Ugrás a fő tartalomra

The boy who murdered love

The Boy who murdered love (dal ihlette)
A fiú, aki megölte a szerelmet


Lélekszakadva futottam előre, amíg meg nem láttam. Egy hatalmas küzdőtér közepén állt. Körülöttünk falak, hatalmas, omladozó falak. De én nem láttam mást rajta kívül. Azonnal a karjaiba akartam rohanni. Már csak pár lépés választott el tőle. Szinte észre sem vettem, ahogy a barátaim mögöttem szintén bejutnak a hatalmas térbe, és felveszik a formációt.
-           - Annie! Ne tört meg a formációt! – hallottam egy jó barát hangját.
De nem tudtam ellenállni. A fiú ott állt, és csak rám várt. Minden lépéssel egyre közelebb kerültem, egyre nyugodtabb lettem. Ekkor Devi mosolya hirtelen megváltozott. Már nem engem nézett.
Hatalmas íj került elő a semmiből, és körbefonta Devi karjait. Megtorpantam, amikor a nyíllal egy mögöttem álló barátomat célozta meg.
Sikoltás.
Vér.
-           - Shalen! – szemeimet elöntötték a könnyek, ahogy hátrafordulva megláttam a lányt. Egy nyíl állt ki a szívéből.
Újabb sikoltás. Újabb élettelen test esett a földre.
-           - Elég! – sikítottam visszafordulva Devi-hez.
Meg se hallotta. Ádáz tekintetével keresztülnézett rajtam. Mosolya vigyorgássá, majd vicsorgássá alakult át.
Térdre estem, amikor újabb nyílvessző suhant el mellettem.
-           - Elég…
Puffanás. Egy barátom fájdalmas nyögése.
-           - Fejezd be…
Sikoltás.
-           - Fejezd be! – ordítottam.
A fiú ügyet se vetett rám, miközben ismét egy nyílvessző került a kezébe a semmiből. Hátából hirtelen hófehér szárnyak törtek elő, folyamatosan megcáfolva a gyilkosságokat. A szárnyak elszakították a pólóját, ami rongyként hullott alá, felfedve ezáltal a fiú felsőtestét.
Megigézve néztem a helyet, ahol a szívének kellett volna lennie. De nem volt ott más, mint egy hatalmas sebhely.
Felkaptam a fejem, hogy újra a szemébe nézzek. Bár alig láttam a könnyektől, azt tisztán láttam, ahogy Devi szeme pirosan felizzik. Szárnyai kibontakoztak mögötte. Olyan hatalmasak voltak, hogy egészen betakarták a látóteremet.
A hófehér ragyogás teljesen elvakított. Így aztán alig vettem észre, amikor a fiú közelebb lépett hozzám, és leguggolt mellém. Felemelte a kezét, amiben immár nem volt íj, és lassan letörölt egy könnycseppet az arcomról. Reszketve figyeltem minden mozdulatát, de megmozdulni nem tudtam.
Másik kezét lassan a hátamra tette, és megnyugtatóan simogatni kezdte.
-           - D-Devi… - rekedt suttogás hagyta el a számat.
Majd éreztem, ahogy egy nyíl fúródik a hátamba.
Felsikoltottam a fájdalomtól.
Devi immár mindkét kezét az arcomon nyugtatta, körbefogva azt. Lassan közelebb hajolt, és lágyan megérintette az ajkaival az enyémeket. Ahogy elhúzta a száját, remegve estem össze.
Nem láttam többé semmit. Nem is hallottam. Csak feküdtem a hideg padlón, egy nyíllal a szívemben.
Hát ez lenne a vég?
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Érző komornyikom 1.

Érző komornyikom 1.rész Egy újabb iskolai nap. Vége. A diákok pakolnak, beszélgetnek, örülnek, hogy ezt a napot is túlélték.   Tervezgetik a programjaikat, randijukat és minden más délutáni szórakoztató elfoglaltságukat. Én a helyemet maradtam. Nem láttam értelmét a pakolásnak, hiszen a nagy tömegben úgyse jutnék ki egyhamar. Így hát csendesen néztem az embereket. -            - Heeeeleeeenaaaa – kiáltotta valaki a nevem a terem másik végéből. Abby volt az, a bolondos barátnőm. Szőke hajkoronája csak úgy lobogott mögötte, ahogy felém rohant. Őt ismerve megint el akarja hívni ebédelni Korey-t, és hogy ne legyen túl feltűnő, engem és Korey egyik haverját is magával rángatja. -            - Megint Korey, Abby? – kérdeztem tőle felvéve egyik vidám hangulatom látszatát. -             - Shhhh! – tette az ujját a szá...
Megjegyzés küldése
További információk

Hakai 3.

3. fejezet A felszólításra nemcsak a kapuőrök mozdultak. Szinte a semmiből léptek elő és jelent meg a helytartók mellett is az általuk hozott őrség, és persze a király mellett is jó pár őr tűnt fel. A királyi udvar testőrkapitánya pedig a kapuőröket felügyelte. Az őrök száma egyértelműen utalt a birodalom felé irányuló bizalmatlanságra. Mintha az elmúlt húsz év békéje, és diplomáciai kapcsolata nem is létezett volna. A hatalmas kapu hangos dörgéssel mozdult meg. Mindenki feszült figyelemmel várt a túloldalt megjelenő hintóra. -        - N aida. – szólt halkan a király. – Vi veled van? -         - Mint mindig, atyám. – feleltem. Bár látszólag sehol sem volt a szóban forgó testőr, én tudtam, hogy a közelben van, és figyel. A sebe ugyan lelassította a mozdulatait, de ez nem volt elég ahhoz, hogy gátolja a feladata elvégzésében. Apám előrelépett én pedig mellé álltam. Körülöttünk szintén felsorakoztak a helytartók és a hozzájuk ta...
Megjegyzés küldése
További információk

Ha a menny nem is fogad vissza 1.rész

1.rész Talán őrültség. Talán az egészet én találtam ki. Vagy meg sem szabadott volna történnie. De annyi biztos, hogy nem volt mindennapi dolog. Pontosan tudom, ki vagyok, és hogy mi a feladatom. Tudom, miért vagyok itt, hogy kik ellen harcolok. Ismerem a barátaimat, és az ellenségeimet. Hiszen születésemtől kezdve ezt tanították nekem. Másban nem is hihetek. A szárnyas lény, aki a jókért harcol, megvédi az embereket. Ez lennék én. És a társaim. Történeteink szerint évezredek óta harcolunk a démonokkal, akik sötétséget is romlást hoznak a világra. Történelem, hittan, mesék. A való életben egy csöppet máshogy van. Az angyalok között felosztották a feladatokat. Én városvédő vagyok, ami meglehetősen békés munka. Az országot területekre osztottuk magunk között, így a város, amit kaptam épp elég kis területet foglal magába ahhoz, hogy egyedül tudjam felügyelni. Hogy ez mit jelent? Ha erre téved egy démon, megölöm. Nincs kérdés. Bár az emberek közé való beépüléshez munka kell,...
Megjegyzés küldése
További információk