Ugrás a fő tartalomra

Hakai 9.5

 9.5 fejezet

Alaris ébren ült az ágyán, mikor Wane megjelent az ablakában kezében egy boros üveggel. A herceg át sem öltözött, csak összekulcsolt kézzel ült bámult maga elé. Testőre megjelenésekor haragos pillantást vetett rá.

- Wane! Hol voltál egész este? – förmedt rá.

- A bálon, hercegem. Ki kellett próbálnom a kínálatot. – emelte magasba az üveget.

- Nem sikerült a tervünk, a hercegnő sértetlen. – mondta a herceg, és idegesen beletúrt a hajába.

- Sejtettem. – felelte Wane. – Az erkély korlátján nem találtam vért vagy más sérülésre utaló nyomot.

A herceg egy ideig hallgatott, majd felemelte a mellette fekvő tőrt és a testőr elé dobta.

- Ez meg micsoda? – kérdezte Wane, majd lehajolt, hogy felvegye az éles tárgyat. – A királyi család egyik tőre? Miért adtad ezt ide?

- Ezt a hercegnő dobta rám.

- Hogyan? Hogy került ez hozzá?

Alaris beharapta az ajkát.

- Itt felejtettem, amikor betörtünk a várba. – mondta kis hezitálás után.

- Tessék?! Te magaddal hoztad a Rai birodalom királyi családjának egy tőrét a titkos akciónkra? – Wane a homlokához emelte a kezét. – Ezért mondtam, hogy jobb lenne, ha egyedül mennék. Egy hercegnek nincs elég tapasztalata az ilyen betörésekhez.

- Ijesztésnek szántam! – emelte fel a hangját Alaris. – Azt hittem, ha eldobok egy tőrt, az arra járó hölgy megijed majd, és elfut. De Naida hercegnő sosem azt teszi, amire számítok.

Wane a herceg elé sétált, majd letérdelt elé. Komor arckifejezéssel nézett fel rá.

- Hercegem. – kezdte lassan, és Alaris szemébe nézett. – Ne essen kétségbe. Csak csinálja azt, amit mindig. Amiben a legjobb.

- A legjobb? – kérdezett vissza a herceg.

Alaris egy pillanatra összeráncolta a szemöldökét, pillantása az ablaküvegre tévedt, ahol tükörképe nézett vissza rá. Majd vonásai kisimultak és bólintott.

- Igazad van. – fordult vissza Wane-hez. – Csak azt kell csinálnom, amit a Rai birodalomban. Amihez a legjobban értek.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Érző komornyikom 1.

Érző komornyikom 1.rész Egy újabb iskolai nap. Vége. A diákok pakolnak, beszélgetnek, örülnek, hogy ezt a napot is túlélték.   Tervezgetik a programjaikat, randijukat és minden más délutáni szórakoztató elfoglaltságukat. Én a helyemet maradtam. Nem láttam értelmét a pakolásnak, hiszen a nagy tömegben úgyse jutnék ki egyhamar. Így hát csendesen néztem az embereket. -            - Heeeeleeeenaaaa – kiáltotta valaki a nevem a terem másik végéből. Abby volt az, a bolondos barátnőm. Szőke hajkoronája csak úgy lobogott mögötte, ahogy felém rohant. Őt ismerve megint el akarja hívni ebédelni Korey-t, és hogy ne legyen túl feltűnő, engem és Korey egyik haverját is magával rángatja. -            - Megint Korey, Abby? – kérdeztem tőle felvéve egyik vidám hangulatom látszatát. -             - Shhhh! – tette az ujját a szá...

Hakai 3.

3. fejezet A felszólításra nemcsak a kapuőrök mozdultak. Szinte a semmiből léptek elő és jelent meg a helytartók mellett is az általuk hozott őrség, és persze a király mellett is jó pár őr tűnt fel. A királyi udvar testőrkapitánya pedig a kapuőröket felügyelte. Az őrök száma egyértelműen utalt a birodalom felé irányuló bizalmatlanságra. Mintha az elmúlt húsz év békéje, és diplomáciai kapcsolata nem is létezett volna. A hatalmas kapu hangos dörgéssel mozdult meg. Mindenki feszült figyelemmel várt a túloldalt megjelenő hintóra. -        - N aida. – szólt halkan a király. – Vi veled van? -         - Mint mindig, atyám. – feleltem. Bár látszólag sehol sem volt a szóban forgó testőr, én tudtam, hogy a közelben van, és figyel. A sebe ugyan lelassította a mozdulatait, de ez nem volt elég ahhoz, hogy gátolja a feladata elvégzésében. Apám előrelépett én pedig mellé álltam. Körülöttünk szintén felsorakoztak a helytartók és a hozzájuk ta...

Érző komornyikom 5.

5.rész Másnap kómásan keltem ki az ágyból. Iszonyú rosszul aludtam, ami ritkán fordul elő velem. Az ébresztőórám hangja sértette a fülemet, és csak még hangosabb lett, amikor a sikertelen lecsapás után a földre hullott és ott folytatta őrjítő hadjáratát. Mikor felkeltem, hogy a helyére rakjam, lemehetett a vércukorszintem, mert egyszer csak elhomályosult a világ, és fekete pontok jelentek meg a szemem előtt. Megpróbáltam kitisztítani a fejem, és a fürdőszobába kullogtam. Benyitottam, majd megálltam a tükör előtt, hogy alaposan szemügyre vegyem sápadt arcomat. Csak ekkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. A zuhanykabin kinyílt, és Jay nézett ki a párával borított helységből. Akaratlanul is végigmértem. Fekete fürtjei vizesen lógtak csillogó szemébe, kidolgozott felsőteste pedig fehéren derengett a fürdőszoba lágy fényében. Egy vízcsepp lassan elindult a hajáról, és végigfolyt a mellkasán. Aztán még lejjebb tévedt a szemem. - Helena? – nézett rám mogyoróbarna szeme...