Ugrás a fő tartalomra

Hakai 8.5

8.5 fejezet

Wane az erkélyen térdelt, és nézte ahogy a herceg elvezeti a sérült hercegnőt. Valamiért az jutott eszébe, hogy jól mutatnak együtt. Ez a gondolat annyira meglepte, hogy rögtön tagadóan rázni kezdte a fejét. Miután kitisztította a gondolatait, a korláthoz lépett és végig nézett az azt díszítő kardokon. Megkereste a helyet, ahol a hercegnő állt, és alaposan megvizsgálta a korlátot, de az imént történteknek nyoma sem volt. Nem volt ott se vér, se szakadt ruhadarab. A kardok itt is ugyanolyanok voltak, mint a többi helyen.

Wane felsóhajtott. Ezek szerint a tervük elbukott.

Ekkor egy suhanást hallott, majd egy éles fémet érzett a torkánál.

- Hol van a hercegnő? – kérdezte egy női hang, mire a testőr elmosolyodott.

- A sérülteknek ágyban a helyük. – felelte Wane.

- Válaszolj a kérdésemre. – sziszegte a fogai között Vi, miközben közelebb vitte a tőrt a férfi torkához.

- Nemrég mentek el a herceggel. – válaszolta. – Úgy tudom a hercegnő szobája volt az úti cél.

- Tessék?!

Wane kihasználta a nő pillanatnyi figyelmetlenségét, elkapta a tőrt szorító karját, majd a nő mögé került és hátra csavarta a kezét. A tőr kiesett Vi kezéből, és még mielőtt reagálhatott volna, Wane a másik kezét is elkapta.

- Sose kerülj egy tapasztalt harcos mögé. – súgta a férfi a testőrnő fülébe.

Vi felszisszent a fájdalomtól, mikor megérezte Wane erős szorítását a sérült karján.

- Eressz el. – szűrte a fogai között, és maga is meglepődött, amikor a férfi engedelmeskedett.

Vi karja erőtlenül hullott le maga mellé. Bár Wane mögötte állt, mégsem fordult meg. Fejét lehajtotta, vállai megereszkedtek. Egyértelműen látszott, hogy az iménti összecsapás sokat vett ki az erejéből.

- Miért nem kísérted el őket? – kérdezte a férfitól.

- Én, nos… hátra maradtam nyomozni.

- Nyomozni?

Vi erre már megfordult és a férfi szemébe nézett, de az kerülte a pillantását.

- Mi történt?

- Semmi olyan, ami miatt aggódnod kéne. – forgatta a szemét Wane.

- A hercegnő veszélyben volt?!

- Te nagyobb veszélyben leszel, ha továbbra is figyelmen kívül hagyod a sérülésed.

- Meg kell keresnem a hercegnőt. – mondta Vi, de amint tett egy lépést a lábai összecsuklottak alatta.

Wane az utolsó pillanatban kapta el, mielőtt a nő a kemény talajnak csapódott volna. Vi egész teste lángolt a láztól. A testőrnő szaggatottan vette a levegőt, mellkasa szabálytalan ritmusban emelkedett és süllyedt, és az arca kipirosodott. Wane a nő térdei alá nyúlt és a karjaiba vette. Szemöldökét összeráncolva nézett végig a gondos kötésen, ami a nő egész jobb karját beborította.

- Ha akkoriban nem lettél volna annyira kitartó – suttogta. – Akkor nem kellett volna így megsérülnöd.

Wane magához szorította az eszméletlen nőt, majd vissza sem nézve a bál felé, leugrott vele az erkélyről.


Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Érző komornyikom 5.

5.rész Másnap kómásan keltem ki az ágyból. Iszonyú rosszul aludtam, ami ritkán fordul elő velem. Az ébresztőórám hangja sértette a fülemet, és csak még hangosabb lett, amikor a sikertelen lecsapás után a földre hullott és ott folytatta őrjítő hadjáratát. Mikor felkeltem, hogy a helyére rakjam, lemehetett a vércukorszintem, mert egyszer csak elhomályosult a világ, és fekete pontok jelentek meg a szemem előtt. Megpróbáltam kitisztítani a fejem, és a fürdőszobába kullogtam. Benyitottam, majd megálltam a tükör előtt, hogy alaposan szemügyre vegyem sápadt arcomat. Csak ekkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. A zuhanykabin kinyílt, és Jay nézett ki a párával borított helységből. Akaratlanul is végigmértem. Fekete fürtjei vizesen lógtak csillogó szemébe, kidolgozott felsőteste pedig fehéren derengett a fürdőszoba lágy fényében. Egy vízcsepp lassan elindult a hajáról, és végigfolyt a mellkasán. Aztán még lejjebb tévedt a szemem. - Helena? – nézett rám mogyoróbarna szeme...
Megjegyzés küldése
További információk

Hakai 3.

3. fejezet A felszólításra nemcsak a kapuőrök mozdultak. Szinte a semmiből léptek elő és jelent meg a helytartók mellett is az általuk hozott őrség, és persze a király mellett is jó pár őr tűnt fel. A királyi udvar testőrkapitánya pedig a kapuőröket felügyelte. Az őrök száma egyértelműen utalt a birodalom felé irányuló bizalmatlanságra. Mintha az elmúlt húsz év békéje, és diplomáciai kapcsolata nem is létezett volna. A hatalmas kapu hangos dörgéssel mozdult meg. Mindenki feszült figyelemmel várt a túloldalt megjelenő hintóra. -        - N aida. – szólt halkan a király. – Vi veled van? -         - Mint mindig, atyám. – feleltem. Bár látszólag sehol sem volt a szóban forgó testőr, én tudtam, hogy a közelben van, és figyel. A sebe ugyan lelassította a mozdulatait, de ez nem volt elég ahhoz, hogy gátolja a feladata elvégzésében. Apám előrelépett én pedig mellé álltam. Körülöttünk szintén felsorakoztak a helytartók és a hozzájuk ta...
Megjegyzés küldése
További információk

Ha a menny nem is fogad vissza 14.

14. fejezet A nap hátralevő részét az ágyamban töltöttem. Bár a fájdalom elmúlt, a testem kimerültnek és nehéznek éreztem. Este viszont úgy gondoltam, vissza kell menjek az irodába. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy emberek tűnnek el. Volt egy olyan érzésem, hogy ez nem Ren műve. Én is része voltam annak a csapatnak, akik azért felelősek, hogy a démonok által kivégzett emberek utáni nyomokat eltüntessék, de egyetlen olyan feladatot sem kaptam, ami olyan eltűnt emberekre vonatkozott volna, akik idevalósiak. Bár elképzelhető, hogy Ren direkt nem nekem adta ezeket az aktákat, ennek nem láttam értelmét. Ha pedig igazam van, akkor egy másik démonról van szó. Egy rivális. Ráadásul David is bekerült a képbe. A nyomozó hamar rá fog jönni, hogy Ren vezeti ennek a városnak a démonait. És akkor támadást indít. Bennem pedig nem voltak kétségek afelől, hogy kinek az oldalára állok. Muszáj beszélnem Rennel. És meg kell védenem őt. De mindenekelőtt Braddel kell találkoznom. Rá kell jön...
Megjegyzés küldése
További információk