Ha a menny nem is fogad vissza 4.

Ha a menny nem is fogad vissza
4.rész

Nem tudom mire kellett volna számítanom. Titkos alagutak, sötét sikátorok, rejtélyes, romos házak. Mégsem stimmelt egyik sem. Egy modern luxusház. Ide vezetett a démon, miután ma reggel felébredtünk. Vagyis, miután ő ébredt fel. Én alig aludtam valamit.

- Üdvözlöm újra itthon, Noran uram. Brian úr érdeklődött sikerült-e véghezvinnie már a feladatot… Meglehetősen érdekes vendéget hozott magával, uram. – fordította felém a tekintetét a lakájnak kinéző alak. – Talán elfelejtette, de ebbe a házba angyaloknak tilos a belépés.

- Nyugi Floyd. Ez az angyal a szolgám. Briannal meg majd beszélek.

- Elnézést, de attól tartok nem értettem jól. A szolgája?

- Jah. Szeretném, ha felírnád a nekem dolgozók listájára. Amy-nek hívják. És most mennünk kell. – mondta, azzal megfogta a kezem, és továbbindult.

Azonban Floyd sem hagyta magát. Elkapta a másik kezem, és visszarántott.

- Uram! Az angyal nem mehet magával! – jelentette ki majd egészen közel húzott magához. – Engedje, hogy eltávolítsam.

Kész káosz volt a fejemben. Sejtettem, hogy a démonok nem olyan elfogadóak, és felkészültem a támadásukra is, de ez a szituáció teljesen megdermesztett. Olyan régóta nem voltam más emberek, vagy élőlények közelében, hogy fogalmam sem volt, hogy reagáljak a démon Ren felé intézett kérésére. Mindenesetre kirázott a hideg attól, ahogy kesztyűs kezeivel magához húzott. Ki nem állhattam az érintését.

Bár a démoni kisugárzásából ítélve, meglehetősen nagyobb volt az ereje, mint az első démonomnak, de Renét meg sem közelítette. Tehát számomra nem volt ellenfél.

Hatalmas robbanás hallatszott, ahogy a lakáj nekicsapódott a recepciós pultnak. Szilánkok záporoztak mindenfelé a padlóra. Az előszoba megtelt démonokkal, akik rögtön felém fordították a fejüket, ahogy megérezték a jelenlétemet. Úgy tűnik, tényleg jelentősen csökkenhetett a kisugárzásom, ha csak most vették észre az angyal jelenlétét egy démonokkal teli helyen. Én ugyanis éreztem őket. Mindegyiket.

Megfordultam, és a földön fekvő lakáj felé vettem az irányt. Lépteim alatt csak úgy ropogtak az üvegszilánkok.

- Szóval el akarsz távolítani? Engem? – kérdeztem 10 évnyi gyűlölettel a szavaimban. Amely leginkább magamnak szólt. – Egy hozzád hasonló gyenge démonnak még csak esélye sem lehet ellenem. És mégis, Te akarsz eltávolítani?

A démon gyilkos tekintettel méregetett, de nem ugrott nekem. Lassan felállt. Én pedig folytattam.

- Elárultam az angyalokat! –néztem körbe a teremben. A gondolat annyiszor fordult meg a fejemben, hogy immár ki tudtam mondani. Bár még így is fájt. – Többé nem tartozom nekik semmivel. A démonok oldalán folytatom a harcot – jelentettem ki.

Csönd. Iszonyú csönd. Semmi reakció sehonnan. Még Ren is némán állt, és engem figyelt. Aztán valaki elkezdett tapsolni. Egyetlen démon közeledett felém a tömegből, kezeit újra és újra vészjóslóan összecsapta.

- Bravó! – szólalt meg. – Egy áruló angyal. Mondd csak Ren, megkaphatom a kísérleteimhez?

- Tégy, amit akarsz. – jött a válasz, majd Ren elfordult és továbbment.

- Ren! – ordítottam utána. – Azt mondtad veled maradhatok! Hé!

A démon megállt és hátrafordult.

- Azt mondtam „kövess”. Sosem mondtam, hogy garantálni fogom a biztonságod. Már nem az angyalok között vagy. – azzal magamra hagyott.

Pedig az előbb még a kezem is megfogta…

Új rajongóm győzedelmesen rám mosolygott.

-          - Az enyém vagy. – suttogta, majd ő is megfogta a kezem, hogy magával vigyen.

Az ő érintésétől viszont iszonyodtam. A levegő kavarodni kezdett körülöttem, ahogy immár tudatosan élénkítettem meg az angyali jelenlétem.

-          - Hol van Ren irodája? – kérdeztem vészjóslóan lassan.

-          - Gondolod van esélyed ellenem? – mért végig a férfi.

Most én is szemügyre vettem. Alacsonyabb volt nálam, fekete haja a vállára omlott, egyenes orra volt, és türkizkék szeme előtt szemüveget viselt. Fehér köpenye tudós alkatnak mutatta.

De a démoni jelenléte még Renénél is erősebben sugárzott a bőréből. Esélyem sem lett volna vele szemben, ha harcra kerül a sor.

Megadóan lehajtottam a fejem.

-          - Engedj, hogy kövessem Rent.

Értetlenül pillantott rám.

-           - Miért vagy ennyire a megszállottja? Talán megölt valaki számodra ellenségeset? Vagy megmentette egy barátod életét? Mi köt ennyire hozzá?

Lesütöttem a szemem.

-           - Engem mentett meg.