A kaszás 5.

5. fejezet

Amine hamarosan megkapta a kártyáit és magabiztosan megindult az első lélek felé, akit be kellett gyűjtenie. Az én kártyáimat Selson atya magához vette, hogy átirányítsa őket egy másik kaszáshoz, így én Aminével tarthattam. Megkaptam egyértelmű feladatként, hogy tanítsam meg az új kaszásnak a feladatait, holott erre egyértelműen nem volt szüksége. Mégis, ahogy ígértem megtartottam a titkát, így fenn kellett tartanunk a látszatot, hogy én irányítom a cselekedeteit, és mutatom neki az utat.

Miközben tartottunk az első lélek felé, újra és újra eszembe jutott Amine indoka, hogy miért ölte meg magát a kaszámmal. Különösnek tartottam, hogy semmilyen veszélyt nem éreztem akkoriban a kaszám felől, mintha az tudatosan beleegyezett volna, reagálva a férfi öngyilkos szándékára. Ez azt jelenti, hogy a kaszám érezte a potenciális lehetőséget, hogy Amine olyan kaszássá válik majd, aki megtartja az emlékeit. De vajon miért akarna bárki kaszás lenni?

- Ne feledjétek, ti mind bűnösök vagytok!

Az atyák által elismételt tanítás, mint egy billog, úgy lebegett a fejem fölött. A kaszások bűnösök, olyanok, akiknek életük végéig sértett, gyűlölettel és megbánással teli lelkeket kell átküldeniük a túloldalra, hogy megnyugodhassanak. Olyanok, akik ezekért a lelkekért adott esetben az életüket kockáztatják, és akik miatt senki sem lesz szomorú, ha meghalnak. Bűnös életüknek az emlékétől viszont megkímélik őket, így boldog tudatlanságban végezhetik feladataikat amíg csak tudják. Ezek a kaszások, illetve azok, akik kaszássá váltak. Ugyanakkor vannak mások, akik pusztán a születésükkel követték el azt a hatalmas bűnt, ami miatt kaszásként kell leélniük az életüket. Én is közülük való vagyok.

- Látod, tudtam én. Nem mi vagyunk a bűnösök.

Ez az emlék viszont sehova sem illett. Nekem soha nem mondtak semmi hasonlót, mégis, abban a pillanatban mikor Amine elkezdett kételkedni az atyák igazában, tisztán hallottam a női hangot, aki ellenkezik mindennel, amire valaha tanítottak. És ez nem hagyott nyugodni.

Amine benyitott az ajtón, ami ezúttal csak neki fénylett vörösen, és gyakorlott szemmel pásztázta végig a térséget. A kezdő kaszásoknak nem adnak nehéz feladatokat ameddig meg nem tanulnak harcolni a fegyverükkel, így megvadult lelkekre nem kellett számítanunk. A férfi lassú léptekkel közelítette meg a holttestet, ami ezúttal a fürdőszobában pihent, mellette pedig zölden izzott az összekuporodott lélek.

A nő meztelen testének végtagjai természetellenesen kicsavarodtak, feje a kád szélén feküdt, halántékáról vér csorgott. Szemei még nyitva voltak, szája kiáltásra nyílt, de hang már nem jöhetett ki a torkán. A mellettem álló új kaszás egy pillanatra megtorpant, majd tisztelettudóan megkerülte a holttestet, és elállította a még mindig folyó csapot, mielőtt az tengerré formálta volna az apró fürdőszobát. Aztán lehajolt a nő testéhez és lecsukta annak nyitott szemeit.

- Szia. – köszönt enyhén rekedtes hangon a léleknek.

- Baleset volt. – szipogta a nő lelke.

- Tudom. – válaszolt Amine.

- Nem mehetek így el innen. Senki sem láthatja meg így a testemet!

- Én senki vagyok? – kérdezte szomorú félmosollyal a férfi.

- Te kaszás vagy.

- Így igaz.

- És most el fogsz vinni? Ha elviszel a szüleim belehalnak majd a fájdalomba amikor megtalálnak.

- Nem fognak így látni. – mondta Amine, amire a női lélekkel együtt én is felkaptam a fejem.

- Tényleg nem? – kérdezte reménykedve a reszkető lélek. – Megígéred?

- Megígérem. – a kaszás kedvesen elmosolyodott.

Ez volt az első alkalom, hogy láttam őszintén mosolyogni.

- Rendben. Akkor veled megyek. – a női lélek kinyújtotta a kezét Amine felé, ő pedig a nő kezébe illesztette a kardját.

Aztán a lélek felizzott, majd apró darabjaira hullott. Átkelt a túloldalra.

- Nem kellett volna hazudnod neki. – szóltam a kaszáshoz.

- Nem hazudtam. – Amine felállt, és visszacsúsztatta a kardját a tokjába. – Tényleg nem hagyom, hogy a szülei így találjanak rá.

- Hogyan? Te is tudod, hogy nem mozdíthatod el a testet. Az atyák egyértelműen megmondták-

- Az ő szavuk számomra semmit sem jelent. Nem fogok a szabályaik szerint játszani. Többé már nem.

Amine elindult, hogy felvegye a testet, de én elé álltam.

- Honnan ismerted a kaszások szokásait mielőtt kaszássá váltál volna? – tettem fel hirtelen a régóta foglalkoztató kérdést.

- Ehhez neked semmi közöd. – megpróbált elmenni mellettem, de én elkaptam a karját.

- Voltál már kaszás ezelőtt, nincs igazam?

Erre a férfi megtorpant, és tágra nyílt szemekkel nézett rám. Az elképzelés már egy ideje beférkőzött a gondolataim közé, mégis teljes értelmetlenségnek tűnt. Ha egy kaszás lerója a bűneit, és meghal, akkor emberként újjászületik elfeledve minden korábbi életét és kaszás mivoltát. Ugyanakkor, ha Amine kaszásként emlékszik az emberi életére, akkor emberként is emlékezhetett a kaszásként letöltött éveire. Ez megmagyarázná, miért üdvözölte régi barátként a kardját, és honnan tud mindent a kaszások feladatairól.

- Ereszd el a karom. – szólt halkan, de a fenyegetés ott bujkált a hangjában.

Elengedtem, de nem álltam el az útjából.

- Akárhogy is, a testhez nem érhetsz hozzá.

- Mert az atyák ezt tanították? – kérdezte gúnyosan. – És mit mondtak még? Azt, hogy bűnösök vagytok? Hát hadd áruljak el egy titkot; nem minden kaszás bűnös.

- Tévedsz. – feleltem határozottan, és álltam a tekintetét. – Úgy néz ki, mégsem emlékszel mindenre a kaszásokról.

- Az atyák igazán jó munkát végeztek az agyatok átmosásával. Elkeserítő, hogy megkaptad ezt a csodálatos ajándékot – nézett a kaszámra – a tetteidet mégsem te irányítod.

- A kaszásoknak bűnhődniük kell. A tetteim csupán ezt a célt szolgálják.

- Akkor csak bűnhődj tovább. Én viszont ígéretet tettem.

- Nem érhetsz a testhez. – ismételtem meg, mire a kaszám felizzott.

Amine szemei összeszűkültek.

- Tényleg azt akarod, hogy szegény lányt ilyen állapotban találják meg?

- A kaszások nem avatkozhatnak bele az emberek dolgaiba.

- Nincs benned semmi együttérzés? Te se akarnád, hogy a holttestedre kitekert végtagokkal, meztelenül találjanak rá.

Ezen elgondolkodtam egy pillanatra, ezt pedig Amine azonnal kihasználta. Pillanatok alatt megkerült, és felkapta a testet a padlóról, majd átsétált vele a hálószobába, és befektette az ágyba. Gondosan betakarta, aztán kitépett egy lapot az éjjeliszekrényen lévő jegyzetfüzetről, és leírta a lány halálának módját és idejét rá. Mikor végzett, megállt előttem, és a szemembe nézett.

- Lehet, hogy kaszások vagyunk, – mondta – de az emberségünket soha sem szabad elveszítenünk.

- Csak remélni merem, hogy valóban felkészültél a tetteid következményeire. – feleltem. – Mert az atyákhoz el fog jutni a hír, hogy nem tartottad be a szabályaikat.

- Nem számít. Ez akkor is megérte.