Ugrás a fő tartalomra

Hakai 9.5

 9.5 fejezet

Alaris ébren ült az ágyán, mikor Wane megjelent az ablakában kezében egy boros üveggel. A herceg át sem öltözött, csak összekulcsolt kézzel ült bámult maga elé. Testőre megjelenésekor haragos pillantást vetett rá.

- Wane! Hol voltál egész este? – förmedt rá.

- A bálon, hercegem. Ki kellett próbálnom a kínálatot. – emelte magasba az üveget.

- Nem sikerült a tervünk, a hercegnő sértetlen. – mondta a herceg, és idegesen beletúrt a hajába.

- Sejtettem. – felelte Wane. – Az erkély korlátján nem találtam vért vagy más sérülésre utaló nyomot.

A herceg egy ideig hallgatott, majd felemelte a mellette fekvő tőrt és a testőr elé dobta.

- Ez meg micsoda? – kérdezte Wane, majd lehajolt, hogy felvegye az éles tárgyat. – A királyi család egyik tőre? Miért adtad ezt ide?

- Ezt a hercegnő dobta rám.

- Hogyan? Hogy került ez hozzá?

Alaris beharapta az ajkát.

- Itt felejtettem, amikor betörtünk a várba. – mondta kis hezitálás után.

- Tessék?! Te magaddal hoztad a Rai birodalom királyi családjának egy tőrét a titkos akciónkra? – Wane a homlokához emelte a kezét. – Ezért mondtam, hogy jobb lenne, ha egyedül mennék. Egy hercegnek nincs elég tapasztalata az ilyen betörésekhez.

- Ijesztésnek szántam! – emelte fel a hangját Alaris. – Azt hittem, ha eldobok egy tőrt, az arra járó hölgy megijed majd, és elfut. De Naida hercegnő sosem azt teszi, amire számítok.

Wane a herceg elé sétált, majd letérdelt elé. Komor arckifejezéssel nézett fel rá.

- Hercegem. – kezdte lassan, és Alaris szemébe nézett. – Ne essen kétségbe. Csak csinálja azt, amit mindig. Amiben a legjobb.

- A legjobb? – kérdezett vissza a herceg.

Alaris egy pillanatra összeráncolta a szemöldökét, pillantása az ablaküvegre tévedt, ahol tükörképe nézett vissza rá. Majd vonásai kisimultak és bólintott.

- Igazad van. – fordult vissza Wane-hez. – Csak azt kell csinálnom, amit a Rai birodalomban. Amihez a legjobban értek.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Érző komornyikom 2.

Érző komornyikom 2.rész -            - Komolyan?! – akadt ki Abby, amikor elmondtam neki, hogy a szüleim még egy nappal eltolták a hazaérkezésüket. – Én a helyükben már rég leléptem volna, és hazasietnék a lányomhoz. Hogy hagyhatnak egyedül ilyen sokáig? -            - Ugyan, hiszen én mondtam nekik, hogy menjenek csak. – feleltem, miközben azon gondolkoztam, hogy, vajon nekem is ki kellett volna akadnom a telefonba, amikor anyámtól meghallottam. Aztán arra jutottam, hogy jól döntöttem, amiért nem akadtam ki neki. -            - Az is felelőtlen döntés volt. – folytatta a kioktatást Abby. – Nem kellett volna hagynod. Így tényleg magányos leszel. -            - Nyugi, tényleg nem vagyok magányos. Hiszen te is itt vagy nekem. Meg a te Korey-ed is. Nem igaz? – vigyorogtam. Ha...

A kaszás 1.

1.fejezet Lassan lépkedtem a célom felé. Nem kellett sietnem, tudtam, hogy akkor fogok odaérni, amikor szükséges. Kaszám kényelmesen nyomta a vállamat. Hosszú köpenyem a földet söpörte, a fejemen lévő csuklya segített kizárni a külvilágot. Habár sosem teljesen. - Egy kaszás! - Istenem, felénk jön! - Ne nézz rá! Megátkoz! A fülemben visszhangot vertek a saját lépteim. Körülöttem emberek jelentek meg majd tűntek el. Félelemmel néztek rám és a sötét kaszámra, igyekeztek minél távolabb maradni. Még a velem szembejövő autók is visszafordultak. Tudták mit jelent, ha egy hozzám hasonlót látnak. De most nem értük jöttem, hanem egy ház felé tartottam. Egy háza felé, melynek ajtaja vöröslött a délutáni szürkületben. Bár ezt csak mi láttunk. A kaszások. Megálltam az ajtó előtt. Gyönyörű volt. Ehhez a csodálatos színhez sosem fogok hozzászokni. Csak úgy vonzotta a tekintetemet. A kilincsre tettem a kezem, és egy mozdulattal kinyitottam. Beléptem, és rögtön megláttam a szoba sa...

Hakai 9.

 9. fejezet Aznap este Vi nem jött el a szobámba. Úgy gondoltam, ez egy jó dolog, hiszen Vi-nek most sok pihenésre volt szüksége, és ismerve a gyógyítóinkat tudtam jól, hogy nem fogják elengedni. Ennek ellenére valahogy mégis magányos voltam. Nem tudtam aludni. Bámultam a mennyezetet a sötét szobában és a hercegre gondoltam. Alaris hangja csalódott volt, amikor észrevette, hogy nem sérültem meg. Ebben biztos voltam. Csak nem értettem az okát. Mi haszna lett volna belőle, ha megsérülök? Ráadásul mindenképpen látni akarta a sebemet. Vajon mire számított? Mire volt kíváncsi? És ami a legfontosabb, vajon tényleg megrendezett volna egy támadást, csak hogy ezt kiderítse? Az oldalamra fordultam, és a beszűrődő holdfényben magam elé tartottam a kezem. A bőröm fehérebb volt, mint a legtöbb emberé, mivel apámnak köszönhetően többet tartózkodtam a vár falaim belül, mint a napfényen. Valahol azt olvastam, hogy ez a legtöbb hercegnővel így van, hiszen a király jobban védi őket, mint a fiáva...