Ugrás a fő tartalomra

Ha a menny nem is fogad vissza 5.

Ha a menny nem is fogad vissza
5.rész


Két órával később már volt egy rendes irodám, és a feladatom a démonok által kivégzettek nyomainak eltűntetése volt. Ki hitte volna, hogy a démonoknál is van, aki csak egésznap ül, és írogat?
Az irodát Brad szerezte nekem, a fehér köpenyes férfi, aki, mint kiderült kísérletekkel foglalkozik. Hogy milyen kísérletekről van szó, azt nem akartam megkérdezni. Voltak elképzeléseim mivel foglalkozhat egy démon tudós.
Bradnek mindent elmondtam magamról, miután ő volt az egyetlen személy, aki szóba állt velem ezen a helyen. És nem is voltak titkaim. A férfi pszichológiai torzulással, vagy elfajzással magyarázta a Renhez való kötöttségem, ami még az angyali feladataimtól is elszakított. Aztán nagy örömömre beszélt Renről is. Elég magas fokozatú volt, a démonok hierarchiája szerint, több beosztottja volt, és többnyire terepmunkát végzett. Értsd: embereket vagy angyalokat gyilkolt, vagy az ő meggyilkolásukra adott ki parancsot. Az ilyen dolgok hallatán még mindig felizzik bennem a düh és a vágy, hogy megmentsem őket. Nehéz lesz elnyomni.
Persze Brad nem ingyen beszélt nekem minderről. Később meg kell látogatnom a laborjában. De vállaltam a kockázatot.
Brad néhány órára magamra hagyott, én pedig úgy döntöttem meglátogatom újdonsült főnökömet, Rent. Úgy tűnik ő volt az épület tulajdonosa, és ennek a cégnek a vezetője. Az emberek kedvéért tartották a formaságokat.
A lépcsőn felérve idegesen kopogtattam az ajtaján. Szinte azonnal kinyitotta, én pedig hátrahőköltem a közelségétől. Pillantásával végigmért, tekintete kifürkészhetetlen volt.
Megköszörültem a torkom.
-          - Brad adott egy irodát. Mától itt dolgozok. – nyögtem ki nehezen.
Rennek megindult felém a keze, én pedig összerezzentem. Végül csak a kezemet fogta meg, és behúzott az irodájába. Megállt előttem és keményen a szemembe nézett.
-           - Ha nekem dolgozol, tisztában kell lenned néhány dologgal.
Bólintottam.
-           - Először is; nem öldösheted az embereimet. Másodszor; bevetésre velem jössz. Még nem győztél meg a hűségedről. És harmadszor; nem tudom, mit akarsz tőlem, de nem fogod megkapni. Csak addig mehetsz, ameddig én akarom, hogy menj. Csak azt csinálod, amit én mondok, hogy csinálj, megértetted?
Ez rendesen bántottam a büszkeségem, de egyelőre csak rábólintottam. Majd meglátja, hogy hasznosabbnak bizonyulok annál, mint, hogy így bánjon velem. És az érzéseimet sem adom fel. Nem, azok után amiken keresztül mentem miatta.
-           - A francba is, ne nézz így rám! – tolt el magától, majd visszaült az asztala mögé. – Sosem találkoztam még ilyen képességekkel, de ne használd ezt többet rajtam! Ne csináld ezt a vonzást!
A szemem tágra nyílt a meglepetéstől.
-           - Milyen vonzást? – néztem rá óvatosan.
-           - Hát ezt! Mindig meg akarlak érinteni, amikor a közelemben vagy. Hagyd abba!
A szívem hevesebben kezdett verni. Közelebb léptem az asztalához.
-           - Nincs semmilyen vonzó képességem. Ha vonzódsz hozzám, az nem egy különleges képesség miatt van. – mondtam, azzal megfordultam, és kimentem az irodájából.
Egész testemben remegtem, ahogy futottam Bradhez. Szinte feltéptem az ajtaját.
-           - Hohó! Nyugi, kislány. – rakott le óvatosan egy kémcsövet. – Beszéltél Rennel?
-           - Brad! – álltam meg az orra előtt. – Meg akarsz érinteni?
Brad mohón végignézett.
-           - Persze, hogy meg akarlak. Minden egyes szövetedből mintát akarok venni, hogy tanulmányozhassam, mennyiben különbözik egy angyal lénye egy démonétól. A halott angyalok nem voltak túl nagy segítség.
-           - Nem úgy értem! – csattantam fel. – Hanem, hogy vonzódsz-e hozzám? Érzel valami különleges erőt áradni belőlem, ami arra késztet, hogy megérints?
Brad unottam válaszolt, miközben elővett egy tűt.
-           - Nem. Ha partnert keresel egy éjszakai kalandhoz, rossz embert választottál. Különben nem Ren után futkosol? Elmúlt a kötődésed? – nézett fel meglepetten.
-           - Nem, nem múlt el – mondtam csalódottan, mire Brad megnyugodott. Úgy látszik ezt is tanulmányozni akarja, hogy alakult ki. – Csak Ren azt mondta, hogy, ha a közelében vagyok, meg akar érinteni. Azt hitte, ez valami furcsa képességem.
Brad elgondolkodva méregette a tűt, amit időközben belém szúrt, hogy vegyen egy kis vért. Szinte meg sem éreztem a fájdalmat.
-           - Amy! Legközelebb szólj, ha találkozol Rennel. Ott akarok lenni.
Beleegyezően bólintottam, miközben egyre álmosabb lettem. Talán Brad valami altatófélét is belém fecskendezett időközben? Nem, egyszerű altató nem működik egy angyalon…
-           - Brad… - próbáltam artikulálni, de a szavaim értelmetlen foszlányok voltak csak.
Nem tudtam megszólalni, nem tudtam mozdulni, és a szemem is lassan lecsukódott. Talán itt az ideje, hogy meghaljak?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Érző komornyikom 2.

Érző komornyikom 2.rész -            - Komolyan?! – akadt ki Abby, amikor elmondtam neki, hogy a szüleim még egy nappal eltolták a hazaérkezésüket. – Én a helyükben már rég leléptem volna, és hazasietnék a lányomhoz. Hogy hagyhatnak egyedül ilyen sokáig? -            - Ugyan, hiszen én mondtam nekik, hogy menjenek csak. – feleltem, miközben azon gondolkoztam, hogy, vajon nekem is ki kellett volna akadnom a telefonba, amikor anyámtól meghallottam. Aztán arra jutottam, hogy jól döntöttem, amiért nem akadtam ki neki. -            - Az is felelőtlen döntés volt. – folytatta a kioktatást Abby. – Nem kellett volna hagynod. Így tényleg magányos leszel. -            - Nyugi, tényleg nem vagyok magányos. Hiszen te is itt vagy nekem. Meg a te Korey-ed is. Nem igaz? – vigyorogtam. Ha...

A kaszás 1.

1.fejezet Lassan lépkedtem a célom felé. Nem kellett sietnem, tudtam, hogy akkor fogok odaérni, amikor szükséges. Kaszám kényelmesen nyomta a vállamat. Hosszú köpenyem a földet söpörte, a fejemen lévő csuklya segített kizárni a külvilágot. Habár sosem teljesen. - Egy kaszás! - Istenem, felénk jön! - Ne nézz rá! Megátkoz! A fülemben visszhangot vertek a saját lépteim. Körülöttem emberek jelentek meg majd tűntek el. Félelemmel néztek rám és a sötét kaszámra, igyekeztek minél távolabb maradni. Még a velem szembejövő autók is visszafordultak. Tudták mit jelent, ha egy hozzám hasonlót látnak. De most nem értük jöttem, hanem egy ház felé tartottam. Egy háza felé, melynek ajtaja vöröslött a délutáni szürkületben. Bár ezt csak mi láttunk. A kaszások. Megálltam az ajtó előtt. Gyönyörű volt. Ehhez a csodálatos színhez sosem fogok hozzászokni. Csak úgy vonzotta a tekintetemet. A kilincsre tettem a kezem, és egy mozdulattal kinyitottam. Beléptem, és rögtön megláttam a szoba sa...

Hakai 9.

 9. fejezet Aznap este Vi nem jött el a szobámba. Úgy gondoltam, ez egy jó dolog, hiszen Vi-nek most sok pihenésre volt szüksége, és ismerve a gyógyítóinkat tudtam jól, hogy nem fogják elengedni. Ennek ellenére valahogy mégis magányos voltam. Nem tudtam aludni. Bámultam a mennyezetet a sötét szobában és a hercegre gondoltam. Alaris hangja csalódott volt, amikor észrevette, hogy nem sérültem meg. Ebben biztos voltam. Csak nem értettem az okát. Mi haszna lett volna belőle, ha megsérülök? Ráadásul mindenképpen látni akarta a sebemet. Vajon mire számított? Mire volt kíváncsi? És ami a legfontosabb, vajon tényleg megrendezett volna egy támadást, csak hogy ezt kiderítse? Az oldalamra fordultam, és a beszűrődő holdfényben magam elé tartottam a kezem. A bőröm fehérebb volt, mint a legtöbb emberé, mivel apámnak köszönhetően többet tartózkodtam a vár falaim belül, mint a napfényen. Valahol azt olvastam, hogy ez a legtöbb hercegnővel így van, hiszen a király jobban védi őket, mint a fiáva...