Ugrás a fő tartalomra

Hakai 9.5

 9.5 fejezet

Alaris ébren ült az ágyán, mikor Wane megjelent az ablakában kezében egy boros üveggel. A herceg át sem öltözött, csak összekulcsolt kézzel ült bámult maga elé. Testőre megjelenésekor haragos pillantást vetett rá.

- Wane! Hol voltál egész este? – förmedt rá.

- A bálon, hercegem. Ki kellett próbálnom a kínálatot. – emelte magasba az üveget.

- Nem sikerült a tervünk, a hercegnő sértetlen. – mondta a herceg, és idegesen beletúrt a hajába.

- Sejtettem. – felelte Wane. – Az erkély korlátján nem találtam vért vagy más sérülésre utaló nyomot.

A herceg egy ideig hallgatott, majd felemelte a mellette fekvő tőrt és a testőr elé dobta.

- Ez meg micsoda? – kérdezte Wane, majd lehajolt, hogy felvegye az éles tárgyat. – A királyi család egyik tőre? Miért adtad ezt ide?

- Ezt a hercegnő dobta rám.

- Hogyan? Hogy került ez hozzá?

Alaris beharapta az ajkát.

- Itt felejtettem, amikor betörtünk a várba. – mondta kis hezitálás után.

- Tessék?! Te magaddal hoztad a Rai birodalom királyi családjának egy tőrét a titkos akciónkra? – Wane a homlokához emelte a kezét. – Ezért mondtam, hogy jobb lenne, ha egyedül mennék. Egy hercegnek nincs elég tapasztalata az ilyen betörésekhez.

- Ijesztésnek szántam! – emelte fel a hangját Alaris. – Azt hittem, ha eldobok egy tőrt, az arra járó hölgy megijed majd, és elfut. De Naida hercegnő sosem azt teszi, amire számítok.

Wane a herceg elé sétált, majd letérdelt elé. Komor arckifejezéssel nézett fel rá.

- Hercegem. – kezdte lassan, és Alaris szemébe nézett. – Ne essen kétségbe. Csak csinálja azt, amit mindig. Amiben a legjobb.

- A legjobb? – kérdezett vissza a herceg.

Alaris egy pillanatra összeráncolta a szemöldökét, pillantása az ablaküvegre tévedt, ahol tükörképe nézett vissza rá. Majd vonásai kisimultak és bólintott.

- Igazad van. – fordult vissza Wane-hez. – Csak azt kell csinálnom, amit a Rai birodalomban. Amihez a legjobban értek.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Érző komornyikom 1.

Érző komornyikom 1.rész Egy újabb iskolai nap. Vége. A diákok pakolnak, beszélgetnek, örülnek, hogy ezt a napot is túlélték.   Tervezgetik a programjaikat, randijukat és minden más délutáni szórakoztató elfoglaltságukat. Én a helyemet maradtam. Nem láttam értelmét a pakolásnak, hiszen a nagy tömegben úgyse jutnék ki egyhamar. Így hát csendesen néztem az embereket. -            - Heeeeleeeenaaaa – kiáltotta valaki a nevem a terem másik végéből. Abby volt az, a bolondos barátnőm. Szőke hajkoronája csak úgy lobogott mögötte, ahogy felém rohant. Őt ismerve megint el akarja hívni ebédelni Korey-t, és hogy ne legyen túl feltűnő, engem és Korey egyik haverját is magával rángatja. -            - Megint Korey, Abby? – kérdeztem tőle felvéve egyik vidám hangulatom látszatát. -             - Shhhh! – tette az ujját a szá...

Hakai 3.

3. fejezet A felszólításra nemcsak a kapuőrök mozdultak. Szinte a semmiből léptek elő és jelent meg a helytartók mellett is az általuk hozott őrség, és persze a király mellett is jó pár őr tűnt fel. A királyi udvar testőrkapitánya pedig a kapuőröket felügyelte. Az őrök száma egyértelműen utalt a birodalom felé irányuló bizalmatlanságra. Mintha az elmúlt húsz év békéje, és diplomáciai kapcsolata nem is létezett volna. A hatalmas kapu hangos dörgéssel mozdult meg. Mindenki feszült figyelemmel várt a túloldalt megjelenő hintóra. -        - N aida. – szólt halkan a király. – Vi veled van? -         - Mint mindig, atyám. – feleltem. Bár látszólag sehol sem volt a szóban forgó testőr, én tudtam, hogy a közelben van, és figyel. A sebe ugyan lelassította a mozdulatait, de ez nem volt elég ahhoz, hogy gátolja a feladata elvégzésében. Apám előrelépett én pedig mellé álltam. Körülöttünk szintén felsorakoztak a helytartók és a hozzájuk ta...

Ha a menny nem is fogad vissza 1.rész

1.rész Talán őrültség. Talán az egészet én találtam ki. Vagy meg sem szabadott volna történnie. De annyi biztos, hogy nem volt mindennapi dolog. Pontosan tudom, ki vagyok, és hogy mi a feladatom. Tudom, miért vagyok itt, hogy kik ellen harcolok. Ismerem a barátaimat, és az ellenségeimet. Hiszen születésemtől kezdve ezt tanították nekem. Másban nem is hihetek. A szárnyas lény, aki a jókért harcol, megvédi az embereket. Ez lennék én. És a társaim. Történeteink szerint évezredek óta harcolunk a démonokkal, akik sötétséget is romlást hoznak a világra. Történelem, hittan, mesék. A való életben egy csöppet máshogy van. Az angyalok között felosztották a feladatokat. Én városvédő vagyok, ami meglehetősen békés munka. Az országot területekre osztottuk magunk között, így a város, amit kaptam épp elég kis területet foglal magába ahhoz, hogy egyedül tudjam felügyelni. Hogy ez mit jelent? Ha erre téved egy démon, megölöm. Nincs kérdés. Bár az emberek közé való beépüléshez munka kell,...