Ugrás a fő tartalomra

The boy who murdered love

The Boy who murdered love (dal ihlette)
A fiú, aki megölte a szerelmet


Lélekszakadva futottam előre, amíg meg nem láttam. Egy hatalmas küzdőtér közepén állt. Körülöttünk falak, hatalmas, omladozó falak. De én nem láttam mást rajta kívül. Azonnal a karjaiba akartam rohanni. Már csak pár lépés választott el tőle. Szinte észre sem vettem, ahogy a barátaim mögöttem szintén bejutnak a hatalmas térbe, és felveszik a formációt.
-           - Annie! Ne tört meg a formációt! – hallottam egy jó barát hangját.
De nem tudtam ellenállni. A fiú ott állt, és csak rám várt. Minden lépéssel egyre közelebb kerültem, egyre nyugodtabb lettem. Ekkor Devi mosolya hirtelen megváltozott. Már nem engem nézett.
Hatalmas íj került elő a semmiből, és körbefonta Devi karjait. Megtorpantam, amikor a nyíllal egy mögöttem álló barátomat célozta meg.
Sikoltás.
Vér.
-           - Shalen! – szemeimet elöntötték a könnyek, ahogy hátrafordulva megláttam a lányt. Egy nyíl állt ki a szívéből.
Újabb sikoltás. Újabb élettelen test esett a földre.
-           - Elég! – sikítottam visszafordulva Devi-hez.
Meg se hallotta. Ádáz tekintetével keresztülnézett rajtam. Mosolya vigyorgássá, majd vicsorgássá alakult át.
Térdre estem, amikor újabb nyílvessző suhant el mellettem.
-           - Elég…
Puffanás. Egy barátom fájdalmas nyögése.
-           - Fejezd be…
Sikoltás.
-           - Fejezd be! – ordítottam.
A fiú ügyet se vetett rám, miközben ismét egy nyílvessző került a kezébe a semmiből. Hátából hirtelen hófehér szárnyak törtek elő, folyamatosan megcáfolva a gyilkosságokat. A szárnyak elszakították a pólóját, ami rongyként hullott alá, felfedve ezáltal a fiú felsőtestét.
Megigézve néztem a helyet, ahol a szívének kellett volna lennie. De nem volt ott más, mint egy hatalmas sebhely.
Felkaptam a fejem, hogy újra a szemébe nézzek. Bár alig láttam a könnyektől, azt tisztán láttam, ahogy Devi szeme pirosan felizzik. Szárnyai kibontakoztak mögötte. Olyan hatalmasak voltak, hogy egészen betakarták a látóteremet.
A hófehér ragyogás teljesen elvakított. Így aztán alig vettem észre, amikor a fiú közelebb lépett hozzám, és leguggolt mellém. Felemelte a kezét, amiben immár nem volt íj, és lassan letörölt egy könnycseppet az arcomról. Reszketve figyeltem minden mozdulatát, de megmozdulni nem tudtam.
Másik kezét lassan a hátamra tette, és megnyugtatóan simogatni kezdte.
-           - D-Devi… - rekedt suttogás hagyta el a számat.
Majd éreztem, ahogy egy nyíl fúródik a hátamba.
Felsikoltottam a fájdalomtól.
Devi immár mindkét kezét az arcomon nyugtatta, körbefogva azt. Lassan közelebb hajolt, és lágyan megérintette az ajkaival az enyémeket. Ahogy elhúzta a száját, remegve estem össze.
Nem láttam többé semmit. Nem is hallottam. Csak feküdtem a hideg padlón, egy nyíllal a szívemben.
Hát ez lenne a vég?
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hakai 7.

 7. fejezet Mélyen beszívtam a hűvös éjszakai levegőt, amitől egy pillanatra elmúlt a fűző okozta fájdalom a mellkasomban. Elengedtem a herceg karját és odaléptem az erkély kerítéséhez, melyet az égfelé mutató hegyes fémkardok díszítettek. Lenéztem az udvarra. Akárcsak a kastély, most ez is sokkal jobban ki volt világítva, mint általában. Alaris mellém lépett, kezeit összekulcsolta maga mögött. Egyenes tartása olyan volt, mint az enyém. Ebben a pillanatban le se tagadhatta volna, hogy herceg. -           Kellemes az idő. – mondta. Bólintottam. -           Köszönöm, hogy kihívott. Jól esik a hűvös levegő. A herceg tekintete a cipőm felé fordult. -           Nem kényelmetlen? – kérdezte. -           Micsoda? Alaris visszafordult az udvar felé. -           Nem számít. Felejtse el. Elmosolyodtam. Tudtam, hogy a herceg értette. Szavak nélkül, pontosan tudja. Ha nemesnek születtél… Nem. Ha a királyi családba születtél, nincs olyan, hogy kényelmetlen. Csak szükséges és szüks
Megjegyzés küldése
További információk

Hakai 8.

 8. fejezet Jobb kezemmel a hideg kerítésbe kapaszkodtam. A hátamba éles fájdalom nyilallt ahogy a kerítést díszítő hegyes kardok a bőrömbe fúródtak. Éreztem, hogy a ruhám elszakadt, mivel a fémkardok a bőrömet karcolták. Körbe néztem, és próbáltam keresni a veszély forrását. -           Mi értelme a jelenlétednek, ha képtelen vagy a feladatod elvégzésére?! – hallottam Alaris ingerült hangját. Megpróbáltam fókuszálni a sötétben, és megláttam a herceg előtt térdelő Wane alakját. -           Sajnálom, hercegem. Nem voltam elég gyors. -           A lassúságod a vesztünket is okozhatta volna! – kiáltotta a herceg, majd elindult felém. – Hercegnő, jól van? A herceg lába alatt ropogott valami. Lenéztem, és egy összetört üveg darabjait pillantottam meg. -           Mi történt? – kérdeztem. -           Egy borosüveg gurult le a tetőről. – felelte Alaris. – Elnézést kérek az iménti durva viselkedésemért, de ha nem lököm odébb, a hercegnő fejére esett volna. Jól érzi magát? Nem ese
Megjegyzés küldése
További információk

Another World

Another World A tévé előtt ültem, és hallgattam a híreket. Nem ez az első alkalom, hogy beszélnek róla. Engem mégis hirtelen ért. A játék egyre népesebb lesz, az ezres kezdőlétszámhoz képest szinte hihetetlen, hogy már a százezrest közelíti. Ez viszont nem maradhat sokáig rejtve a világ más részei elől, hamarosan az újságírók is fel fogják kapni a hírt. Ha pedig ez megtörténik, a legendáról lassan lehull a lepel. Hiszen informátorokat nem nehéz találni... Csupán jó helyen kell keresni őket. Jake… csak nem leszel hamarosan az ellenségem? Keserűen elmosolyodtam, és felálltam a kanapéról. Anyám még nem ért haza, szerdánként késő estig dolgozik. Megszokta, hogy ilyenkor már nem talál ébren. Felmentem a szobámba és ledőltem az ágyamba. A játékhoz különös módon lehet csatlakozni. Fejpánt, sisak és két-két chipes pánt kell a csuklókra és a bokákra. A rendszer képes felmérni ezáltal az egész alakot, és arcot, majd ugyanúgy megjeleníti a testet a virtuális világban is. Mindenki
Megjegyzés küldése
További információk