Ugrás a fő tartalomra

Ha a menny nem is fogad vissza 5.

Ha a menny nem is fogad vissza
5.rész


Két órával később már volt egy rendes irodám, és a feladatom a démonok által kivégzettek nyomainak eltűntetése volt. Ki hitte volna, hogy a démonoknál is van, aki csak egésznap ül, és írogat?
Az irodát Brad szerezte nekem, a fehér köpenyes férfi, aki, mint kiderült kísérletekkel foglalkozik. Hogy milyen kísérletekről van szó, azt nem akartam megkérdezni. Voltak elképzeléseim mivel foglalkozhat egy démon tudós.
Bradnek mindent elmondtam magamról, miután ő volt az egyetlen személy, aki szóba állt velem ezen a helyen. És nem is voltak titkaim. A férfi pszichológiai torzulással, vagy elfajzással magyarázta a Renhez való kötöttségem, ami még az angyali feladataimtól is elszakított. Aztán nagy örömömre beszélt Renről is. Elég magas fokozatú volt, a démonok hierarchiája szerint, több beosztottja volt, és többnyire terepmunkát végzett. Értsd: embereket vagy angyalokat gyilkolt, vagy az ő meggyilkolásukra adott ki parancsot. Az ilyen dolgok hallatán még mindig felizzik bennem a düh és a vágy, hogy megmentsem őket. Nehéz lesz elnyomni.
Persze Brad nem ingyen beszélt nekem minderről. Később meg kell látogatnom a laborjában. De vállaltam a kockázatot.
Brad néhány órára magamra hagyott, én pedig úgy döntöttem meglátogatom újdonsült főnökömet, Rent. Úgy tűnik ő volt az épület tulajdonosa, és ennek a cégnek a vezetője. Az emberek kedvéért tartották a formaságokat.
A lépcsőn felérve idegesen kopogtattam az ajtaján. Szinte azonnal kinyitotta, én pedig hátrahőköltem a közelségétől. Pillantásával végigmért, tekintete kifürkészhetetlen volt.
Megköszörültem a torkom.
-          - Brad adott egy irodát. Mától itt dolgozok. – nyögtem ki nehezen.
Rennek megindult felém a keze, én pedig összerezzentem. Végül csak a kezemet fogta meg, és behúzott az irodájába. Megállt előttem és keményen a szemembe nézett.
-           - Ha nekem dolgozol, tisztában kell lenned néhány dologgal.
Bólintottam.
-           - Először is; nem öldösheted az embereimet. Másodszor; bevetésre velem jössz. Még nem győztél meg a hűségedről. És harmadszor; nem tudom, mit akarsz tőlem, de nem fogod megkapni. Csak addig mehetsz, ameddig én akarom, hogy menj. Csak azt csinálod, amit én mondok, hogy csinálj, megértetted?
Ez rendesen bántottam a büszkeségem, de egyelőre csak rábólintottam. Majd meglátja, hogy hasznosabbnak bizonyulok annál, mint, hogy így bánjon velem. És az érzéseimet sem adom fel. Nem, azok után amiken keresztül mentem miatta.
-           - A francba is, ne nézz így rám! – tolt el magától, majd visszaült az asztala mögé. – Sosem találkoztam még ilyen képességekkel, de ne használd ezt többet rajtam! Ne csináld ezt a vonzást!
A szemem tágra nyílt a meglepetéstől.
-           - Milyen vonzást? – néztem rá óvatosan.
-           - Hát ezt! Mindig meg akarlak érinteni, amikor a közelemben vagy. Hagyd abba!
A szívem hevesebben kezdett verni. Közelebb léptem az asztalához.
-           - Nincs semmilyen vonzó képességem. Ha vonzódsz hozzám, az nem egy különleges képesség miatt van. – mondtam, azzal megfordultam, és kimentem az irodájából.
Egész testemben remegtem, ahogy futottam Bradhez. Szinte feltéptem az ajtaját.
-           - Hohó! Nyugi, kislány. – rakott le óvatosan egy kémcsövet. – Beszéltél Rennel?
-           - Brad! – álltam meg az orra előtt. – Meg akarsz érinteni?
Brad mohón végignézett.
-           - Persze, hogy meg akarlak. Minden egyes szövetedből mintát akarok venni, hogy tanulmányozhassam, mennyiben különbözik egy angyal lénye egy démonétól. A halott angyalok nem voltak túl nagy segítség.
-           - Nem úgy értem! – csattantam fel. – Hanem, hogy vonzódsz-e hozzám? Érzel valami különleges erőt áradni belőlem, ami arra késztet, hogy megérints?
Brad unottam válaszolt, miközben elővett egy tűt.
-           - Nem. Ha partnert keresel egy éjszakai kalandhoz, rossz embert választottál. Különben nem Ren után futkosol? Elmúlt a kötődésed? – nézett fel meglepetten.
-           - Nem, nem múlt el – mondtam csalódottan, mire Brad megnyugodott. Úgy látszik ezt is tanulmányozni akarja, hogy alakult ki. – Csak Ren azt mondta, hogy, ha a közelében vagyok, meg akar érinteni. Azt hitte, ez valami furcsa képességem.
Brad elgondolkodva méregette a tűt, amit időközben belém szúrt, hogy vegyen egy kis vért. Szinte meg sem éreztem a fájdalmat.
-           - Amy! Legközelebb szólj, ha találkozol Rennel. Ott akarok lenni.
Beleegyezően bólintottam, miközben egyre álmosabb lettem. Talán Brad valami altatófélét is belém fecskendezett időközben? Nem, egyszerű altató nem működik egy angyalon…
-           - Brad… - próbáltam artikulálni, de a szavaim értelmetlen foszlányok voltak csak.
Nem tudtam megszólalni, nem tudtam mozdulni, és a szemem is lassan lecsukódott. Talán itt az ideje, hogy meghaljak?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Érző komornyikom 1.

Érző komornyikom 1.rész Egy újabb iskolai nap. Vége. A diákok pakolnak, beszélgetnek, örülnek, hogy ezt a napot is túlélték.   Tervezgetik a programjaikat, randijukat és minden más délutáni szórakoztató elfoglaltságukat. Én a helyemet maradtam. Nem láttam értelmét a pakolásnak, hiszen a nagy tömegben úgyse jutnék ki egyhamar. Így hát csendesen néztem az embereket. -            - Heeeeleeeenaaaa – kiáltotta valaki a nevem a terem másik végéből. Abby volt az, a bolondos barátnőm. Szőke hajkoronája csak úgy lobogott mögötte, ahogy felém rohant. Őt ismerve megint el akarja hívni ebédelni Korey-t, és hogy ne legyen túl feltűnő, engem és Korey egyik haverját is magával rángatja. -            - Megint Korey, Abby? – kérdeztem tőle felvéve egyik vidám hangulatom látszatát. -             - Shhhh! – tette az ujját a szá...

Hakai 3.

3. fejezet A felszólításra nemcsak a kapuőrök mozdultak. Szinte a semmiből léptek elő és jelent meg a helytartók mellett is az általuk hozott őrség, és persze a király mellett is jó pár őr tűnt fel. A királyi udvar testőrkapitánya pedig a kapuőröket felügyelte. Az őrök száma egyértelműen utalt a birodalom felé irányuló bizalmatlanságra. Mintha az elmúlt húsz év békéje, és diplomáciai kapcsolata nem is létezett volna. A hatalmas kapu hangos dörgéssel mozdult meg. Mindenki feszült figyelemmel várt a túloldalt megjelenő hintóra. -        - N aida. – szólt halkan a király. – Vi veled van? -         - Mint mindig, atyám. – feleltem. Bár látszólag sehol sem volt a szóban forgó testőr, én tudtam, hogy a közelben van, és figyel. A sebe ugyan lelassította a mozdulatait, de ez nem volt elég ahhoz, hogy gátolja a feladata elvégzésében. Apám előrelépett én pedig mellé álltam. Körülöttünk szintén felsorakoztak a helytartók és a hozzájuk ta...

Ha a menny nem is fogad vissza 1.rész

1.rész Talán őrültség. Talán az egészet én találtam ki. Vagy meg sem szabadott volna történnie. De annyi biztos, hogy nem volt mindennapi dolog. Pontosan tudom, ki vagyok, és hogy mi a feladatom. Tudom, miért vagyok itt, hogy kik ellen harcolok. Ismerem a barátaimat, és az ellenségeimet. Hiszen születésemtől kezdve ezt tanították nekem. Másban nem is hihetek. A szárnyas lény, aki a jókért harcol, megvédi az embereket. Ez lennék én. És a társaim. Történeteink szerint évezredek óta harcolunk a démonokkal, akik sötétséget is romlást hoznak a világra. Történelem, hittan, mesék. A való életben egy csöppet máshogy van. Az angyalok között felosztották a feladatokat. Én városvédő vagyok, ami meglehetősen békés munka. Az országot területekre osztottuk magunk között, így a város, amit kaptam épp elég kis területet foglal magába ahhoz, hogy egyedül tudjam felügyelni. Hogy ez mit jelent? Ha erre téved egy démon, megölöm. Nincs kérdés. Bár az emberek közé való beépüléshez munka kell,...