkoronája csak úgy lobogott mögötte, ahogy felém rohant. Őt ismerve megint el akarja hívni ebédelni Korey-t, és hogy ne legyen túl feltűnő, engem és Korey egyik haverját is magával rángatja. -            - Megint Korey, Abby? – kérdeztem tőle felvéve egyik vidám hangulatom látszatát. -             - Shhhh! – tette az ujját a szá...
Megjegyzés küldése
További információk

Hakai 3.

3. fejezet A felszólításra nemcsak a kapuőrök mozdultak. Szinte a semmiből léptek elő és jelent meg a helytartók mellett is az általuk hozott őrség, és persze a király mellett is jó pár őr tűnt fel. A királyi udvar testőrkapitánya pedig a kapuőröket felügyelte. Az őrök száma egyértelműen utalt a birodalom felé irányuló bizalmatlanságra. Mintha az elmúlt húsz év békéje, és diplomáciai kapcsolata nem is létezett volna. A hatalmas kapu hangos dörgéssel mozdult meg. Mindenki feszült figyelemmel várt a túloldalt megjelenő hintóra. -        - N aida. – szólt halkan a király. – Vi veled van? -         - Mint mindig, atyám. – feleltem. Bár látszólag sehol sem volt a szóban forgó testőr, én tudtam, hogy a közelben van, és figyel. A sebe ugyan lelassította a mozdulatait, de ez nem volt elég ahhoz, hogy gátolja a feladata elvégzésében. Apám előrelépett én pedig mellé álltam. Körülöttünk szintén felsorakoztak a helytartók és a hozzájuk ta...
Megjegyzés küldése
További információk

Érző komornyikom 5.

5.rész Másnap kómásan keltem ki az ágyból. Iszonyú rosszul aludtam, ami ritkán fordul elő velem. Az ébresztőórám hangja sértette a fülemet, és csak még hangosabb lett, amikor a sikertelen lecsapás után a földre hullott és ott folytatta őrjítő hadjáratát. Mikor felkeltem, hogy a helyére rakjam, lemehetett a vércukorszintem, mert egyszer csak elhomályosult a világ, és fekete pontok jelentek meg a szemem előtt. Megpróbáltam kitisztítani a fejem, és a fürdőszobába kullogtam. Benyitottam, majd megálltam a tükör előtt, hogy alaposan szemügyre vegyem sápadt arcomat. Csak ekkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. A zuhanykabin kinyílt, és Jay nézett ki a párával borított helységből. Akaratlanul is végigmértem. Fekete fürtjei vizesen lógtak csillogó szemébe, kidolgozott felsőteste pedig fehéren derengett a fürdőszoba lágy fényében. Egy vízcsepp lassan elindult a hajáról, és végigfolyt a mellkasán. Aztán még lejjebb tévedt a szemem. - Helena? – nézett rám mogyoróbarna szeme...
Megjegyzés küldése
További információk