Ha a menny nem is fogad vissza 15.

15. fejezet

Az információgyűjtés első lépése: férkőzz az ellenség bizalmába. Ezt mondaná egy ember. De én angyal vagyok, ha mi információt akarunk gyűjteni, azt a démonok rejtekhelyére való betöréssel érnénk el. Hiszen ők sosem fognak megbízni bennünk.

Ren most megbízik bennem.

Így igaz. Démon szerelmem hűségemmel együtt sok mást is tesztelt velem kapcsolatban, mikor meglátogattuk azt az angyalt, majd úgy döntött bízni fog bennem. Eléggé ahhoz, hogy most egy másik angyal mellé küld, mint kémet. Bízik benne, hogy hiába töltök el mellette sok időt, hű maradok a démonokhoz. Ezt a bizalmat semmiképp nem szabad elárulnom.

Ugyanakkor David nem csak erős, de figyelmes angyal is. Ha túl sokáig maradok mellette, előbb utóbb észreveszi a rendellenességemet. Tehát addig kell kiszednem belőle mindent, amíg még megbízik bennem.

- Igaza volt, David. – fordultam az angyal felé, miután Brad eltűnt a szemünk elől. – Nem vagyok ideiglenes városvédő. Ugyanakkor ennél többet nem mondhatok a feladatommal kapcsolatban.

- Megértem. – bólintott a férfi. – Ha a vezetőség úgy döntött titkosítja a küldetésed, akkor nem kényszerítelek több hazugságra.

- Köszönöm. Viszont úgy gondolom, segíthetnénk egymás munkáját.

David felvonta a szemöldökét.

- Mire gondolsz?

- Megoszthatnánk egymással bizonyos információkat. – javasoltam. – Maga démonokat keres, én pedig tudok pár dolgot a városban működő démoni szervezetről. Cserébe szeretném megkapni az eltűntek listáját, továbbá eltűnésük helyét időpontját.

Ha ezeket összehasonlítom azokkal az ügyekkel, amikkel jelenleg foglalkozom, kiderül majd, hogy valóban nem Renék felelősek-e értük. Aztán továbbíthatom Ren felé, hogy egy riválisa tevékenykedik a városban, akire majd ráfordíthatjuk a nyomozó figyelmét.

Egy percnyi gondolkodás után az angyal rábólintott.

- Megbeszéltük. – felelte.

Alig hallhatóan kifújtam az eddig benntartott levegőt. Már csak az a kérdés, hogy milyen információkat oszthatok meg Daviddel a démonokkal kapcsolatban, ami nem okoz gondot majd gondot Rennek.

Hazafelé tartottam miután a nyomozóval megbeszéltük, hogy másnap este találkozunk és átadjuk egymásnak a megfelelő információkat. Vészesen törtem a fejem, hogy mit mondjak majd neki, miközben kinyitottam a lakásom ajtaját, és beléptem. Próbáltam visszaemlékezni mindenre, amit valaha hallottam tőle.

Megkérdezhetem miért él, egy démonok lakta panel házban?

Igen, David tudta, hogy a panel, amiben lakom, főleg démonokat szállásol el. Akiknek a jelenléte ismét csak alig zavaró fájdalomként lüktetett az ereimben. Ezek szerint Brad jó munkát végzett a bennem lévő egyensúly visszaállításakor, hiszen hiába érintkeztem újra az angyallal, most nem lettem rosszul a démoni jelenlétektől.

Viszont ha tud a panelről, biztosan tud a főépületről is. Tehát ezt az információt átadhatom neki, mint általam kiderített titkot. De ez még messze nem elég. David szerint egy titkos küldetésen veszek részt, ami kapcsán a megnövekedett démoni aktivitásért felelős személyeket üldözöm, illetve őket kell kiiktatnom. Renék már jó ideje itt vannak a városban, tehát feltehetőleg ez őket nem érinti. Kivéve akkor, ha valami okból ők hívtak volna szövetségeseket a városban, hogy elraboltassanak velük bizonyos embereket. Én tudom, hogy nem így van, hiszen magam is ott dolgozom, de ha egy egyszerű angyal lennék, ezeket az információkat mind nagyon nehezen tudtam volna csak megszerezni.

De David minden bizonnyal nem Renék miatt van itt. Tehát ha sikerül bebizonyítom Ren vállalatának ártatlanságát, azzal nem kell hazudnom a nyomozónak, miközben segíthetek a démonoknak elkerülniük egy váratlan konfliktust néhány harcos angyallal. Két legyet ütök egy csapásra.

Hamar eljött a másnap este, és csalódottan vettem tudomásul, hogy sem Brad, sem pedig Ren nem keresett fel. Tudtam, hogy amíg kém vagyok, addig nem léphetnek velem közvetlen kapcsolatba, nehogy az angyal gyanút fogjon, mégis démon szerelmem hiánya hatalmas kőként nehezedett rám. Gondolataim újra és újra visszatértek hozzá, miközben aggódó hangját hallottam az emlékeimben, vagy éreztem ahogy fogta a kezem az ágyam mellett ülve, miután összeestem az irodájában.

Nagyot sóhajtottam, mikor megérkeztem a parkba, amit az angyal találka helyként említett, és leültem egy padra. Az ölembe fektettem a szobámból elhozott néhány ártalmatlan iratot, amivel majd a szavaimat terveztem igazolni.

David nem sokkal később érkezett, lazán leült mellém és felém nyújtott egy zárt borítékot.

- Itt vannak az eltűnésekkel kapcsolatos információk. – mondta, majd várakozásteljesen nézett rám. – Minden rendben? – kérdezte.

Gyorsan összeszedtem magam, nehogy meglássa rajtam a csalódottságot.

- Persze. Köszönöm. – feleltem, miközben átvettem a borítékot. – Ami az én információmat illeti, csak pár iratot sikerült elhoznom, amikor betörtem a Cross utcában lévő irodaházba. Gondolom erre már maga is rájött, ez a démonok főépülete.

- Egyelőre csak egy feltételezés volt. – bólintott, majd elismerő tekintettel nézett rám. – Lenyűgöző, hogy sikerült épségben kijönnöd onnan, miközben néhány fontos iratot is megszereztél.

Ó, ha tudná.

- Csak a munkámat végeztem. És a legfontosabb bizonyítékokhoz így sem jutottam közel, de az elmúlt hetekben végzett tevékenységeik alapján elmondhatom, hogy nem ez az a szervezet, amit keresünk. És amennyire én látom, még csak kapcsolatban sincsenek egymással.

- Azt mondtad, a vállalatban dolgozó összes démonnak utánanéztél? – kérdezte enyhe kétkedéssel a hangjában.

- Természetesen nem. De a vezérigazgatójuk dokumentumai alapján…

- Bejutottál a vezérigazgatójuk irodájába? – állt fel az angyal.

- Nos… igen. – bizonytalanodtam el.

Nem voltam benne biztos hogyan dolgoztak a nyomozók, és mi alapján szerezték az információikat a démonokról, de számomra ez tűnt a legkézenfekvőbbnek. Bele se gondoltam, hogy milyen védelmi rendszer működik az épületben, ahol dolgozom, mivel egészen eddig szabad bejárásom volt oda.

David tetőtől talpig végig mért.

- Úgy néz ki több van benned, mint azt valaha is gondoltam. Minden bizonnyal fárasztó lehet folyamatosan fenntartani az álcát, hogy csak egy gyenge angyalnak tűnj.

Idegesen elmosolyodtam. A bennem lévő halvány démoni jelenlét megteszi ezt helyettem, így semmi szükség rá, hogy álcát tartsak fenn, de a nyomozó ezt nyilvánvalóan nem is sejtheti. Így egy átlagos kívülálló számára nem vagyok más, mint egy gyenge angyal.

- Tehát ahogy mondtam, ennek a vállalatnak nincs köze az eltűnésekhez. -  jelentettem ki magabiztosan, hogy visszafordítsam a figyelmét az eredeti témára.

- Valóban úgy tűnik, de az általad elhozott néhány eltűnéssel kapcsolatos irat sajnos kevés ahhoz, hogy ezt bizonyítsa. – nézett fel a papírokból. – Továbbá rengeteg egyéb lehetőség van a vezetőjük számára, ami miatt mégis ők állhatnak a háttérben. Könnyen elképzelhető, hogy egy riválisuk akarja így gyengíteni az általuk megszállt démoni várost, ezért, hogy az ilyeneket kizárhassuk, szükségünk lenne néhány dokumentumra a vezérigazgatójuk irodájából. – az angyal megragadta a kezem, miközben visszaült mellém. – Amy, azt mondtad már betörtél egyszer oda, és nem áll szándékomban megkérdőjelezni a szavadat, de a vezetőségünk számára nélkülözhetetlenek azok a dokumentumok, amikhez így tudnánk hozzájutni. Még sosem szereztünk hasonlóan magas rangú démontól információkat.

Mélyen a szemébe néztem és magamat átkoztam.

Gratulálok Amy, most aztán megcsináltad! Ezután egész biztosan meg fog kérni, hogy…

- Ismét meg kell tenned. Mindent megteszek majd, hogy segítselek, de be kell törnöd az irodába, hogy minél több értékes információt megszerezz az angyalok számára. Ennél jobb lehetőségünk még sosem volt.

Francba.

- Egy ilyen akció beiktatása késlelteti a saját feladatom elvégzését… - ellenkeztem bizonytalanul, de David rendíthetetlen volt.

- Majd én beszélek a feletteseddel. Egészen biztosan meg fogja érteni.