Hakai 6.

6. fejezet

Az előttem felsorakozó emberek mintha sosem akartak volna elfogyni. A birodalom minden területéről jöttek nemesek, hogy elmondják jókívánságukat, és ajándékozzanak valamit. Annyi ékszert kaptam, hogy legalább kétharmadát biztosan el fogom ajándékozni ezután a bál után. Órák is eltelhettek, mire az utolsó nemesnek is megköszöntem az ajándékait, majd pár udvarias szó után csatlakozott a bálban részvevőkhöz. A lábaimat nyomta a díszes cipő, amit viseltem, és a szoros derékkötő alig engedett levegőhöz jutni, mégis egy pillanatra sem engedtem el magam. Különös figyelmet fordítottam rá, hogy a tartásom egyenes maradjon, és a mosolyomat is fent tartsam az egész ajándékozás alatt. Ezért aztán a szemem sem rebbent, amikor a nemesek tovább állásával megjelent az utolsó személy, Seamon király, fiával az oldalán. A király hófehér ruhát viselt, melyben arany díszítések voltak. Korona nem volt a fején, de magabiztos mosolya és megjelenése elég volt ahhoz, hogy magára vonzza a szemeket. Alaris herceg sötétbarna nadrágot és aranyszínű öltönyt viselt, ami nagyon különbözött az apja ruhájától, azonban nem volt kevésbé elegáns. A herceg komor arckifejezéssel közeledett az emelvény felé, kezében valami nagy és kerek dolgot tartott.

Az arckifejezése ellenére a Rai birodalom királya és fia mögött nem egy hölgyet láttam, amint arcukat a legyezőjük mögé rejtve figyelik minden lépésüket, várva a pillanatot, amikor valamelyikük magukra marad.

Mikor közelebb értek, apám is előre lépett, majd megrázta a király kezét.

-          Úgy néz ki a nagy hal a végére maradt. – mormogta mögöttem Gaius kormányzó.

A három vezető apámmal együtt végig mellettem volt az ajándékozás alatt. Biztos voltam benne, hogy ők még nálam is jobban várták a bál végét.

-          Naida hercegnő. – fordult felém Seamon király, majd a fia kezében lévő nehéz tárgyra mutatott. – A Rai birodalomból ezt az ereklyét, a Védelem pajzsát hoztuk el ajándék gyanánt, mely a Rai birodalom első királyáé, Leviath-é volt. Remélem a pajzs szimbólumként szolgál majd, mely kifejezi a Rai és a Hakai birodalom közötti barátságot.

Alaris lerakta elém a nehéz tárgyat. A pajzs szélei rezes árnyalatot vettek fel, oldala kissé kopottas volt, de még így is jól felismerhető volt a ráfestett jelenet. A pajzs közepén egy katona állt, hosszú lándzsával és pajzzsal, és egy hosszú, kék kígyószerű lénnyel viaskodott.

-          A pajzsra Leviath halála után került rá a rajta látható festmény. A jelenet pedig a minden bizonnyal Ön által is jól ismert legendából van.

-          Legenda?

Seamon király apámra pillantott, majd szóra nyitotta a száját, de Aeneas király megelőzte.

-          Nem legenda, hanem gyerekmese. A Jégsárkány története.

Seamon király mosolya szélesebb lett.

-          Az nem csak egy gyerekmese.

A szemem sarkából láttam, ahogy apám arca elkomorodik. Alaris herceg szeme ide-oda cikázott a két király között.

-          Köszönöm az ajándékot, Seamon király, Alaris herceg. – törtem meg a csendet. – A pajzsot különleges helyen fogom elhelyeztetni, ahol biztosítva lesz a Rai birodalom ereklyéjének biztonsága. Osztozom az érzéseiken, és remélem tényleg képes lesz a birodalmaink közötti barátság szimbólumává válni.

Seamon király visszafordult hozzám, majd bólintott.

-          Úgy legyen. – mondta, majd biccentett apám felé, és elment.

Alaris az apja után fordult, de az emelvényen maradt. Egy pillanatig mintha nem tudta volna eldönteni, hogy utánamenjen, vagy maradjon. A keze egy rövid időre ökölbe szorult, mielőtt ellazította volna az ujjait. Várakozón néztem rá.

Végül a herceg felém fordult, majd elmosolyodott.

-          Hercegnő, lenne kedve velem levegőzni egy kicsit? Biztos kimerült a vendégek fogadásától.

A friss levegő nekem sem ártana. Apám felé fordultam, aki beleegyezően bólintott.

-          Szívesen, Alaris herceg. – feleltem, majd elfogadva a herceg karját, hagytam, hogy levezessen az emelvényről.