15.
fejezet
Az
információgyűjtés első lépése: férkőzz az ellenség bizalmába. Ezt mondaná egy
ember. De én angyal vagyok, ha mi információt akarunk gyűjteni, azt a démonok
rejtekhelyére való betöréssel érnénk el. Hiszen ők sosem fognak megbízni
bennünk.
Ren most megbízik bennem.
Így igaz.
Démon szerelmem hűségemmel együtt sok mást is tesztelt velem kapcsolatban,
mikor meglátogattuk azt az angyalt, majd úgy döntött bízni fog bennem. Eléggé
ahhoz, hogy most egy másik angyal mellé küld, mint kémet. Bízik benne, hogy
hiába töltök el mellette sok időt, hű maradok a démonokhoz. Ezt a bizalmat
semmiképp nem szabad elárulnom.
Ugyanakkor
David nem csak erős, de figyelmes angyal is. Ha túl sokáig maradok mellette,
előbb utóbb észreveszi a rendellenességemet. Tehát addig kell kiszednem belőle
mindent, amíg még megbízik bennem.
- Igaza
volt, David. – fordultam az angyal felé, miután Brad eltűnt a szemünk elől. –
Nem vagyok ideiglenes városvédő. Ugyanakkor ennél többet nem mondhatok a feladatommal
kapcsolatban.
- Megértem.
– bólintott a férfi. – Ha a vezetőség úgy döntött titkosítja a küldetésed,
akkor nem kényszerítelek több hazugságra.
- Köszönöm.
Viszont úgy gondolom, segíthetnénk egymás munkáját.
David
felvonta a szemöldökét.
- Mire
gondolsz?
- Megoszthatnánk
egymással bizonyos információkat. – javasoltam. – Maga démonokat keres, én
pedig tudok pár dolgot a városban működő démoni szervezetről. Cserébe szeretném
megkapni az eltűntek listáját, továbbá eltűnésük helyét időpontját.
Ha ezeket
összehasonlítom azokkal az ügyekkel, amikkel jelenleg foglalkozom, kiderül
majd, hogy valóban nem Renék felelősek-e értük. Aztán továbbíthatom Ren felé,
hogy egy riválisa tevékenykedik a városban, akire majd ráfordíthatjuk a nyomozó
figyelmét.
Egy
percnyi gondolkodás után az angyal rábólintott.
-
Megbeszéltük. – felelte.
Alig
hallhatóan kifújtam az eddig benntartott levegőt. Már csak az a kérdés, hogy
milyen információkat oszthatok meg Daviddel a démonokkal kapcsolatban, ami nem
okoz gondot majd gondot Rennek.
Hazafelé
tartottam miután a nyomozóval megbeszéltük, hogy másnap este találkozunk és
átadjuk egymásnak a megfelelő információkat. Vészesen törtem a fejem, hogy mit
mondjak majd neki, miközben kinyitottam a lakásom ajtaját, és beléptem.
Próbáltam visszaemlékezni mindenre, amit valaha hallottam tőle.
Megkérdezhetem miért él, egy démonok lakta
panel házban?
Igen,
David tudta, hogy a panel, amiben lakom, főleg démonokat szállásol el. Akiknek
a jelenléte ismét csak alig zavaró fájdalomként lüktetett az ereimben. Ezek
szerint Brad jó munkát végzett a bennem lévő egyensúly visszaállításakor,
hiszen hiába érintkeztem újra az angyallal, most nem lettem rosszul a démoni
jelenlétektől.
Viszont ha
tud a panelről, biztosan tud a főépületről is. Tehát ezt az információt átadhatom
neki, mint általam kiderített titkot. De ez még messze nem elég. David szerint
egy titkos küldetésen veszek részt, ami kapcsán a megnövekedett démoni
aktivitásért felelős személyeket üldözöm, illetve őket kell kiiktatnom. Renék
már jó ideje itt vannak a városban, tehát feltehetőleg ez őket nem érinti.
Kivéve akkor, ha valami okból ők hívtak volna szövetségeseket a városban, hogy
elraboltassanak velük bizonyos embereket. Én tudom, hogy nem így van, hiszen
magam is ott dolgozom, de ha egy egyszerű angyal lennék, ezeket az
információkat mind nagyon nehezen tudtam volna csak megszerezni.
De David
minden bizonnyal nem Renék miatt van itt. Tehát ha sikerül bebizonyítom Ren
vállalatának ártatlanságát, azzal nem kell hazudnom a nyomozónak, miközben
segíthetek a démonoknak elkerülniük egy váratlan konfliktust néhány harcos
angyallal. Két legyet ütök egy csapásra.
Hamar eljött
a másnap este, és csalódottan vettem tudomásul, hogy sem Brad, sem pedig Ren
nem keresett fel. Tudtam, hogy amíg kém vagyok, addig nem léphetnek velem
közvetlen kapcsolatba, nehogy az angyal gyanút fogjon, mégis démon szerelmem
hiánya hatalmas kőként nehezedett rám. Gondolataim újra és újra visszatértek
hozzá, miközben aggódó hangját hallottam az emlékeimben, vagy éreztem ahogy
fogta a kezem az ágyam mellett ülve, miután összeestem az irodájában.
Nagyot
sóhajtottam, mikor megérkeztem a parkba, amit az angyal találka helyként
említett, és leültem egy padra. Az ölembe fektettem a szobámból elhozott néhány
ártalmatlan iratot, amivel majd a szavaimat terveztem igazolni.
David nem
sokkal később érkezett, lazán leült mellém és felém nyújtott egy zárt
borítékot.
- Itt
vannak az eltűnésekkel kapcsolatos információk. – mondta, majd
várakozásteljesen nézett rám. – Minden rendben? – kérdezte.
Gyorsan
összeszedtem magam, nehogy meglássa rajtam a csalódottságot.
- Persze.
Köszönöm. – feleltem, miközben átvettem a borítékot. – Ami az én információmat
illeti, csak pár iratot sikerült elhoznom, amikor betörtem a Cross utcában lévő
irodaházba. Gondolom erre már maga is rájött, ez a démonok főépülete.
- Egyelőre
csak egy feltételezés volt. – bólintott, majd elismerő tekintettel nézett rám.
– Lenyűgöző, hogy sikerült épségben kijönnöd onnan, miközben néhány fontos
iratot is megszereztél.
Ó, ha tudná.
- Csak a
munkámat végeztem. És a legfontosabb bizonyítékokhoz így sem jutottam közel, de
az elmúlt hetekben végzett tevékenységeik alapján elmondhatom, hogy nem ez az a
szervezet, amit keresünk. És amennyire én látom, még csak kapcsolatban
sincsenek egymással.
- Azt
mondtad, a vállalatban dolgozó összes démonnak utánanéztél? – kérdezte enyhe
kétkedéssel a hangjában.
-
Természetesen nem. De a vezérigazgatójuk dokumentumai alapján…
- Bejutottál
a vezérigazgatójuk irodájába? – állt fel az angyal.
- Nos…
igen. – bizonytalanodtam el.
Nem voltam
benne biztos hogyan dolgoztak a nyomozók, és mi alapján szerezték az
információikat a démonokról, de számomra ez tűnt a legkézenfekvőbbnek. Bele se
gondoltam, hogy milyen védelmi rendszer működik az épületben, ahol dolgozom,
mivel egészen eddig szabad bejárásom volt oda.
David
tetőtől talpig végig mért.
- Úgy néz
ki több van benned, mint azt valaha is gondoltam. Minden bizonnyal fárasztó
lehet folyamatosan fenntartani az álcát, hogy csak egy gyenge angyalnak tűnj.
Idegesen
elmosolyodtam. A bennem lévő halvány démoni jelenlét megteszi ezt helyettem,
így semmi szükség rá, hogy álcát tartsak fenn, de a nyomozó ezt nyilvánvalóan
nem is sejtheti. Így egy átlagos kívülálló számára nem vagyok más, mint egy
gyenge angyal.
- Tehát
ahogy mondtam, ennek a vállalatnak nincs köze az eltűnésekhez. - jelentettem ki magabiztosan, hogy
visszafordítsam a figyelmét az eredeti témára.
- Valóban
úgy tűnik, de az általad elhozott néhány eltűnéssel kapcsolatos irat sajnos
kevés ahhoz, hogy ezt bizonyítsa. – nézett fel a papírokból. – Továbbá rengeteg
egyéb lehetőség van a vezetőjük számára, ami miatt mégis ők állhatnak a
háttérben. Könnyen elképzelhető, hogy egy riválisuk akarja így gyengíteni az
általuk megszállt démoni várost, ezért, hogy az ilyeneket kizárhassuk,
szükségünk lenne néhány dokumentumra a vezérigazgatójuk irodájából. – az angyal
megragadta a kezem, miközben visszaült mellém. – Amy, azt mondtad már betörtél
egyszer oda, és nem áll szándékomban megkérdőjelezni a szavadat, de a vezetőségünk
számára nélkülözhetetlenek azok a dokumentumok, amikhez így tudnánk hozzájutni.
Még sosem szereztünk hasonlóan magas rangú démontól információkat.
Mélyen a
szemébe néztem és magamat átkoztam.
Gratulálok Amy, most aztán megcsináltad!
Ezután egész biztosan meg fog kérni, hogy…
- Ismét
meg kell tenned. Mindent megteszek majd, hogy segítselek, de be kell törnöd az
irodába, hogy minél több értékes információt megszerezz az angyalok számára.
Ennél jobb lehetőségünk még sosem volt.
Francba.
- Egy
ilyen akció beiktatása késlelteti a saját feladatom elvégzését… - ellenkeztem
bizonytalanul, de David rendíthetetlen volt.
- Majd én
beszélek a feletteseddel. Egészen biztosan meg fogja érteni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése