Ugrás a fő tartalomra

Hakai 9.5

 9.5 fejezet

Alaris ébren ült az ágyán, mikor Wane megjelent az ablakában kezében egy boros üveggel. A herceg át sem öltözött, csak összekulcsolt kézzel ült bámult maga elé. Testőre megjelenésekor haragos pillantást vetett rá.

- Wane! Hol voltál egész este? – förmedt rá.

- A bálon, hercegem. Ki kellett próbálnom a kínálatot. – emelte magasba az üveget.

- Nem sikerült a tervünk, a hercegnő sértetlen. – mondta a herceg, és idegesen beletúrt a hajába.

- Sejtettem. – felelte Wane. – Az erkély korlátján nem találtam vért vagy más sérülésre utaló nyomot.

A herceg egy ideig hallgatott, majd felemelte a mellette fekvő tőrt és a testőr elé dobta.

- Ez meg micsoda? – kérdezte Wane, majd lehajolt, hogy felvegye az éles tárgyat. – A királyi család egyik tőre? Miért adtad ezt ide?

- Ezt a hercegnő dobta rám.

- Hogyan? Hogy került ez hozzá?

Alaris beharapta az ajkát.

- Itt felejtettem, amikor betörtünk a várba. – mondta kis hezitálás után.

- Tessék?! Te magaddal hoztad a Rai birodalom királyi családjának egy tőrét a titkos akciónkra? – Wane a homlokához emelte a kezét. – Ezért mondtam, hogy jobb lenne, ha egyedül mennék. Egy hercegnek nincs elég tapasztalata az ilyen betörésekhez.

- Ijesztésnek szántam! – emelte fel a hangját Alaris. – Azt hittem, ha eldobok egy tőrt, az arra járó hölgy megijed majd, és elfut. De Naida hercegnő sosem azt teszi, amire számítok.

Wane a herceg elé sétált, majd letérdelt elé. Komor arckifejezéssel nézett fel rá.

- Hercegem. – kezdte lassan, és Alaris szemébe nézett. – Ne essen kétségbe. Csak csinálja azt, amit mindig. Amiben a legjobb.

- A legjobb? – kérdezett vissza a herceg.

Alaris egy pillanatra összeráncolta a szemöldökét, pillantása az ablaküvegre tévedt, ahol tükörképe nézett vissza rá. Majd vonásai kisimultak és bólintott.

- Igazad van. – fordult vissza Wane-hez. – Csak azt kell csinálnom, amit a Rai birodalomban. Amihez a legjobban értek.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Érző komornyikom 5.

5.rész Másnap kómásan keltem ki az ágyból. Iszonyú rosszul aludtam, ami ritkán fordul elő velem. Az ébresztőórám hangja sértette a fülemet, és csak még hangosabb lett, amikor a sikertelen lecsapás után a földre hullott és ott folytatta őrjítő hadjáratát. Mikor felkeltem, hogy a helyére rakjam, lemehetett a vércukorszintem, mert egyszer csak elhomályosult a világ, és fekete pontok jelentek meg a szemem előtt. Megpróbáltam kitisztítani a fejem, és a fürdőszobába kullogtam. Benyitottam, majd megálltam a tükör előtt, hogy alaposan szemügyre vegyem sápadt arcomat. Csak ekkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. A zuhanykabin kinyílt, és Jay nézett ki a párával borított helységből. Akaratlanul is végigmértem. Fekete fürtjei vizesen lógtak csillogó szemébe, kidolgozott felsőteste pedig fehéren derengett a fürdőszoba lágy fényében. Egy vízcsepp lassan elindult a hajáról, és végigfolyt a mellkasán. Aztán még lejjebb tévedt a szemem. - Helena? – nézett rám mogyoróbarna szeme...

Hakai 3.

3. fejezet A felszólításra nemcsak a kapuőrök mozdultak. Szinte a semmiből léptek elő és jelent meg a helytartók mellett is az általuk hozott őrség, és persze a király mellett is jó pár őr tűnt fel. A királyi udvar testőrkapitánya pedig a kapuőröket felügyelte. Az őrök száma egyértelműen utalt a birodalom felé irányuló bizalmatlanságra. Mintha az elmúlt húsz év békéje, és diplomáciai kapcsolata nem is létezett volna. A hatalmas kapu hangos dörgéssel mozdult meg. Mindenki feszült figyelemmel várt a túloldalt megjelenő hintóra. -        - N aida. – szólt halkan a király. – Vi veled van? -         - Mint mindig, atyám. – feleltem. Bár látszólag sehol sem volt a szóban forgó testőr, én tudtam, hogy a közelben van, és figyel. A sebe ugyan lelassította a mozdulatait, de ez nem volt elég ahhoz, hogy gátolja a feladata elvégzésében. Apám előrelépett én pedig mellé álltam. Körülöttünk szintén felsorakoztak a helytartók és a hozzájuk ta...

Ha a menny nem is fogad vissza 14.

14. fejezet A nap hátralevő részét az ágyamban töltöttem. Bár a fájdalom elmúlt, a testem kimerültnek és nehéznek éreztem. Este viszont úgy gondoltam, vissza kell menjek az irodába. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy emberek tűnnek el. Volt egy olyan érzésem, hogy ez nem Ren műve. Én is része voltam annak a csapatnak, akik azért felelősek, hogy a démonok által kivégzett emberek utáni nyomokat eltüntessék, de egyetlen olyan feladatot sem kaptam, ami olyan eltűnt emberekre vonatkozott volna, akik idevalósiak. Bár elképzelhető, hogy Ren direkt nem nekem adta ezeket az aktákat, ennek nem láttam értelmét. Ha pedig igazam van, akkor egy másik démonról van szó. Egy rivális. Ráadásul David is bekerült a képbe. A nyomozó hamar rá fog jönni, hogy Ren vezeti ennek a városnak a démonait. És akkor támadást indít. Bennem pedig nem voltak kétségek afelől, hogy kinek az oldalára állok. Muszáj beszélnem Rennel. És meg kell védenem őt. De mindenekelőtt Braddel kell találkoznom. Rá kell jön...