Ugrás a fő tartalomra

The boy who murdered love

The Boy who murdered love (dal ihlette)
A fiú, aki megölte a szerelmet


Lélekszakadva futottam előre, amíg meg nem láttam. Egy hatalmas küzdőtér közepén állt. Körülöttünk falak, hatalmas, omladozó falak. De én nem láttam mást rajta kívül. Azonnal a karjaiba akartam rohanni. Már csak pár lépés választott el tőle. Szinte észre sem vettem, ahogy a barátaim mögöttem szintén bejutnak a hatalmas térbe, és felveszik a formációt.
-           - Annie! Ne tört meg a formációt! – hallottam egy jó barát hangját.
De nem tudtam ellenállni. A fiú ott állt, és csak rám várt. Minden lépéssel egyre közelebb kerültem, egyre nyugodtabb lettem. Ekkor Devi mosolya hirtelen megváltozott. Már nem engem nézett.
Hatalmas íj került elő a semmiből, és körbefonta Devi karjait. Megtorpantam, amikor a nyíllal egy mögöttem álló barátomat célozta meg.
Sikoltás.
Vér.
-           - Shalen! – szemeimet elöntötték a könnyek, ahogy hátrafordulva megláttam a lányt. Egy nyíl állt ki a szívéből.
Újabb sikoltás. Újabb élettelen test esett a földre.
-           - Elég! – sikítottam visszafordulva Devi-hez.
Meg se hallotta. Ádáz tekintetével keresztülnézett rajtam. Mosolya vigyorgássá, majd vicsorgássá alakult át.
Térdre estem, amikor újabb nyílvessző suhant el mellettem.
-           - Elég…
Puffanás. Egy barátom fájdalmas nyögése.
-           - Fejezd be…
Sikoltás.
-           - Fejezd be! – ordítottam.
A fiú ügyet se vetett rám, miközben ismét egy nyílvessző került a kezébe a semmiből. Hátából hirtelen hófehér szárnyak törtek elő, folyamatosan megcáfolva a gyilkosságokat. A szárnyak elszakították a pólóját, ami rongyként hullott alá, felfedve ezáltal a fiú felsőtestét.
Megigézve néztem a helyet, ahol a szívének kellett volna lennie. De nem volt ott más, mint egy hatalmas sebhely.
Felkaptam a fejem, hogy újra a szemébe nézzek. Bár alig láttam a könnyektől, azt tisztán láttam, ahogy Devi szeme pirosan felizzik. Szárnyai kibontakoztak mögötte. Olyan hatalmasak voltak, hogy egészen betakarták a látóteremet.
A hófehér ragyogás teljesen elvakított. Így aztán alig vettem észre, amikor a fiú közelebb lépett hozzám, és leguggolt mellém. Felemelte a kezét, amiben immár nem volt íj, és lassan letörölt egy könnycseppet az arcomról. Reszketve figyeltem minden mozdulatát, de megmozdulni nem tudtam.
Másik kezét lassan a hátamra tette, és megnyugtatóan simogatni kezdte.
-           - D-Devi… - rekedt suttogás hagyta el a számat.
Majd éreztem, ahogy egy nyíl fúródik a hátamba.
Felsikoltottam a fájdalomtól.
Devi immár mindkét kezét az arcomon nyugtatta, körbefogva azt. Lassan közelebb hajolt, és lágyan megérintette az ajkaival az enyémeket. Ahogy elhúzta a száját, remegve estem össze.
Nem láttam többé semmit. Nem is hallottam. Csak feküdtem a hideg padlón, egy nyíllal a szívemben.
Hát ez lenne a vég?
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Érző komornyikom 5.

5.rész Másnap kómásan keltem ki az ágyból. Iszonyú rosszul aludtam, ami ritkán fordul elő velem. Az ébresztőórám hangja sértette a fülemet, és csak még hangosabb lett, amikor a sikertelen lecsapás után a földre hullott és ott folytatta őrjítő hadjáratát. Mikor felkeltem, hogy a helyére rakjam, lemehetett a vércukorszintem, mert egyszer csak elhomályosult a világ, és fekete pontok jelentek meg a szemem előtt. Megpróbáltam kitisztítani a fejem, és a fürdőszobába kullogtam. Benyitottam, majd megálltam a tükör előtt, hogy alaposan szemügyre vegyem sápadt arcomat. Csak ekkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. A zuhanykabin kinyílt, és Jay nézett ki a párával borított helységből. Akaratlanul is végigmértem. Fekete fürtjei vizesen lógtak csillogó szemébe, kidolgozott felsőteste pedig fehéren derengett a fürdőszoba lágy fényében. Egy vízcsepp lassan elindult a hajáról, és végigfolyt a mellkasán. Aztán még lejjebb tévedt a szemem. - Helena? – nézett rám mogyoróbarna szeme...
Megjegyzés küldése
További információk

Hakai 3.

3. fejezet A felszólításra nemcsak a kapuőrök mozdultak. Szinte a semmiből léptek elő és jelent meg a helytartók mellett is az általuk hozott őrség, és persze a király mellett is jó pár őr tűnt fel. A királyi udvar testőrkapitánya pedig a kapuőröket felügyelte. Az őrök száma egyértelműen utalt a birodalom felé irányuló bizalmatlanságra. Mintha az elmúlt húsz év békéje, és diplomáciai kapcsolata nem is létezett volna. A hatalmas kapu hangos dörgéssel mozdult meg. Mindenki feszült figyelemmel várt a túloldalt megjelenő hintóra. -        - N aida. – szólt halkan a király. – Vi veled van? -         - Mint mindig, atyám. – feleltem. Bár látszólag sehol sem volt a szóban forgó testőr, én tudtam, hogy a közelben van, és figyel. A sebe ugyan lelassította a mozdulatait, de ez nem volt elég ahhoz, hogy gátolja a feladata elvégzésében. Apám előrelépett én pedig mellé álltam. Körülöttünk szintén felsorakoztak a helytartók és a hozzájuk ta...
Megjegyzés küldése
További információk

Ha a menny nem is fogad vissza 14.

14. fejezet A nap hátralevő részét az ágyamban töltöttem. Bár a fájdalom elmúlt, a testem kimerültnek és nehéznek éreztem. Este viszont úgy gondoltam, vissza kell menjek az irodába. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy emberek tűnnek el. Volt egy olyan érzésem, hogy ez nem Ren műve. Én is része voltam annak a csapatnak, akik azért felelősek, hogy a démonok által kivégzett emberek utáni nyomokat eltüntessék, de egyetlen olyan feladatot sem kaptam, ami olyan eltűnt emberekre vonatkozott volna, akik idevalósiak. Bár elképzelhető, hogy Ren direkt nem nekem adta ezeket az aktákat, ennek nem láttam értelmét. Ha pedig igazam van, akkor egy másik démonról van szó. Egy rivális. Ráadásul David is bekerült a képbe. A nyomozó hamar rá fog jönni, hogy Ren vezeti ennek a városnak a démonait. És akkor támadást indít. Bennem pedig nem voltak kétségek afelől, hogy kinek az oldalára állok. Muszáj beszélnem Rennel. És meg kell védenem őt. De mindenekelőtt Braddel kell találkoznom. Rá kell jön...
Megjegyzés küldése
További információk