Ugrás a fő tartalomra

Ha a menny nem is fogad vissza 17.


17. fejezet

Szerencsés voltam, hogy a város szélén lévő kis hotelben még találtam üres szobát, habár az árával kevésbé voltam megelégedve. De Davidnek igaza volt; most nem mehettem vissza a lakásomba. Ha Ren valóban azt hiszi, hogy elárultam, akkor egy pillanatot sem fog várni a kivégzésemmel. A többi démonról nem is beszélve, akiknek már eddig sem tetszett, hogy ott dolgozom.
A szobámba belépve fáradtan hámoztam le magamról a ruhát, hogy egy forró fürdőt vehessek. A mai nap után, úgy éreztem igazán rám fér némi kényeztetés. Lehúztam magamról a szakadt pólót, ami nem úszta meg épségben a Rennel való harcot és az ágyra dobtam, majd megindultam a fürdőszoba felé.
Aztán megtorpantam az ablak felől érkező furcsa hang hallatán. Az elhúzott függönyt valami erősen meglengette. Talán nyitva hagyták az ablakot?
Közelebb sétáltam hozzá, hogy alaposabban szemügyre vegyem, de mielőtt még odaértem volna, valaki elkapta a kezem.
- Hol is tartottunk, angyal? – hallottam Ren hangját a hátam mögül.
Elképzelésem sem volt arról, hogyan talált meg, vagy hogyan tudta ilyen pontosan elrejteni a jelenlétét, de a hangjára felpezsdült a vérem. Érintése szinte égetett, mikor a csukómnál fogva lassan szembe fordított magával. Szárnyaim elő akartak törni a harc gondolatára, de ellenálltam a késztetésnek, és megpróbáltam józanul gondolkodni.
Meg kell magyaráznom, ami ma történt.
- Ren, én… - kezdtem, de a démon nem várta meg, hogy befejezzem a mondatot.
Az ágy melletti falhoz nyomott és hevesen csókolni kezdett.
A tűz olyan forrón áramlott szét bennem, hogy magam is meglepődtem. Gondolkodás nélkül visszacsókoltam, és karjaimat a nyaka köré vonva még közelebb húztam. Fogalmam sem volt mire véljem ezt a hirtelen támadást, de eszemben sem volt ellenkezni. Az irodai harcunk óta másra sem tudtam gondolni, csak az érintésére, és Renen sem látszott, hogy egyhamar le akarna állni.
A térdem alá nyúlt és felhúzta, hogy köré tudjam csavarni a lábam, én pedig örömmel simultam hozzá. Olyan vággyal csókolt, amit magam is éreztem, amióta csak beleszerettem, és ez reménnyel töltött el. Aztán hirtelen elhúzódott, de csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Amit ma tettél az irodámban… - lihegte.
- Nem akartam felrobbantani. – feleltem gyorsan, magam is levegő után kapkodva.
- Fogalmam sem volt, hogy ilyesmire is képes vagy. Lenyűgöző voltál.
Meglepett a bók, de nem volt időm gondolkodni rajta, mert Ren ismét megcsókolt, majd a másik térdem is felhúzva a karjaiba kapott, csak hogy az ágyhoz sétáljon velem. Óvatosan lerakott rá, majd rögtön fölém is került és összekulcsolta a kezeinket.
- Alig tudtam visszafogni magam. – közölte szemében tiszta szenvedéllyel. – Ott helyben meg akartalak csókolni, de biztos voltam benne, hogy az angyal barátod figyel.
- Nem a barátom. – ellenkeztem, mire gúnyosan felhúzta a szemöldökét.
- Nem? Akkor miért hagytad, hogy percekig ölelgessen a parkban? – kérdezte szarkasztikusan és megszorította a kezem.
- Ren… te féltékeny vagy? – néztem rá, ügyet sem vetve a fájdalomra, amit a szorítása okozott.
- Meg fogom ölni azt az angyalt. Aláírta a halálos ítéletét, amikor először hozzád ért. – közölte csillogó szemekkel.
- Féltékeny vagy. – jelentettem ki, és nem tudtam megállni, hogy el ne mosolyodjak.
- Igen, az vagyok. – mondta, majd közelebb hajolt. – most pedig vállald érte a felelősséget.

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Érző komornyikom 5.

5.rész Másnap kómásan keltem ki az ágyból. Iszonyú rosszul aludtam, ami ritkán fordul elő velem. Az ébresztőórám hangja sértette a fülemet, és csak még hangosabb lett, amikor a sikertelen lecsapás után a földre hullott és ott folytatta őrjítő hadjáratát. Mikor felkeltem, hogy a helyére rakjam, lemehetett a vércukorszintem, mert egyszer csak elhomályosult a világ, és fekete pontok jelentek meg a szemem előtt. Megpróbáltam kitisztítani a fejem, és a fürdőszobába kullogtam. Benyitottam, majd megálltam a tükör előtt, hogy alaposan szemügyre vegyem sápadt arcomat. Csak ekkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. A zuhanykabin kinyílt, és Jay nézett ki a párával borított helységből. Akaratlanul is végigmértem. Fekete fürtjei vizesen lógtak csillogó szemébe, kidolgozott felsőteste pedig fehéren derengett a fürdőszoba lágy fényében. Egy vízcsepp lassan elindult a hajáról, és végigfolyt a mellkasán. Aztán még lejjebb tévedt a szemem. - Helena? – nézett rám mogyoróbarna szeme...
Megjegyzés küldése
További információk

Hakai 3.

3. fejezet A felszólításra nemcsak a kapuőrök mozdultak. Szinte a semmiből léptek elő és jelent meg a helytartók mellett is az általuk hozott őrség, és persze a király mellett is jó pár őr tűnt fel. A királyi udvar testőrkapitánya pedig a kapuőröket felügyelte. Az őrök száma egyértelműen utalt a birodalom felé irányuló bizalmatlanságra. Mintha az elmúlt húsz év békéje, és diplomáciai kapcsolata nem is létezett volna. A hatalmas kapu hangos dörgéssel mozdult meg. Mindenki feszült figyelemmel várt a túloldalt megjelenő hintóra. -        - N aida. – szólt halkan a király. – Vi veled van? -         - Mint mindig, atyám. – feleltem. Bár látszólag sehol sem volt a szóban forgó testőr, én tudtam, hogy a közelben van, és figyel. A sebe ugyan lelassította a mozdulatait, de ez nem volt elég ahhoz, hogy gátolja a feladata elvégzésében. Apám előrelépett én pedig mellé álltam. Körülöttünk szintén felsorakoztak a helytartók és a hozzájuk ta...
Megjegyzés küldése
További információk

Ha a menny nem is fogad vissza 14.

14. fejezet A nap hátralevő részét az ágyamban töltöttem. Bár a fájdalom elmúlt, a testem kimerültnek és nehéznek éreztem. Este viszont úgy gondoltam, vissza kell menjek az irodába. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy emberek tűnnek el. Volt egy olyan érzésem, hogy ez nem Ren műve. Én is része voltam annak a csapatnak, akik azért felelősek, hogy a démonok által kivégzett emberek utáni nyomokat eltüntessék, de egyetlen olyan feladatot sem kaptam, ami olyan eltűnt emberekre vonatkozott volna, akik idevalósiak. Bár elképzelhető, hogy Ren direkt nem nekem adta ezeket az aktákat, ennek nem láttam értelmét. Ha pedig igazam van, akkor egy másik démonról van szó. Egy rivális. Ráadásul David is bekerült a képbe. A nyomozó hamar rá fog jönni, hogy Ren vezeti ennek a városnak a démonait. És akkor támadást indít. Bennem pedig nem voltak kétségek afelől, hogy kinek az oldalára állok. Muszáj beszélnem Rennel. És meg kell védenem őt. De mindenekelőtt Braddel kell találkoznom. Rá kell jön...
Megjegyzés küldése
További információk